Nagyon meglepődtem, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem esett jól. Végre valaki nem "tőlem", hanem "értem" őrül meg. Kibontottam a kis csokit és bekaptam a felét. Nagyon ízlett, nem olyan műanyag íze volt, hanem igazi kókusz. Puha volt, és szétolvadt a számban, a szememet is lehunytam, úgy majszoltam el a másik felét. Nem tudtam, ki lehet az ismeretlen hódolóm, de a csokival máris szerzett egy jó pontot. A csokipapírt és az üdvözlőlapot visszatettem a borítékba, feltettem a szekrény polcára a kesztyű meg a sapka mellé, és vetkőzni kezdtem. A piros nadrág és kabát olyan vastag, hogy nem volt érdemes nagyon aláöltözni, hacsak nem akart az ember leizzadni. Fogyókúrának mondjuk jó lett volna, de nem akartam fogyni, inkább szerettem volna felszedni egy kicsit. Nem a combomra, a fenekemre vagy a derekamra, hanem kicsit feljebb. De nem volt komoly gondom a testképemmel, és a mikulás hacukában egyébként sem látszott az alakom.
Mire belebújtam a nadrágba, belépett Janis. Vigyorgott rám, és azt mondta, olyan nagy a nadrágom, akár magammal vihetném benne Clarát is, aki szintén bejött, szorosan mentora nyomában. Ránézett a nadrágomra, a hózentrógert igazgattam a vállamon, a sliccem még lehúzva, és kivillogott a fehérneműm. Megakadt rajta a tekintete, aztán másfelé nézett, gondoltam elrebegett magában gyorsan egy miatyánkot a bugyim illetlen látványa miatt, aztán még megtoldotta egy üdvözléggyel, mert csipkét látott rajta. Lassítottam, piszmogtam az öltözködéssel, hogy lássam, amikor vetkőzik. Kíváncsi voltam a térdig érő, hosszú szárú nagymamás bugyogójára. De csalódnom kellett, mert ugyan szemérmesen hátat fordított, mikor kibújt a vastag gyapjúszoknyából és gyapjúharisnyából, de ezek alatt barackszínű franciabugyit viselt. Persze csipke nélkül.
Kicsit rá is nagy volt a nadrág, Janis adott neki egy derékszíjat. Nézegettem volna még egy darabig, ahogy Clara öltözködik, de befutott Nicole is, megrántotta a nadrágtartóm, hogy csattant egyet a gumírozott szövetcsík a hátamon, és megkérdezte, hogy mi van, gyerekméretben nincs mikulásruha? Mondtam, hogy érthető okból ilyet nem gyártanak, de neki szerencséje van, mert a debilitás nem jelent akadályt az öltözködésben. Azzal belebújtam a kabátba, lekaptam a polcról a kesztyűt és a sapkát, becsaptam a szekrényajtót, rákattintottam a lakatot és kirobogtam. Kint cipzáraztam csak be a kabátom, amíg Bob kiadta a raktárból a puttonyomat.
Volt egy áruház a liget mellett, az volt az én "vadászterületem". Buszra szálltam, és negyed óra múlva már ott is voltam. Nem volt nagy hideg, sőt még a nap is kisütött. Dél körül az áruház elől átmentem a ligetbe. A játszótéren a mászókáknál láttam néhány elszánt gyereket, pletykálkodó anyukákkal és megadón toporgó apukákkal. Ahogy feltűntem, megrohamoztak a kicsik, kapkodták a kezemből az édességet. Több kisgyerek anyukája is odajött, elolvasták a csomagolásokon, hogy melyikben mi van. Pár gyerek allergiás volt egy csomó mindenre, ezért nem ehettek egyikből sem. Láttam az arcukon a csalódottságot, ezért belenyúltam a puttony belső zsebébe, és elővettem nekik egy speciális csokis szeletet, ami laktózmentes, glükózmentes, kazeinmentes, gluténmentes, kakaómentes, mindenmentes volt. Gyakorlatilag a csokoládé egyetlen összetevőjét sem tartalmazta, mégsem fűrészpor volt barna ételfestékkel összeragasztva, így az anyukák bólogattak, a gyerekek pedig faltak.
Utána pedig kívántak. Alig győztem jegyzetelni, de a kókuszvajjal, karobporral, nyírfacukorral készült biocsoki meghatotta a szülőket. Nem voltak szűkmarkúak. Igen szép listát sikerült összeírnom. Igaz az ebédem megcsúszott kissé, fél négy is volt, mire sikerült a hotdogárus közelébe jutnom. Kértem kettőt, majd elbújtam a szökőkútnál, ami most nem működött, és be volt csomagolva hullámpapírba a fagy ellen, ezért nem jártak erre a gyerekek. Sikerült nyugodtan megenni az ebéd-uzsonnám. Másnap nem volt ennyi időm, mert a kölykök beszámoltak a szomszédoknak és az unokatesóknak, így annyi gyerek volt, hogy a szülőknek sorba kellett őket állítania. Elfogyott az egész hétre szánt biocsoki készletem, este még el kellett mennem feltöltekezni a bioboltosomhoz. De megérte, impozáns hosszúságú listát vittem be este.
Nicole dühöngött, mikor másnap reggel látta a számokat. 127 kívánságot írtam fel, amíg ő csak 41-et. Földhöz vágta a piros sapkáját és a falnak rúgta. A szekrényekhez szorított és a fejem mellett az ajtóra vágott egy nagyot, és az arcomba sziszegte, tudja, hogy csalok. Clara jelent meg mellettünk, Nicole kezébe nyomta az elrúgott sapkáját, és szigorú pillantás kíséretében azt mondta, hogy a mikulás szakmában nem lehet csalni, mert nincsenek szabályok. És biztos benne, Bob neki is megenged bármilyen "piszkos trükköt", csak hozza a megrendeléseket. Ettől lehiggadt kicsit, és ment öltözni. A szemközti falon volt mindkettőjük szekrénye, néztem, ahogy vetkőznek. Egyforma magasak, a testalkatuk is hasonló, csak Nicole bőre és haja három árnyalattal sötétebb. És harmad annyi anyagból készült a bugyija. Janis érkezése riasztott fel az álmodozásból.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése