Oldalak

2014-05-16

A szakállas nő

Tavaly a magyarországi válogatóba néztem bele, az eurovíziós versenyt kihagytam. Idén a magyarokat nem néztem meg, csak ezt az Andrást, hogy ki megy ki Koppenhágába, cserébe most a nemzetközi mezőny dalaiba néztem bele. Leginkább persze azért, mert Kata vasalás közben bekapcsolta a tévét. Időnként kiabált, hogy menjek, nézzem meg, ki énekel. Hívott a Kállay-Saunders sráchoz is, hogy most énekel a magyar, meg ha valami nagyon tetszett neki (a spanyol dal volt a kedvence, teljesen fel volt háborodva, mikor megtudta, hogy csak 10. helyezett lett), vagy ha valami nem jött be neki. Egyszer csak kiabál, hogy gyere már, ilyet még nem láttál! Na, akkor volt soron Conchita Wurst. Jól rácsodálkoztam, de azért nem mondanám, hogy ilyet még nem láttam, elvégre a régi idők cirkuszában klasszikus látványosságnak számított a Törpe és az Erőművész mellett a Szakállas Nő is.
Mikor kiderült, hogy megnyerte a dalversenyt, Kata elhúzta a száját, és azt mondta, hogy egyáltalán nem ez volt a legjobb dal (tudjuk, a spanyol volt az), és ez azon ritka pillanatok egyike volt, amikor egyetértettünk valamiben. Rágódtunk egy darabig rajta, hogy vajon az előadó extravagáns és meglepő kinézete aratott ekkora sikert, vagy ennyire igyekeztek a szavazók kerülni az intolerancia látszatát is. Katám mondta, hogy mintha már lett volna valami hasonló egyszer, és tényleg, eszembe jutott, hogy az 1998-as nyertes Ding Dong Diva című dalával az izraeli Dana International volt, aki megdöbbentően jó nő, annak ellenére, hogy fiúnak született. (A Ding Dong c. dalt 2011-ben énekelte Düsseldorfban, és a 15. helyet szerezte meg vele.)
Úgy tűnik, hogy a transzgender előadók nagyon bejönnek az Eurovízióban, mert eddig kettőből kettő tudott nyerni. El is gondolkodtunk rajta, hogy ha ennyire diszkriminációellenes a szavazás, akkor nagy előny a másság, a hátrányos helyzet, és ha ezt felismerik az induló országok, akkor jövőre a döntő tele lesz LMBT emberekkel, látás-, hallás- és mozgássérültekkel, stb. A nyertes pedig egy Down-kórral, vakon született, siketnéma, izraeli, néger nő lesz, aki férfivá operáltatta magát, azután, hogy a cukorbetegsége miatt elvesztette a lábait, és kerekesszékbe kényszerült. És ezzel nem a sérült embereket vagy a másságuk miatt hátrányt szenvedőket akartuk gúnyolni, csak azért morogtunk, hogy miért hívják ezt dalversenynek. Legyen Európa arca, vagy az év embere vagy akármi, csak ne fogjuk a dalokra.
Katának nemigazán jött be a szakáll (mondtam is neki, hogy bezzeg a bátyámon nem zavarta), én viszont az első sokk elmúltával találtam benne valami kifejezetten vonzót. Megnéztem a jutyúbon a klipjét, figyeltem a mozdulatait, a gesztusait, a ruháit, ahogy hevert a kádban a rózsaszirmok közt, és mondtam is Katának, hogy ebbe a srácba több nőiesség szorult, mint kettőnkbe együttvéve. Megnézte ő is, és kissé vonakodva, de elismerte, hogy van benne valami. Aztán utánaolvastunk a neten, kiderítettük, hogy az izraeli Danától eltérően, aki transzszexuális, és átoperáltatta magát, Conchita egy meleg fiú, aki szeret női ruhát hordani, tehát max. transzvesztitának nevezhetnénk. Nem akar nő lenni, férfiként akar nőies lenni.
