2018. október 11., csütörtök

Ma van a napja

Valószínűleg az év minden napjára jut egy "Az x világnapja", ahol x ∈ fontosnak tartott dolgok halmaza. Az utóbbi napokban sorra futottam bele, hogy ennek vagy annak a napja van. Egy hete volt az állatok világnapja, ami nem a mi napunk volt, lévén egyetlen állatot sem tartunk itthon. Legalább is nem direkt. Szerintem a pókok nem számítanak, bár néha még etetem is őket, mert megfogják a kóbor szúnyogot, legyet, molylepkét. A múltkor megkérdeztem Katát egy kiskutyáról vagy egy kiscicáról, hogy mit szólna, ha állatmenhelyről hoznánk egyet. Inkább nem idézném szó szerint, mit mondott, de a lényege az volt, hogy nem óhajtja. Mivel csak egy kósza ötletként merült fel bennem, én sem gondoltam végig, mivel járna egy állat tartása, elnapoltam a kérdést arra az időre, amikor már nyugdíjas leszek.
A nemzetközi postanap sem a mi napunk, amit lehet elektronikusan, amit meg nem, azt is inkább futárral, mert olcsóbb, meg gyorsabb. A halálbüntetés elleni harcnak is volt napja, de abba sem szálltunk be, mert ugye nálunk elvileg már nincs, meg az EU-ban sem, minden más meg jó messze van, és nem lennénk túl hatékonyak. A madárfigyelő világnap jó lehetett volna, a kertbe járnak hozzánk madarak, de reggel mikor tettünk ki avas diót meg lejárt szavatosságú szotyolát a madáretetőnkbe, éppen nem láttunk egyet sem, este meg mire találkoztunk Katával, már sötét volt, és bagoly nem jár felénk. (Pedig az eszik egeret, így Kata még a házba is beengedné, mert a múltkor mintha motoszkálást hallott volna a szekrény mögül.) Valamikor mostanában van a takarékosság világnapja is, de ezt inkább nem hozom szóba Katának, mert még azt hiszi, hogy veszekedni akarok vele. És két hete volt a fogamzásgátlás világnapja, de hát ugye...
A mai napra azt találtam, hogy International Coming Out Day. Hát egy nagy fenét! Részemről nem ma lesz a napja. De ma van a leánygyermekek nemzetközi napja is. Gondoltam, felhívom anyámat. De mielőtt megtehettem volna, hívott ő. Beszélgettünk kicsit. Nagyjából heti rendszerességgel szoktunk beszélni, nagyjából fél órát. 1-2 havonta találkozunk is. Talán mert ettől jobb gyereknek érzem magam. Vagy mert ő lett jobb anya. Vagy csak én jöttem rá, hogy annál azért jobb anya volt, mint amilyennek gondoltam. És részben neki is köszönhető, hogy az lettem, aki vagyok. (Némi cinizmussal egyetérthetnék Woody Allennel, hogy nincs haszontalan ember, mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.)
Ma van az elhízás napja is. Mondjuk nekem már két hét óta folyamatosan. Ennyi idő kellett, hogy azt a négy és fél kilót, amit a megelőző két hónapban leadtam, az utolsó dekáig mind visszaszedjem magamra. És ma van a kolbászos pizza napja. Mondjuk a kolbász annyira nem jön be (Freud ezen jót vigyorogna), de egy gombás vagy tonhalas ugyanúgy hizlal, és ugyanúgy nem oszt, nem szoroz. Most úgy érzem, feladnám, pedig innen szép nyerni. Csak kimerült az eszköztáram, kezdem belátni, hogy fájdalommentesen nem fog menni. A "Hogyan fogyjunk le tíz kilót, könnyen, gyorsan?" bestsellergyanús cím, csak ordas nagy hazugságnak tűnik. Nem a tíz kiló miatt, hanem az ÉS miatt. Mert ha könnyű, nem megy gyorsan, ha meg gyors, tuti nem sétagalopp.
Most jól bedepizhetnék, de tegnap volt a lelki egészség világnapja, így a mai számomra a pángalaktikus lesz@rom napja lesz. Ez az egész év elég elcseszetten alakult idáig, és ami hátra van belőle... No de a mai napon lesz@rom! Holnap meg majd felkötöm a fehérneműt, és kitalálom, hogyan tovább. A költészet napja nem ma van, de mintha Brechttől származna valami olyan négysoros, hogy "Akad még annyi magas fa / Árnyékos és mindennapi, / Hogy magát az ember felakassza, / Vagy alattuk pihenje ki." És igen, holnap lesz hátralévő életem első napja, meg minden. De ma simán csak lesz@rom. Megyek, eszem egy szendvicset, vagy megiszom egy sört. Vagy nem vagy, hanem és.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése