2012. május 28., hétfő

Sunset Limited

Nehéz mit mondani róla. Cormac McCarthy az író, ebben is játszik Tommy Lee Jones, de ezt nem a Coen fivérek rendezték. A Nem vénnek való vidék egy pergő akciófilm. A dolgok persze itt is peregnek, de akció az nincs egy szál se. Egész végig egyetlen szobában vagyunk, néha kipillantunk az ablakon, a végén a folyosóra, néha az innen nyíló klotyóra, de a kamera nem hagyja el a helyiséget. A szereplőgárda két fős. A már említett Tommy Lee mellett Samuel L. Jackson játszik a filmben. Szerintem fergetegesen. Noha igazából semmit sem csinálnak, csak beszélgetnek. A rendezés Jones munkája, aki Clint Eastwoodhoz hasonlóan öregségére saját magának rendez filmet, és ezt nagyon jól teszi. Így Hollywoodból mélyenszántó dolgok is kikerülhetnek. Sajnos csak ilyen nagy nevekkel van erre lehetőség, egy elsőfilmest elhajtanának a fenébe ilyen ötlettel. Mondjuk ez a francot nem érdekli, ami baj, hogy a nagy öregek is csak kevés elgondolkodtató filmet csinálhatnak. Mintegy jutalomjátékként. Mert a nagy üzlet azért, lássuk be, nem ezekben van.

2012. május 26., szombat

A kritika kritikája

Olyan a körmöm, mint egy sírjából frissen kikelt zombinak. Persze én nem földet kapartam, hanem lecsumáztam öt kiló epret. Kata lekvárt fog főzni belőle. Majd a kádban áztatom, meg sikálom. Még jó, hogy a hosszú hétvége alatt lesz ideje lekopni az elszíneződésnek. Ha csak nem marad ez a hideg idő, mert akkor ráerősítek még egy kis korommal is, mikor begyújtok majd a kályhába. De a zombihoz akarok visszakanyarodni. Nem is a hasonlatomhoz, hanem egy zombis novellához. Nem álltam meg, hogy ne mondjak kritikát róla. Igazából az piszkált fel, hogy mások hogyan kritizálnak. Mint a múltkor is. Érzékeny vagyok a minden finomságot nélkülöző bírálatra.

2012. május 22., kedd

Medvebőr

Tegnap összefutottam az utcán tesómmal. A boltból jött, kezében fél kiló hálós citrommal, megy egy tasak koriandermaggal. Átfutott a fejemen, hogy milyen lehet a korianderes limonádé. Persze ez csak a merev gondolkodásomat jelzi, mert attól, hogy egyszerre vette a kettőt, nem biztos, hogy együtt fogja őket felhasználni, és a receptben szerepelhet más is, ami már van otthon. A citrom mondjuk a japánkristálygombának lesz, a koriander meg egy zöldségpörköltbe. Például. De nem sokat foglalkoztunk a konyhával. Én odaadtam neki az adóbevallásának a bizonylatait, meg a postai feladóvevényt, ő meg egy arasznyi kis dobozt nyomott a kezembe, hogy a sikeres diplomázásom jutalmául. Mondtam, hogy a medve bőrére előre nem kéne, így helyesbített, hogy az adóbevalláson megtakarított pénz felét rám költötte. Nem volt szabad kibontanom, csak otthon. A dobozban ez volt:

2012. május 20., vasárnap

Papás-mamátlan

A napi rendszerességű blogolástól messze vagyok, de igyekszem tartani valami rendszert. Hetente kétszer azért próbálok valamit összehozni. Filozófiai mélységeket ne várjatok, egy-egy helyzetjelentésre futja majd leginkább. Ma vasárnap van, így a délutánt Kata és Fecó a mamánál töltik. Mondjuk olyan nagyon nem hiányozhatnak egymásnak, mert tegnap egész nap együtt voltak. Elmentek egy buszos kirándulásra, valamerre a Dél-Dunántúlra, templomokat láttak. Meg borospincéket. Gondolom, hogy a kevésbé spirituális kirándulóknak is legyen valami, amire jó szívvel emlékeznek. Persze ezért kár volt felülni a buszra. Nekünk a papával több eszünk volt, kimentünk a borfesztiválra.