Ez persze sokakból ellenérzést vált ki. Kifejezetten toleráns ismerőseim is háborogtak, hogy hát azért ez már mégiscsak, és ha nő, akkor miért van szakálla, és ez karikatúra legfeljebb, és monnyonle, mert csúfot űz az egész női nemből, és döntse már el, hogy fiú vagy lány. De a genderrel kapcsolatos tudatosság és tolerancia lényege nem az kéne legyen, hogy mindenki szabadon megválaszthatja, hogy akkor ő most nő vagy férfi akar lenni, hanem, hogy ráébredjünk, ez a vagy-vagy, fekete-fehér, bináris rendszer, habár tíz emberből kilencnek tökéletesen megfelelő, mégsem képes teljeskörűen leírni a világunk tarkaságát.
Vannak, akik nem tudják, vagy nem akarják, ebben a kétpólusú kategóriarendszerben meghatározni magukat. Ha egy vaskalapos, ókonzervatív, mindent-ami-nem-olyan-mint-ő gyűlölő másságfób köpköd, azt még valahol megérti az ember. Az viszont meglepő, mikor olyanok tesznek elítélő megjegyzéseket, akik egyébként már a saját bőrükön is megtapasztalták a kirekesztés kellemetlen érzését. Mint amikor egy homoszexuális azt mondja, hogy neki mindegy, legyél akár hetero vagy meleg, de ne gyere azzal, hogy biszex vagy, mert olyan nincsen, valaki vagy buzi vagy nem, és kész. A tolerancia mintha egyelőre még nem terjedne ki azokra, akik nem úgy mások, hogy máshová pozicionálják magukat a hagyományos rendszerben, hanem a rendszeren kívül keresik a helyüket.
Egy férfi, ha akar, lehet nő. Eldöntheti, hogy ő női nevet és ruhát visel, és elfogadják, hogy akkor ő tényleg nő. Nyelvtanilag és jogilag is. Nőnemű névmással hivatkoznak rá, bejegyzik a női nevet a személyi igazolványába, sőt, még a nem rovatba is azt írják, hogy nő. Természetesnek veszik, hogy a női vécébe jár, akkor is, ha még megvan a pöcse. Mert ugye minden fejben dől el, és egyszerűen átcímkézik a pasit csajnak, és onnan kezdve minden marad a régiben. De ha valaki szoknyát hord és szakálla is van, akkor az kiveri a biztosítékot. (Kivéve, ha skót a pasi, és egy kockás mini van rajta.) Mert nem tudják eldönteni, hogy akkor most melyik címkét aggassák rá. Mert a címkéjét mindenki szabadon megválaszthatja, a lényeg, hogy címkének lennie kell.
Egyébként sokadszori meghallgatás után a dal (Rise Like a Phoenix) egész megtetszett. Bár a lengyeleké jobban bejön. Nem a csöcsök miatt, hanem mert bírom az énekes csajt. A kedvencem mégsem ez volt, hanem egy olyan előadó, aki be sem jutott a döntőbe, az izraeli Mei Finegold, a Same Heart című dalával. Enyhén fátyolos alt hang, telt idomok, rövid haj, tetkó és egy katana. Szegecses bőrszerkő meg csipke. Nőies hajlékonyság egy kis fiús keménységgel. És a San Marino-i dal se volt rossz, a szlovén balettáncosok dagonyázása is tetszett fuvolaszóra, ahogy az azerbajdzsán lány fülbemászó hangja is, vagy az albánok dala. Kár, hogy van ez a rangsorolgatás, versengés, anélkül szerintem jobban élvezném.


9 megjegyzés:

Névtelen írta...

Lényegtelen hozzáfűznivaló, szigorúan a pontosság kedvéért: Nem a Ding Donggal, hanem a Dívával nyert Dana.

AncsaT írta...

Köszönöm szépen, mindjárt javítom.

AncsaT írta...

Örülök, hogy megírtad a véleményed, és szabad nyugodtan sokat írni. :) Az Eurovízió szavazási rendszere úgy pocsék, ahogy van, nem csoda, hogy állandóan változtatgatják, a végeredmény a nemzetek közti szimpátián, a klikkesedésen inkább múlik, mint a dalok színvonalán. Végighallgatva egy mixet a döntősökből nem tűntek olyan nagyon borzalmasnak, viszont sok dalnál kicsit de ja vu érzésem volt, nem tudtam megmondani, hogy honnan, de mintha ismerős lett volna, mintha motívumokat, dallamtöredékeket csórtak volna régi nagy slágerekből. (G.B. Shaw után szabadon: sok szép és eredeti dolgot hallottunk, kár, hogy ami szép volt, az nem volt eredeti, és ami eredeti volt, az nem volt szép.)
A kerülőút az tudtommal azt jelenti, hogy az osztrákoknál nem volt nemzeti dalverseny, szavazás, hanem a tévétársaság, az ORF egyszer csak bejelentette, hogy Conchita Wurst fogja képviselni a nemzeti színeket Koppenhágában. Lehet azt mondani, hogy bunda, meg miért nem a nézők választottak, de az eredmény az tévé vezetését igazolta, 38 év óta először ismét Ausztria lett a győztes.
Conchita eredeti formájában, Thomas Neuwirthként igen jóképű srác, 2006-ban, valami tévés vetélkedő válogatásán így nézett ki. A suliban az osztálytársnői szerintem rá voltak kattanva rendesen. Meg biztos néhány fiú is. :) Nem tudni, hogy mi lesz vele a későbbiekben, a nagy médiafigyelem hatalmas lehetőség és hatalmas veszély is egyben. Lehet, hogy egy év múlva már alig emlékszünk majd rá, lehet, hogy félresiklik a sorsa, elzüllik, rámegy az élete, de az is lehet, hogy ügyesen meglovagolja az ismertséget, lemezeket jelentet meg, példakép lesz, véleményformáló személyiség, és majd megírja az életét egy szép és okos könyvben. Reméljük a legjobbakat.
Kata reggel internetezett, és felolvasott nekem valami hírt, hogy négy DJ csaj rendez valami bulit Conchita tiszteletére, és az egyik olyasmit mondott, hogy kapja be mindenki, akinek nem tetszik (mármint Conchita), elege van belőle, hogy folyton bele akarnak szólni, hol lehet egy nőn szőr és hol nem. :)))

zsécé írta...

A szakáll itt a lényeg, az biztos! Nyugodtan felléphetett volna egy sima transzvesztita énekes(nő)ként, ez már megszokott, volt már ilyenre példa. Megint a nyolcvanas évek androgün popsztárjaihoz kanyarodnék vissza, teljesen elfogadottá váltak, kint voltak a posztereik , sokan utánozták őket divatból. De egyiknek sem volt szakálla!!! Ez a szakállviselet egy nagyon erős performansz, valamiféle body art féleség, célja nyilvánvalóan tudatos figyelemfelkeltés, az emberek képébe pancsolni, ami bejött neki, nyert, téma lett, lehet, hogy védjegye is lesz ez az arcképződmény. Más értelme nem lehet, ráadásul ronda is (szerintem), valahogyan nem esik jól ránézni, a hideg futkos a hátamon, mintha egy rosszul sikerült alien-humanoid kreatúra lenne egy sci-fiben, akit azért hoztak létre, hogy elvegyüljön az emberek között, csak az alkotói benézték a szakállviseletet. Na mindegy, legyen boldog, valakinek majd csak tetszik…

AncsaT írta...

