Karácsonyra tesómtól kaptam egy dedikált Calderont. Sűrű volt a program, de erre szakítottam időt, és elolvastam. Időközben többen írtak róla kritikát, a stílusát is hasonlították Rejtőhöz, ismertették és méltatták a cselekményt, így ezekről nem szólnék. Engem a részletek fogtak meg. Például a háttérben felsejlő, sok-sok csillagrendszerre kiterjedő birodalom, a maga sajátos, feudális politikai rendszerével, ahol az irányítás egy császár és egyfajta leszármazási arisztokrácia kezében van. A modern technika ellenére hihetetlenül fontos a tradíció, a hagyomány szentesítette szokások. Aztán ott van még a dekadens főnemesség által életmódszerűen űzött "játék", ami a többi ember manipulálását jelenti. Szerintem a könyvben ez a legzseniálisabb dolog. És nagyon bírtam a remekül megrajzolt karaktereket.
Mielőtt ezekre rátérnék, csak gyorsan vázolnám a történet négy szálának elosztását. Az átfogó szál, ahol a háttér eseményei zajlanak, az aktivitás, a tevékenységek szála. Akció minden mennyiségben, hajók elfoglalása, csata az űrben, harc a fedélzeten. A főszereplő Calderon, az ő szála a rögzült attitűd, az elme egy állapota, nevezetesen az, hogy meg akar halni. A befolyást gyakorló karakter Tainasa Tivesgei, a szituáció szálon. Őt a helyzete határozza meg, hogy a kiképzése után haza kell térnie, ahol a nagyapja férjhez adja, és vége a szabad életnek. Az egyéni történet szál, a főszereplő és a befolyásoló karakter közti kapcsolat pedig mi más, mint a manipuláció. A legnagyobb élvezettel játsszák egymással a "játékot".
A karakterekről első blikkre felteszem, hogy archetipikusak, ha részletesebb elemzéskor valami nem stimmel, vagy valakinek van ellenvéleménye, megvizsgálok majd más lehetőségeket is. A cselekményt a főszereplőnk mozgatja, a tipikus hős jellegű karakter, tehát ezen nem kell sokat gondolkodni, a protagonista biztosan Genius Calderon. Az antagonistával viszont már gondban vagyok, ha azt tekintem Calderon elérni kívánt céljának, hogy meghaljon, mert akkor ezt a szerepet Frankre, a sógorára kéne osztanom. Ha viszont Calderonnak az a célja, a hogy boldoguljon az életben, visszanyerje pozícióját az eliten belül, sőt legelőbb is életben maradjon, akkor Terra tábornok játszik őellene.
Az értelem karaktere a befolyásoló figura, Taina Tives. Akinek tetteit a logika határozza meg, és a háttérbe szorítja az érzéseit. Ennek ellentmondani látszik, mikor orrba vágja a bepróbálkozó kadéttársát, de azon nyomban hidegen mérlegeli a várható következményeket. És a regény végén, amit Calderonnal művel, egyértelműen arra utal, hogy az érzelmei helyett a logikára szavazott, nem a szíve, hanem az esze után megy. Az érzelem karaktere pedig Hegamon másodkapitány. Elég arra gondolnunk, hogy úgy reagál Calderonra, mint Rejtőnél mindenki Piszkos Fredre, bármit megtesz, ami annak rossz lehet. Elfogult panaszlevelet ír az admirálisnak, gondolkodás nélkül az ellenkező véleményre helyezkedik Taina vizsgáján, és felveszi személyzeti tisztnek a lányt, mert annak biztos nem örülne a kapitány.
A szkeptikus figura Frank, Calderon sógora. Ő az aki kétségbe vonja Calderon elmeállapotát, szándékainak megalapozottságát, Mara iránti érzelmeit, a tisztességét, döntéseinek helyességét. Gyakorlatilag mindent megkérdőjelez, saját szakmai nagyszerűségének magaslatából semmivel nem ért egyet. Az őrangyal szerepére, aki segítséget nyújt Calderonnak, szerintem Oregon admirális a legesélyesebb. Ő intézi el az öt napos generáljavítást, ő az, aki Terra tábornokkal ellentétben nem szívesen áldozná fel Calderont, és a csata közben ő az, aki a be nem avatkozásával lehetőséget ad rá, hogy megmeneküljön.
