Oldalak

2019-09-21

Teremtő gondolat

Tegnap kitettem a FB-ra a forralt boros postomat, amire egy ismerős írta, hogy ő is inna, én meg, hogy most van a szegedi Bortér, Fecó már kint van, nekem meg kell várnom, amíg Kata elalszik, szmájli. Mivel Fecót tíz óráig nem vártuk haza, a miénk volt az este, így hát elaltattam Katát, ami olyan jól sikerült, hogy én is elszenderedtem. Összegabalyodott végtagokkal, édesdeden aludtunk hajnali kettőig, mikor felébredtünk, és szétbogoztuk magunkat, hogy kimenjünk a mosdóba. A bejárati ajtón látszott, hogy Fecó még nem jött haza. Mennyi az idő? Hol lehet a gyerek? Kata telefonál, a hívott szám nem kapcsolható. Írt a haverokra Messengeren, akikkel Fecó együtt ment el, de semmi válasz. Szerencsére a haverok szüleinek nem tudta előkeríteni a telefonszámát, mert felhívta volna őket az éjszaka közepén.

2019-09-20

Nyársirató

Az ősz fokozatosan érkezik, éjszakánként nem hagyom sarkig kitárva az ablakot, csak résnyire, aztán már annyira se. A vékony takaróra rákerül egy pléd is, halogatva az elkerülhetetlent, amikor majd előszedjük a vastag pehelypaplant. Reggelente, munkába menet az egy szál pólóra előbb csak kockás favágóinget, aztán széldzsekit is veszek. Végül eljön a nap, amikor olyan csípős a levegő, hogy a megálló felé tartva, egyszer csak azt veszem észre, hogy sírok. Előbb az egyik szememből, majd a másiknak a sarkából is elindul egy könnycsepp, és szép komótosan végigcsorog az arcomon. Ha még gyaloglok, csak letörlöm a kezem fejével, a megállóban már papír zsebkendőt veszek elő, és diszkréten törölgetem a szemem. Nehogy valami érzelmi krízist vizionáljanak az utastársak.