Valamelyik cikkben olvastam, hogy a szakáll nem az Eurovíziós fesztivál miatt lett, Conchita már évek óta így lép fel. Kicsit úgy érzem, sokak elutasítása nem csak a szakállnak, nem csak a nőies és férfias jellemzők keveredésének szól, hanem a másságnak is. Had hozzam én is példának a nyolcvanas évek pop(rock)sztárjait. Ebben a videóban is láthatsz egy nőnek öltözött férfit, igaz szakáll helyett jókora bajusszal. Ami érdekes, habár életében nyíltan nem vállalta fel, ma már tudjuk róla, hogy meleg volt, AIDS-ben halt meg, ennek ellenére fenti videója manapság mégsem csapkodja ki a biztosítékokat. Talán mert amit szabad Jupiternek... Ha Cochita majd James Bond filmek főcímdalait énekli, kiad néhány aranylemezt, filmszerepeket kap, ír pár dalt meg könyvet, idővel talán az ő szakálla is kevesebbeket fog zavarni.
És hogy leginkább a látvány lenne zavaró? Ha feltűnik a buszon egy idősödő, hormonproblémákkal küzdő, kissé bajuszos-szakállas asszonyság, attól nem szokott senkinek a hideg futkározni a hátán. Ha nem is gyönyörködnek benne, de nem háborog senki a férfias és nőies jelleg természetellenes keveredése miatt. Ahogy Shakespeare Vízkeresztje sem zavart senkit, ahol csinos fiatal lány ragaszt bajuszt. Pedig, ha maga a látvány volna irritáló, ezeknek is ki kéne akasztania egy csomó embert.

zsécé írta...

Jaj, azt a klipet nagyon szeretem, benne van a kor hangulata. Teljesen igazad van, Freddy megjelenése akkoriban nem jelentett semmi problémát, de a bajusza nekem nem tetszett. Inkább Roger Taylort stíröltem ebben a videóban :) De én nem háborodok fel az osztrákon, csak nem tetszik az összkép, Legyen sikeres művész, kíváncsian várom a folytatást!

AncsaT írta...

A Queen az csúcs, tegnap mutattam Fecónak a Highlander clipjeit, hogy filmzenében ez a csúcs, nem valami beszédhibás rapper. :)
Az egész felhajtásban meg kezdem úgy látni, hogy már régen nem egy nő szakálláról van szó. Ha egy szakállas pasi női ruhában énekel, szerintem abban nincs semmi obszcén, ellentétben azzal, ha a Magyarok Világszövetsége olyan közleményt ad ki, amiben előfordul a "pina" szó.

zsécé írta...

Ebből a pamfletből a kettes ponttal egyetértek, ez elég nyilvánvaló és látszik is az eredménye. Kihagyták viszont a felsorolásból a nem tudom hány millió európai polgárt, aki rá szavazott. Tudtommal a szabályok szerint egyik sem osztrák. Velük mi van? Szerintem az MVSZ-nek ez most jó alkalom volt odavágni a labancoknak, akik amúgy is lenézik a magyarokat, plusz irigyeljük őket, hogy előrébb vannak, és ez elég frusztráló dolog. Ezt a Führer kártyát előhúzni teljesen szánalmas, ez egy olyan elkeseredett dolog. Vajon milyen hullámokat fog még vetni Kolbászos Punci?

AncsaT írta...

A kettes pont: "2. Ha ilyen külsővel nyilvános dalversenyre jelentkezik, akkor provokál."
A provokál jelentése: erős érzelmeket igyekszik felkelteni.
Egyet kell értsek veled, Conchita valóban provokálni akart. Ahogy az összes többi versenyző is. Csak ez messze neki sikerült a legjobban.
Az MVSZ valójában nem tud nyilatkozni. A nyilatkozatot egy ember követte el az MVSZ nevében. És nem vagyok benne biztos, hogy a szervezet teljes vezetésének (pláne tagságának) egyetértésével. Nem lennék meglepve, ha utóbb megnevezésre kerülne a nyilatkozat szerzője, és néhányan elhatárolódnának tőle és a nyilatkozattól.

Megjegyzés küldése