2019. július 23., kedd

Kawaii pizza (18+)

A Kawaii metál hallgatása közben arról beszélgettünk Fecóval, hogy a jellegükben nagyon eltérő dolgok, a várakozások ellenére, sokszor mégis jó párosítást alkotnak. Mint például a lecsós palacsinta, a tejszínhabos kovászos uborka vagy a lekváros rántott hús. Vagy a Hawaii pizza, amin ananász is van, bár ez nem elég merész párosítás. Meg is beszéltük, hogy legközelebb, ha a mamától kapunk üres pizzatésztát, kipróbáljuk feltétként a csilibabot tejszínhabbal. Na, nemrég a mama csinált pizzát, és maradt ki tésztája, amire nem rakott feltétet. Fecó szeme felcsillant, itt az alkalom, megvalósítani a tervet. Sajnos csak sima babkonzerv volt itthon, és a tejszínhabban sem dúskáltunk, így módosítottunk némileg a recepten. Egy serpenyőbe beleraktuk a babot, hagymával és csíkokra vágott répával, tettünk alá kis kókuszolajat, és jól befűszereztük csilivel, gyömbérrel. Felöntöttük a babkonzerv levével, majd tettünk még bele oregánót és kakukkfüvet. Fedő alatt pároltuk, és amikor már majdnem kész volt, tettünk még hozzá negyedelt őszibarackot (kajszi nem volt itthon, pedig azzal lett volna az igazi). Rátettük a kész pizzatésztára, és betoltuk pár percre az előmelegített sütőbe. Amikor kivettük, még leöntöttük fahéjas, mézes joghurttal. Egyrészt így hamarabb hűl, másrészt meg jobb ötletünk nem volt a tejszínhab pótlására.

2019. július 19., péntek

Introverzió

Kicsit eltűntem mostanában, befelé fordulós korszakom van. Eszembe jutott többször is, hogy posztolnék valamiről, de aztán elnyomtam az ingert. Talán besokalltam az emberektől, talán nem pihentem még ki a tanévet. És azt hiszem, amikor irritálnak az emberek, akkor nem szerencsés véleményt nyilvánítani, mert ilyenkor a kelleténél sarkosabban fogalmazok, és hajlamos vagyok mások tyúkszemére taposni. Jobb, ha inkább kerülöm is azokat a helyeket, ahol rendszeresen felbosszantom magam. Van például egy szexuális orientáció és identitás témakörben szerveződő facebook csoport, ahol szinte nem telik el úgy hét, hogy ne akadnék ki valamin. Ugyanakkor rengeteg értelmes dolgot is megosztanak, és vannak páran, akiktől érdemes posztokat olvasni. (Főként a kommentek húznak fel.)

2019. június 20., csütörtök

RamMstein

Az utóbbi hetek elég töményre sikeredtek, és ennek következtében elég sok Rammsteint hallgattam. Kata szerint nem egy spirituális töltetű zene, sőt lelkileg kimondottan káros. Amiről nekem rögtön a Kámaszútra jutott az eszembe, amiben Vátszjájana a csókról és a tisztátalanságról elmélkedik. Példaként hozza fel, hogy a kutyát tisztátalan állatnak tekintik, amihez hozzáér egy kutya, azt is tisztátalannak tekintik, de a vadászkutyát, ami megfogja a vadat, tisztának tekintik, a vadhúst meg lehet enni. És az orvosok szerint maga a kutyahús könnyen emészthető, betegeknek kimondottan ajánlott a fogyasztása, ugyanakkor egészséges bölcs (értsd szellemileg emelkedett ember) ne egyen kutyát. Vagyis legtöbbször az egyszerű kérdésekre adott válaszok sem egyszerűek, a körülményektől függő lehet, hogy mi helyes és mi nem az. Tehát egy tisztítókúra alatt, elvonult magányban, transzcendentális meditációba merülve nem fogok metálzenét hallgatni, de ha kezdenek összecsapni a fejem fölött a hullámok, és acélozni akarom a kitartásomat, felturbózni a makacsságomat, akkor ez igenis jó választás.

