Rajzfilm és vallás

Fecóval megnéztük az UP (Fel) című rajzfilmet. Először úgy gondoltam, csak elindítom neki, aztán majd olvasom a King könyvet. De ott ragadtam, és végignéztem az ölemben a kölyökkel. Ilyet még nem láttam, gyerekeknek való rajzfilm, melankolikus hangulattal, filozófiai mélységekkel. Az első 10 percben tanúi lehetünk, amint egy kisfiú meg egy kislány összebarátkozik, felnő, egymásba szeret, összeházasodik, csalódások érik őket, megöregszenek, egyikük meghal, a másik szomorúan, magányosan tengeti életét. Ez a háttér, igazából innen indul a mese.

Néhány nappal korábban beszélgettünk Fecóval komoly dolgokról. Kérdezte, mi az az önfeláldozás. Mondtam, van áldozathozatal, amikor vállalunk valami rosszat, valami jóért cserébe. Például lemondunk a legózásról, hogy játék helyett végigcsináljuk a sakkos munkafüzet feladatait, azért, hogy utána jól menjen a sakkozás, és mi győzzünk. Az önfeláldozásnál vállalunk valamit, ami nekünk rossz, azért, hogy másvalakinek legyen jó. Például anya megígéri, hogy el fog mosogatni, ha hazajön, de sokáig dolgozik, ezért délután elmosogatunk mi, hogy mikor fáradtan hazajön, pihenhessen. Ez az, amikor feláldozzuk magunkat. Hasonlóképp, mint ahogy Jézus tette, csak kicsiben.

Na ezt nem nagyon értette. Mondom, tudod, a legnagyobb példa az önfeláldozásra, Jézus halála. Hittanon biztos beszéltetek róla. Hát, kiderült, hogy nem. Hófehérke és a hét törpe, meg dinoszauruszok szoktak hittanon lenni. Ez aztán igen! Így aztán meséltem a bűnbeesésről, meg a bűnt eltörlő áldozatról.

Elmeséltem, hogy a Paradicsomban boldog tudatlanságban, szükséget nem szenvedve élt az Ember. Megvolt mindene, nem hiányzott neki semmi. Ezért cserébe csak annyi volt a dolga, hogy ne egyen a kert közepén álló fáról gyümölcsöt. És persze ezt erőteljesen jelképes értelemben kell felfogni, igazából nem az volt a baj, hogy Ádám és Éva almát ettek. (Szóval nyugodtan egye meg holnap is tízóraira kapott almát.) De aztán vége lett a jó életnek, mert az emberek megtanulták, mi a különbség jó és rossz közt. Azaz, nem volt már természetes, hogy jók. Mert különbséget tettek az Én és a Másik közt. Megjelent az önzés, az, hogy ami Nekem jó, nem baj, ha a Másiknak rossz. Ez volt a Bűn, ami miatt Szenvedés lett az élet.

Egy ilyen világba jött el Jézus, hogy elhozza az embereknek az Evangéliumot, (= Jó Hír), mi szerint nem bűnösek születésüktől. A dolguk csak annyi, hogy felismerjék és megbánják bűneiket. De ez aktív bűnbánat kell legyen, azaz nem elég a szánom-bánom, hanem a lényeg, hogy ne tegyék többé a rosszat. ("Eredj, és ne vétkezzél többet!") Ha ezt megvalósítják, elérik a mennyeknek országát, amit nem a felhők fölött, vagy a másvilágon találnak meg, hanem itt a Földön. ("Isten országa itt van közöttetek.") Persze, azért szó volt némi halál utáni jutalomról is.
Aha, szólt közbe Fecó, mert ha meghalunk, akkor majd egy új testbe születünk. Khm... mondtam, ezt ugye nem a hittanon hallottad? Nem, anya mondta. Aha, mondtam én, erről azt tudd, hogy ez hivatalosan nem része a keresztény tanításoknak, már kb. 1500 éve. Más tanításoknak, például a buddhizmusnak viszont igen.  Ezek a különböző eszmék összekeverednek, és az emberek egyéni világnézeteket válogatnak belőlük össze. Úgy, mint a svédasztalos vacsoránál a szállóban, ahol a mamáékkal voltatok.