Oldalak

2010-02-18

Időjárás, görögök, csimpánzok

Melegszik az idő. Reggel, zuhanyzás közben rettentő zörgést, surrogást hallottam. Mintha Fecó összes legója és Kata asztaláról az egész rumli egyszerre csúszott volna lefelé a lépcsőn. De csak a tetőről zuttyant a kertbe az olvadó hó. Enyhülés van a házon kívül, belül. Katám korábban ébredt, és átvackolta magát az én térfelemre, és az óra csörgéséig a nyakamba szuszogott. Kicsit duzzadtak és keményebbek a mellei, tehát változik a hormonszintje. Úgyhogy lesz még itt fagyos is a hangulat.
Bírom ezeket az időjárási hasonlatokat. Egyszer tesóm mesélt a világ "melegedéséről". Megfigyelték, ha egy adott területre az egészségesnél nagyobb számú egyedét zsúfolják egy fajnak, akkor a normálistól eltérő viselkedést tanúsítanak. Agresszívek lesznek és/vagy módosult szexuális viselkedésmintákat mutatnak. A patkányok jellemzően kinyírták egymást, a csimpánzoknál meg az egyneműek "összemelegedtek". Persze ez nem kizárólagos, mert csimpánzhordák is viseltek irtóhadjáratot egymás ellen. A lényeg, nem kell csodálkozni, hogy bekattant egyetemisták végigjárják a campust és kinyírnak mindenkit, aki él és mozog. Vagy ha fiúk fiúkra, lányok lányokra buknak. Mindkettő teljesen szokványos szabályzómechanizmus az élővilágban. (Én személy szerint inkább az utóbbi megoldást részesítem előnyben.)
Tesóm rengeteget mesélt a szex elméletéről. Persze mint tudjuk, egy kanálnyi gyakorlat többet ért volna egy hordó elméletnél. De az sem volt hátrány, hogy okosodtam a témában. A homoszexualitásról akadémikus előadást is tartott, a hagyományos módon vezetve be mondandóját: "Már az ókori görögök is ..." Aztán kívülről meg kellett tanulnom, hogy "Édesanyám! Nem perdül a rokka, olyan szakadós ma a szál ..." Szapphó-t nem véletlenül nevezték ki a 10. múzsának. Elismerték költészetét, nem sújtották előítéletek. Sőt, a szapphói strófát, mint versformát a "sötét" középkorban is tanították, és gyakorta használták.
De a kedvenceim mégsem a görögök voltak, hanem a csimpánzok. Pontosabban a törpecsimpánzok, a bonobók. Kb. 80 évvel ezelőtt fedezték fel őket Kongó őserdeinek mélyén. A társas berendezkedésük olyasféle, amilyen szerintem az ember előtti őseinké lehetett. Először is a csapat vezetője egy domináns nőstény. A hímek nagyobbak, erősebbek, ezért köztük az alfanőstény fiai tartanak rendet. De erre viszonylag ritkán van szükség, mert a konfliktusokat jellemzően nem agresszióval, hanem szexszel rendezik. A szex nem csak a szaporodást szolgálja, a nőstények (a szoptatási időszak kivételével) állandóan aktívak. Mivel ők a dominánsak, a hím udvarlásként nem a mellét döngetve ordít, hanem ajándékot visz, és a bundájukat kurkássza. Az örömszerzésnek mindenféle módját űzik, orális, anális szex, kézimunka. Azonos nem, és prepubertás életkor sem akadály. (A képen két nőstényt láttok félre nem érthető testhelyzetben.) A látszólagos szabadosság ellenére minden jól ki van találva és ésszerű szabályok szerint folyik. Például az ivaréretté váló nőstény elhagyja a csapatot, és egy másikhoz társul, megelőzendő a beltenyészetet.
Nem mondom, hogy vissza kéne állni erre a fajta társadalmi rendre, ezt nyilvánvalóan és visszahozhatatlanul meghaladtuk. De Katám figyelmét érdemes lenne felhívni a konfliktuskezelés bonobó alternatívájára.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése