Santa (3. rész)

Aznap még nagyot kaszáltam, meg másnap is, de aztán harmadnapra már nem maradt biocsoki, és tudtam, hogy január végéig már nem is lesz több.Így nem mentem a parknak a közelébe se, az áruház előtt őgyelegtem, és vártam, hogy leszólítsanak a gyerekek. Kicsit olyan ez a mikulás dolog, mint a strichelés. Nem szabad leszólítani a kuncsaftot, mert ha a mi esetünkben nem is ütközik törvénybe, a szülőket irritálja az erőszakos nyomulás. Viszont ahogy a kurvák is tudnak úgy úgy nézni, meg riszálni, hogy elérjék, a pasik szólítsák le őket, ami ugye már nem sérti a törvényt, nekünk is meg kell tanulni, hogyan érjük el, a legfélénkebb gyerek is oda merjen jönni hozzánk. Nekem viszonylag könnyebb dolgom volt, az apró termetemmel nem voltam olyan nyomasztóan hatalmas.

<< előzmény

Azért néhány trükkre nekem is szükségem volt, kiborítottam a puttonyom, máris három gyerek ugrott oda, hogy segítsenek összeszedegetni a szétgurult édességet. Megdicsértem őket, milyen rendesek, megajándékoztam őket egy-egy csokival, és a szülők elégedetten vették tudomásul, hogy a gyerekük nem ingyen dolgozott. Fel se tűnt nekik, hogy így sikerült megnyitni a gyerekeket, akik rögvest kérdezősködni kezdtek az északi sarkról, a rénszarvasaimról, és már mondogatták is, hogy mit szeretnének. Vagy csak letettem a puttonyt, és ráültem, kibújtam a csizmámból és a bokám masszíroztam. Jöttek a gyerekek megkérdezni, hogy nagyon fáj-e a lábam, és akkor ki fogja most kihordani az ajándékokat.

Ha félénk volt valaki, csak megállt, elbújt apa vagy anya kabátja mögé, és onnan leselkedett, kacsintottam rá, hogy kukucs, látlak, mire nevetett, és közelebb jött kérdezgetni. Aki meg se mert szólalni, csak a kérdéseimre bólogatott vagy rázta a fejét, azzal barkóbáztunk. Minden évben volt néhány rutinos gyerek, szinte kivétel nélkül kisfiúk, akiknek volt listájuk róla, hogy mi mindent szeretnének. A gyerekekkel könnyű volt. Utána jött a nehezebb, megszerezni a szülő telefonszámát, címét. Elmagyarázni, hogy ez még nem jelent semmilyen kötelezettséget, és a telefonos kollégának mondhat majd még nemet is. Mindezt úgy, hogy a gyereknek közben ne romboljuk le teljesen az illúzióit.

Így is ment a munka, csak kicsit nehezebben. Pár nap után estére már elfáradtam, mire besötétedett, kimerültem. Ilyenkor csináltam egy kis szünetet magamnak. Hátramentem az áruház mögé, ahol a teherautók szoktak rakodni. Nem járt erre a kutya sem. Leraktam a puttonyt egy szemeteskonténer mögé, és ráültem pihenni. Nem lehetett észrevenni az utcáról. Vittem magammal egy papírpohárban forró teát meg egy sajtos kroaszánt. Lehúztam kicsit a csizmám, hóval bedörzsöltem a lábam, volt egy kis törölközőm, azzal szárazra törölgettem, és visszavettem a zoknim meg a csizmám. Lógattam egy kicsit a lábam, ha nagyon kellett, odapisiltem a hóba, és visszamentem még egy félórát dolgozni, mielőtt hazaindultam.

Az egyik nap, épp leültem, és lehúztam a nyakamba a bozontos műszakállat, hogy elkortyoljam a teát, mikor lépteket hallottam ropogni a hóban. Kilestem a konténer mögül, és egy kollégát láttam. Egy mikulás igyekezett felém. Ezen jól meglepődtem, elvileg mindenkinek megvolt a maga területe, ahol dolgozott, nem mászkáltunk át a másikéra. Csodálkozva kérdeztem, hogy mit keres itt, mire kivette a kezemből a poharat, lerakta a konténerre, és meglökött, hogy a falnak tántorodtam. Elakadt a lélegzetem, védekezésül magam elé kaptam a kezem, mire megragadta a csuklóm, és a fejem fölé emelte mindkét kezem, testével a falnak szorított.

Először nagyon megijedtem, teljesen árnyékban voltunk, nem lehetett látni minket, és ha kiabálok, azt se hallota volna senki, ráadásul azt hittem az egyik új srác van a mikulásruhában. De aztán az egyik kezével összefogta a két kezem, a másikkal meg lerántotta az álla alá a műszakállát, és ahogy közelebb hajolt hozzám, megéreztem az igazi kókuszillatot a leheletén. olyan volt, mint az első napon a szekrényemben hagyott csoki. És ahogy a falhoz szorított, úgy éreztem, hogy túlságosan fent van a pocakja. A gyanúm bizonyossággá érett, mikor lehúzta előbb az én kabátomon, majd a sajátján is a cipzárat. A mikulásomnak is melle volt, csak jóval nagyobb, mint nekem.

folytatás >>