2019. május 25., szombat

Kawaii

Már volt róla szó, hogy számunkra néha furcsák a japánok, de ez most tényleg nagyon... hm. Engem viszont teljesen elvarázsol. A kawaii (aranyos, cuki, tündéri) metál olyan, mintha a durván csípős csilibabot lekvárral és tejszínhabbal fejelnénk meg. (Amit egyszer ki is fogok próbálni, ha már ilyen hülye hasonlat jutott az eszembe.) Három együttestől hallgatok zenéket. A Babymetal a leginkább cuki, egy normál metálzenekar előtt három cosplayjelmezes kiscsaj énekel és táncol a színpadon. A zene durván kemény, az ének aranyos, a jelmez és a tánc látványos. Elképesztő a hangulat a koncertjeiken. A Band-Maid egy csajzenekar, öt szexi szolgálólánynak (french maid) öltözött csaj énekel, tépi a húrokat a gitáron, püföli a dobot, pengeti a basszust. A zene nem olyan brutálisan kemény, de az ének sincs túlcukiskodva. Rockbanda csajokkal, és kimondottan jó. A Ladybaby stílusa egyenesen kawaii death, vagyis igazi hörgős deathmetál. De ezt oldja a látvány. A zenészek a háttérben maradnak, őket nem látjuk, csak a tagokat. Eredetileg két tehetségkutatón feltűnt kislány és egy aranyosnak (vagy kislánynak) jóindulattal sem nevezhető, szakállas ausztrál fickó alkotta a formációt. A csávó is cuki kislányjelmezben parádézik, táncikál, és a szövegük is meglehetősen ironikus, mintha csak paródiának szánnák az egészet, vagy talán társadalomkritikának. Esetleg mindkettőnek.

2019. május 15., szerda

Csempészek a világűrben

Olvastam egy könyvismertetőt, hogy megjelent a Párhuzamos univerzumok, az Athaneum Kiadó sci-fi vs. tudomány témát boncolgató sorozatának negyedik darabja. (1. A sci-fi politológiája, 2. Fantasztikus világok, 3. Nevelj jedit!) Nem tudom, hogy maradhattak ki ezek a könyvek, de valahogy sikeresen elkerülték a figyelmemet. Most még van pár dolgom, vizsgák (vizsgáztatok meg vizsgázok is, ez utóbbi olyan, mint valami érzékenyítő tréning, hogy megértőbb legyek), hamarosan elkészül egy weblapos munkám, aztán tanfolyamot tartok, és közben rettentően el vagyok maradva a fordítással is, de egyszer majd csak a végére érek a dolgaimnak. Szóval, ha még a nyugdíj előtt egyszer lesz egy kis időm, akkor el szeretném olvasni ezeket a könyveket. Mert mindig is érdekeltek a kitalált világok háttérinformációi, hogy azok mennyire hitelesek, az író milyen alaposan végezte el a házi feladatát.

2019. április 26., péntek

Buddhizmus újrakezdőknek és középhaladóknak

David Michie könyve, A ​Dalai Láma macskája nagyon tetszett. Kedves kis történet egy macskáról, aki véletlenül (persze véletlenek nincsenek, a karma működik) a Dalai Láma otthonába kerül. Az egészet a macska meséli a maga nézőpontjából. Találkoztunk már ilyennel, macskával is meg ezer másik állattal, de ez most annyival több, hogy ez a macska a buddhizmus alapelveit tapasztalja meg, sőt tanulja, és közben tanítja is nekünk. Kicsit olyan Micimackó és a taós módon, de azért annál komolyabban. Nem is ajánlanám első könyvnek a buddhizmusról. Sokkal többet kaphatunk tőle, ha alapjaiban, vagy legalább tág vonalakban már ismerjük a témát. Ha pedig valaha kacérkodtunk a buddhizmussal, aztán a hétköznapok rohanásában valahogy lemorzsolódtunk, de szeretnénk újra felvenni a fonalat, akkor kifejezetten ajánlott olvasmány.

2019. március 19., kedd

Ne akarj tökéletes lenni!

OK, ezt egy kicsit meg kell magyarázni, mert az előző szabály az volt, hogy "Légy mindenben a legjobb!" Ez meg most mintha épp az ellenkezője volna, de majd mindjárt meglátjuk, hogy nem az. Mert mi van akkor, ha a legjobbak akarunk lenni, de nem sikerül? Én azt mondom, ha megtettünk mindent, hogy a tőlünk telhető legjobbat nyújtsuk, akkor nincs miért szégyenkeznünk. Szabad embernek lenni, és mi lenne emberibb a tévedésnél, hibázásnál? Legyünk csak emberek! Kerüljük a látszatát is az emberfelettinek, ne akarjuk mások fölé helyezni magunkat! A legtöbben időről-időre jelét adják a tökéletlenségnek. És marhára tudnak utálni mindenkit, aki a tökéletesség látszatával bír.

2019. március 7., csütörtök

10 év

Írtam egyet 5 éve is, gondoltam jöhet a 10 éves post. Meg persze küldött egy emlékeztető emailt a Google Calendar, mivel beállítottam, hogy 5 évente írjon rám. Évente felesleges volna, de ennyi idő elteltével már látszik a változás. Az életemben, meg a blogon is. Van, ami ugyanaz maradt: a párkapcsolatom, a munkahelyem, az eklektikus posztjaim, és van, ami változott: Fecó gyakorlatilag felnőtt, kissé visszafogottabb lettem és kevesebbet blogolok. Sokkal kevesebbet. 2009 március 7-én írtam az első blogbejegyzésemet. Az első öt évben átlagosan, évente 154 bejegyzést tettem közzé, vagyis 2-3 naponta postoltam. A második öt évben, már csak évente 29 bejegyzésem volt, átlagosan 12-13 naponta egy.

2019. február 10., vasárnap

Durva évkezdet

Nem tudom, hogy az jobb, ha egyszerre szakad a nyakunkba a baj, vagy ha a probléma apránként eszkalálódik. Az eszkaláció esetében van időnk hozzászokni a helyzethez, nem pánikolunk be, de intő példa a béka esete, amit beletesznek a fazék hideg vízbe, és úgy gyújtanak alá. Simán kiugorhatna, de mivel a víz lassacskán melegszik, nem veszi észre a veszélyt, és mire észbe kapna, addigra meg is főtt. Felénk a struccpolitika dívik, nem figyelünk az intő jelekre, akkor kezeljük a problémákat, amikor már tűrhetetlen a helyzet. Például azt vesszük észre, ha rakni akarunk a tűzre és kinyitjuk az ajtaját, gomolyog kifelé a füst a kályhából. A kályha, amíg ki kell választani a típusát, addig lakberendezési tárgy, dísz, vagyis Kata hatásköre. Ha baj van vele, rögtön fűtőberendezés lesz, műszaki eszköz, vagyis az én felelősségem. Nincs is ezzel baj, ismerem a működését, tudom, a tűztér fölött van egy 10-15 centis tér a füstelvezetéshez, oda szokott lerakódni a hamu, csak ki kell tisztogatni, megvan 10 perc alatt.

2019. január 30., szerda

Online biztonság és szexting

Kaptam egy levelet, hogy egy régebbi posztomban linkeltem a Labrisz oldalát, így feltehetően támogatom az LMBT+ ügyeket. Ezért megoszthatnék egy internetbiztonságról szóló cikket is, ami a hagyományostól eltérő szexuális irányultságú és nemi identitású embereket érő online zaklatások kivédésével kapcsolatos tippeket közöl. Az oldal természetesen alapvetően a reklámról szól, ahol különböző VPN-szolgáltatásokat kínálgatnak, és az innen érkező vásárlók után az oldal fenntartója részesedik a bevételből. Már majdnem töröltem a levelet, de azért körülnéztem egy kicsit. Mint kiderült, van ott több más írás is, sőt még magyarul is találunk olvasnivalót. Sajnos az összes írást nem fordították le, legalábbis a kérdéses posztnak nem találtam meg a magyar változatát.