2019. július 19., péntek

Introverzió

Kicsit eltűntem mostanában, befelé fordulós korszakom van. Eszembe jutott többször is, hogy posztolnék valamiről, de aztán elnyomtam az ingert. Talán besokalltam az emberektől, talán nem pihentem még ki a tanévet. És azt hiszem, amikor irritálnak az emberek, akkor nem szerencsés véleményt nyilvánítani, mert ilyenkor a kelleténél sarkosabban fogalmazok, és hajlamos vagyok mások tyúkszemére taposni. Jobb, ha inkább kerülöm is azokat a helyeket, ahol rendszeresen felbosszantom magam. Van például egy szexuális orientáció és identitás témakörben szerveződő facebook csoport, ahol szinte nem telik el úgy hét, hogy ne akadnék ki valamin. Ugyanakkor rengeteg értelmes dolgot is megosztanak, és vannak páran, akiktől érdemes posztokat olvasni. (Főként a kommentek húznak fel.)
Legutóbb valaki hozzászólásban nehezményezte, hogy a csoportban, ami elvileg befogadó és biztonságos tér kéne legyen, rendszeresen találkozik a vallásokat és a vallásos embereket sértő megjegyzésekkel. Miközben a tagság rettentően érzékenyen reagál a melegeket, színes bőrűeket, nőket, zsidókat érő dolgokra (számomra ezek néha ártatlannak/ártalmatlannak tűnnek, de ugye én nem vagyok kellően érzékeny/felkészült, pl. amikor a biciklizést azzal reklámozták, hogy a "biciklis csajoknak kerekebb a feneke", én csak egy jót vigyorogtam, és eszembe se jutott, hogy ez tárgyiasítja a nőket, és kirekesztő is, mert miért csak a lányok feneke lesz kerekebb a biciklizéstől, a fiuké miért nem, persze a fiúk feneke engem nagyságrendekkel kevésbé érdekel, mondom nem vagyok elég nyitott és éber ezekben a témákban), szóval miközben egy rakás csoport érzékenységére odafigyelnek, a vallásos emberekbe simán beleszállnak páros lábbal.
Nem mertem bekommentelni, de amiket beírtak, abban magamban kicseréltem a vallásos, katolikus, hivő stb. szavakat arra, hogy meleg, nem bináris, fekete stb. Nagy felhördülés lett volna, mert ezeket a mondatokat minden bizonnyal durvának, megbélyegzőnek, sértőnek találták volna. A vallási tanításokat a télapó és a húsvéti nyuszi meséjével sikerült párba állítani, és elhangzott, hogy aki ilyesmiben hisz, az nyilvánvalóan súlyos deficittel rendelkezik az észbeli képességek terén. Ami igazán szörnyű volt, hogy némelyik megjegyzés nem csak rosszindulatról, gyűlöletről, bántó szándékról tanúskodott, hanem súlyos tudatlanságról, félreértésekről, alaptalan általánosításokról, összemosásokról, fogalmak helytelen használatáról, időnként pedig ki tudja hol hallott sületlenségeket szajkóztak.
Kb. az egész olyan volt, mint ha homofób szkinhedeket kérdeztem volna LMBTQ témában. Sértő hangnemben elhangzó ostoba vélemények, néha meg egyszerűen csak gondolkodás nélkül ismételgetett kifejezések, amiket egy zárt, elutasító ideológiai közegben magába szívhat valaki. A másik oldalról érkező véleményekre adott reakciókból pedig az látszik, hogy azt meg sem értették, végig sem gondolták. Vagyis gondolnak valamit arról, hogy a másik mit mondott, azon megakadnak, de a reakciójuk nem az, hogy megpróbálják megérteni, hogy mi benne a számukra fura, hanem egyből megtámadják, el akarják törölni, meg akarják semmisíteni, győzedelmeskedni akarnak felette.
Korábban nagy lendülettel nekimentek Nádasdy Ádámnak is, a Pride alkalmával adott interjúja miatt, amiben "csak egyszerű buzinak" mondja magát, nem LMBTQ-nak, nevetségesnek tartva a kifejezést. Volt aki védte, hogy ez a nyelvész véleménye egy betűszóról, de mások kirekesztőnek tartották a megjegyzést. Elgondolkodni viszont senki sem akart rajta, hogy van-e benne valami igazság. Egy ilyen ernyőkifejezés alá összegyűjtünk mindenféle szexuális kisebbséget, és előadjuk a nagy "szabadság, egyenlőség, testvériség" dumát (amiről nekem elsőre mindig a guillotine ugrik be), mintha a szivárványos társaságban nem volnának előítéletek. Mintha nem létezne a TERF (transz exkluzív radikális feminizmus, a transznőket kirekesztő irányzat) vagy mondjuk a leszbikusok közti bifóbia (biszex csajjal ne kezdjél, mert a végén úgyis otthagy egy pasiért). Sőt elhangzott az is, hogy Nádasdy a "buziságával", már megint csak a fehér, középosztálybeli férfiakat tolná a figyelem középpontjába, és nem törődne a többi csoporttal. Amivel szerintem olyasmit adtak a szájába, amire ő nem is gondolt.
Aztán előszedtek egy korábbi interjút is, amiben arról beszél, hogy nehezen tudja értelmezni a biszexualitás fogalmát, és hogy abba talán bele van kódolva a hűtlenség, ha valaki egyszerre vágyik férfi és női szexuális partnerre, amit ugye egyetlen ember (ha az nem hermafrodita), akkor nem tud neki megadni. Ebbe is látványosan belekötöttek, és meg sem próbálták megérteni, hogy miről beszél. Nekem elsőre is lejött, hogy nem azt mondja, nem létezik olyan, hogy valaki monogám, meleg párkapcsolatban él, aztán évekig hűséges egy ellenkező nemű partnerhez, majd pedig ismét boldogan él együtt egy azonos neművel. Csak ő ezt nem hívja biszexuálisnak, szerinte az illetőnek az orientációja fluid, azaz hol meleg, hol pedig heteró, hogy aztán megint meleg legyen. A biszexualitás azt jelentené, hogy az illető egyszerre, egy időben vágyik mindkét nemre. Amiben talán van valami, mert ha az autóm két évig citrom színű, aztán meg háromig tűzpiros, akkor nem mondom rá, hogy öt évig narancssárga volt.
Szóval én szeretem az embereket, csak elviselni tudom őket nehezen. Ezért van az, hogy visszahúzódok magamba, és nem nagyon posztolgatok. Pedig sokszor lenne miről, csak arra gondolok, hogy minek. Nyaraltunk Katával, apa halálának évfordulója volt, Fecó 18 éves, és egy hónapra elutazik a tengerentúlra. Ezek problémamentes témák, de mást nem nagyon érdekelnek. Ami meg érdekesebb, az ideológiailag, politikailag megosztó, és abban mi a jó? Már az is felmerült bennem, hogy a facebookról törlöm magam, a blogot nem nyilvánossá teszem, és privát naplóként használom. Milyen nyugodt is lenne az életem. (Már ha Katát nem számolom.)

4 megjegyzés:

gofri írta...

Pont most írtam erről, hogy ez a rosszul értelmezett és "túltolt" politikai korrektség nagyon sokszor visszaüt, ostobának hat, és pont ezáltal veszik el a lényeg. Én is baromira nyitottnak és toleránsnak tartom magam, ennek ellenére (vagy pont ezért) nem érzem indokoltnak a sértődést Nádasdy ügyében (nehogy már egy 70+-t kérjünk számon, mert nincs tisztában a mittudoménhány genderrel) vagy a biciklis csávó táblája kapcsán.
Nekem iszonyatos energiáim mennek el arra, hogy a srácokat toleranciára tanítsam és hogy jó példát mutassak, de nem tudok mit mondani nekik, amikor egy fenéksimogatást a nők tárgyiasításaként értelmeznek. (És bocs, ez most persze durva általánosítás volt.)

AncsaT írta...

Igen, olvastam, és hogy a Csernobil sorozatban is kifogásolták, hogy egyetlen színesbőrű színész sem szerepelt benne. Ami önmagában még vicces is lehetne, de azzal együtt már nem az, hogy Scarlett Johanssont viszont azért támadták, mert elvállalt egy filmszerepet, amiben ciszheteró létére egy transzférfit alakítana. Amiben, tegyünk hozzá, valószínűleg hitelesebb volna, mint egy fekete színésznő Hófehérke szerepében. :D (Bár már ugye a fehér bőrű, vörös hajú Arielt is simán lecserélték feketére.)
Amit mondani akartam, hogy én nem magára a túlhajtott polkorrektségre akartam rámutatni, hanem arra az arroganciára, hogy ezeket az elvárásokat csak az egyik irányba óhajtják érvényesíteni, a nagy hangon tiltakozók a másik fél irányában már nem mutatnak annyi megértést, odafigyelést stb., amennyit saját maguknak követelnek.
Ha alapból azt feltételeznénk, hogy a másik jóindulatú, és nem támadni akar, ha mond is valamit, ami bántó, azt inkább figyelmetlenségből mondta, mert nem gondolt rá, hogy az nekem rosszul esik, akkor talán nyugodtabb, békésebb lenne az életünk. De sajnos vannak akik minden vélt sérelemért bosszút esküsznek, hadjáratot indítanak, és legszívesebben keresztre feszítenék a másikat, mert úgy érzik, hogy ennél kevesebbel nem elégedhetnek meg anélkül, hogy feladnák az önazonosságukat. Ami azért nekem kicsit soknak tűnik önérzetből és egóból.

gofri írta...

Igen, pontosan.
És hát tényleg borzalmasan fárasztó folyton arra figyelni, hogy kit hogy sértesz meg.

AncsaT írta...

Kényelmesebb őszintének lenni, és szükség esetén bocsánatot kérni. Persze ez eleve feltételez néhány dolgot, hogy mit gondolok a másikról, meg a kapcsolatunkról.

Megjegyzés küldése