2012. május 17., csütörtök

Spirituális egoizmus

Jól le vagyok maradva a blogok olvasgatásával, de szorgalmasan igyekszem behozni. Eljutottam Mikihez, akinél olvastam egy érdekeset. Elgondolkodtam, hogy vajon mi történne, ha megütném a főnyereményt. Persze ehhez nem ártana legalább időnként kitölteni egy lottószelvényt, de most hagyjuk az ilyen szőrözést a részletekkel. Tegyük fel, hogy. A pénznek különböző nagyságrendjei vannak számomra, amiket másképp tudok kezelni. Ha nyerek ezer Ft-ot, az simán megy a pénztárcába, mintha nem is nyertem volna, mert nincs jelentősége. Tízezerrel már kéne kezdeni valamit, valószínűleg költekeznék kicsit, egy könyv, valami finomság, amivel dőzsölnénk kicsit, mondjuk egy kiló eper, guriga kecskesajt, akármi. Százezer Ft. Ebből beruházás lenne. Mondjuk egy új mosógép, mert a régi kezd leamortizálódni. A maradék meg eltéve tartaléknak. Egymillió: ezt már komolyabban tervezni kéne. Nagyobb része valószínűleg kötvénybe, a maradékból meg osztogatnánk kicsit, vennénk a családtagoknak meg magunknak ezt, azt. Tízmillióból betörlesztenénk a hitelünkbe, hogy már csak nevetséges törlesztőrészlet maradjon. Ha százmilliót nyernénk, akkor bajban lennénk.

2012. május 14., hétfő

Mindenki másképp

Vasárnap a piacon volt Kata, hozott haza epret. Szépen beosztjuk, minden nap egy kicsit. Nagyobbrészt Fecó, de mi is csipegetünk belőle. Kata beáztatja egy tálkába, sose tudom, hogy ez valami vízmágiával kapcsolatos tisztító szertartás, a termelő karmáját eltávolítandó, vagy pedig a makacs növényvédőszerektől lehet így mentesíteni a szemeket. Aztán persze megmossa folyóvízben is, de nekem ez kicsit furcsa, ez az áztatás, mert anyám nem szokta. Mikor kicsi voltam, emlékszem az izgalomra, mikor hazahozta az epret. Ott nyüzsögtem mellette, mint egy pákosztos macska, épp csak nem doromboltam, nyávogtam. Volt egy ütött-kopott zománcos tésztaszűrőnk, abba szórta bele az egész zacskóval. Teljesen kinyitotta a csapot, a vízcseppek fröcsköltek szanaszét. Aztán konyharuhára borította, hogy lecsepegjen. Lecsumáztuk, és egy tálba dobáltuk a szemeket, és akkor még nem volt szabad torkoskodni, húztuk az élvezetet. Kristálycukrot szórtunk egy tányérra, és abba hempergettük, úgy faltuk. Ültő helyünkben az egészet.

2012. május 12., szombat

Családi idill agyalással

Kata megint sámánkodik, Fecóval ketten maradtunk itthon. Ebédre főztünk egy nagy fazék paprikás krumplit, és amíg az rotyogott, játszottunk. Lotti karottit, amiben nyulakkal versenyzünk a répáért, és akinek nincs mázlija, belepotyog a csapda lyukába. Aztán összeraktunk egy 150 darabos puzzle-t, megettük az ebédet és néztünk egy epizód Star Wars - Clone Wars-t. A rajzolt Jar Jar majdnem annyira idegesít, mint a filmbeli. Egy másik epizódot inkább odaadtam USB kulcson, hogy a laptopján nézze meg Fecó, mert én inkább kihagytam. Helyette olvastam meg moziztam. Amíg a gyermek a házi feladatát csinálta. Tudom kegyetlen vagyok vele, de az élet is az lesz. A rajzfilmjéből lent van már az egész évad, az összes epizód, én meg csak csepegtetem neki, hogy rávegyem, csinálja meg a feladatait.

2012. május 10., csütörtök

És végre leadtam

Végre leadtam a dolgozatomat. Akkora megkönnyebbülés, hogy nem is tudok megfelelő hasonlatot mondani rá. :) Tegnap hazaszédelegtem, végigvágtam magamat az ágyon, és elaludtam. Kata közben hazajött, aztán elment itthonról, de én észre se vettem. Olyan rendes volt, hogy nem ébresztett fel. Csak remélte, ha Fecó hazaér és csönget, felébredek és beeresztem. Persze tíz perccel hamarabb felkeltem, és már a teát főztem, mikor jött. A belső órám helyén nekem egy bazi nagy vekker van. Ha a szokásosnál korábban kell kelni, mondjuk vonathoz, hajnali indulással, akkor óracsörgés előtt pár perccel felébredek, és leviszem a mobilomat a fürdőbe, hogy ne keltse fel Katát, ha zenélni kezd.

2012. május 8., kedd

Kínlódom (de csak kicsit)

Már csak napok kérdése, és leadom. Nem is mondok semmit, el tudjátok képzelni gondolom, anélkül is a hangulatom. A múltkor már kitettem illusztrációképp egy háromhetes vízihullát a fészbukomra, (ez úton is kérek elnézést minden jóérzésű ismerőstől, akinek felborzoltam vele a kedélyét), és azóta csak fokozódott a helyzet. Mondjuk én még ne szóljak semmit, csak irodalmazok, napi ezer oldalt lapozok át, hogy találjak megfelelő hivatkozásokat az állításaim alátámasztásához, tesómnak a komplett elméleti megalapozást kell átírnia, mivel az nincs köszönőviszonyban a kutatási eredményeivel. Van közös irodalmunk, abból neki is válogatok hivatkozásokat, hátha fel tudja használni.

2012. május 4., péntek

Zöld disznó

Későig fennmaradtam, a szakdolgozatommal birkóztam. Közben megéheztem, és ettem kicsit. Pedig este későn már nem szoktam. Nehogy zöld disznóval álmodjak. Aztán mikor lefeküdtem, még forgolódtam is egy darabig, mert az eső kopogott a tetőtéri ablakon. Nem is csodálkozom rajta, hogy összeálmodtam mindenféle marhaságot. Volt benne egy vámpír, aki meglehetősen törékeny testfelépítésű, az egyetlen erőssége, hogy nagyon gyors. A mozgása is, meg ide-oda képes teleportálni magát. Vért nem szív, hanem mások aurájából merít energiát. De a legjobb a vérfarkas csaj volt, aki szex közben nem tud uralkodni magán, és folyton átváltozik, meg vissza. Ahol végigsimítok rajta, nem libabőr, hanem sűrű szőrzet jelenik meg a testén. Amikor a feje is átváltozik, megnyúlik az állkapcsa, az orra, iszonyú fogai nőnek, így csókolózni nem igen lehet vele. Viszont akkora lesz a nyelve, és olyan ügyes, ó te jó ég...

2012. május 1., kedd

Munkával ünnepeltem

Már leírtam párszor, mennyire tele van a hócipőm a szakdolgozatommal, de csak ismételni tudom magamat. A bölcsészettudomány idegesítő dolog. Egy normális, természettudományi témájú szakdolgozat az mondjuk olyasmi lenne, hogy leírok egy jelenséget. Megmagyarázom, milyen folyamat zajlik, azt milyen fizikai mennyiségek írják le, azok között mi a kapcsolat, milyen eszközökkel mérek, azoknak mi a mérési pontossága, és aztán számolok. Nem kell több ezer hivatkozás, hogy honnan veszem, mi a kapcsolat a távolság, az időtartam és a sebesség közt. Az összefüggést senki nem fogja vitatni. Legfeljebb, ha a sebesség megközelíti a fényét, akkor a relativisztikus hatást is figyelembe kell vennem. Aztán ennyi. Megvan egy hét alatt, és nem kell május elsején is a négy fal közt rohadni, és csak ebéd után kiülni, maximum egy fél órára, emészteni és napozni a kertbe.