A kontagonistával kissé bajban vagyok. A tippem szerint Adler, az anarchista. A szerepe szerint meg kéne próbálnia eltéríteni, hátráltatni Calderont a céljai elérésében. Mondjuk az, hogy megöli, elég erőteljesen visszavet mindenféle haladást, szóval lehetne akár antagonista is, de azt a szerepet már kiosztottuk. A másik problémás szerepkör a bajtárs, aki feltétel nélkül támogat és hisz... többnyire a protagonistában (Calderon), de előfordulhat, hogy az antagonistában (Terra tábornok). Talán ez Calderon anyja lehet, aki egyetért vele, és büszke rá, hogy úgy él, ahogy, és pénzt küld neki, meg lézerálló kezeslábast.
Nem teljesen tökéletes ez a besorolás, mert például, ha Oregon az őrangyal, akkor neki nem csak segítenie kell Calderont, hanem valamiféle morális útmutatást is kéne nyújtson. De ez a rész mintha hiányozna a történetből. Például azt nem látom tisztán, hogy miért is mond le a halálról Calderon. Adler mikor valami bigyóval majdnem lyukat éget az oldalába, még úgy tűnik, örülne, ha meghalhatna. Aztán mikor lemásznak a kapitányi kabinból, még csábítja a lehetőség, hogy iszik a medence fertőzött vizéből és meghal. Ám akkor hirtelen eszébe jut, hogy mégis élni akar. Mitől? Hogy nézte a vizet? Hogy mások meghaltak, pedig biztos inkább élni szerettek volna?
Innen nekem hiányzik egy morális indok az életben maradáshoz. Amit egy élő lelkiismeretként szolgáló karaktertől kéne kapnia. Archetipikus elrendezés esetén az őrangyaltól, Oregontól. Elméletileg a történet csúcspontja az a jelenet lenne, ahol Calderon döntést hoz. Tovább követi eredeti célját, vagy feladja azt? Élet vagy halál? Önző mód megszabadul saját fájdalmától, vagy pedig tovább él mások javáért? Guggolni egy medence partján és arra gondolni, hogy bakker, akkor inkább mégse halok meg, nem egy fokozhatatlan helyzet.
Igazából a döntést akkor hozza meg, amikor elfogadja Taina ajánlatát, ha túlélik az egészet, meghívja egy teaszertartásra, és ihat őseinek csészéjéből. Viszont akkor ezután már, a medence partján nem kéne azon tűnődnie, hogy igyon-e a vízből. És ez csak az érzelmi érv, a morális még továbbra is hiányzik. Például lehetne valami olyasmi, hogy amikor megtudja, hogy Oregon parancsot adott a szellőzőrendszer átalakítására, ami megmenti a legénységet, rájöhetne, az admirális a karrierjét tette kockára, hogy számára ismeretlen embereket mentsen meg, ő pedig arra sem érez késztetést, hogy Tainát megmentse, és ettől elszégyellhetné magát. Vagy valami hasonló. Biztos ki lehet ennél jobbat is találni.
Ez egyfajta strukturalista megközelítése az elemzésnek. Nem garantálja, hogy ezen elveket követve jobb lesz egy történet, csupán rámutat bizonyos összefüggésekre, és valamiféle matematikai értelemben vett teljességet állít maga elé ideálként. A koncepció szerint a történet lényege egy döntési helyzet, és a történet kibontása valójában arról szól, hogy ehhez a döntéshez pro és kontra érveket szolgáltat a szerző. Akkor teljes a történet, ha minden lehetséges típusú érvet felsorakoztat és ütköztet. Ha valami kimarad, hiányérzetünk lehet. Nem biztos, hogy lesz, de lehet. A Calderon így is nagyon jó volt, és ami még jobb, hogy a történetnek nincs vége. Bizalmas források szerint készül a folytatás.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése