Plasztikai műtétre szántam el magam
No, nem a saját testem vonatkozásában. Amint észrevehettétek, némi ráncfelvarráson esett át a blog. Kicsi képecskéket tettem a bejegyzésekhez. S ezentúl, a teljes szöveg helyett csak egy kis ízelítő olvasható a nyitólapon. A blog megjelenését könnyebb csiszolni, mint az írásom stílusát.
Kaptam tanácsot, hogy az első bekezdés nem árt, ha utal a bejeegyzés egészének tartalmára, de a legfontosabb feladata, hogy ennek kell eladnia a maradék szöveget. Ha nem kelti fel a látogatók figyelmét, nem kattintanak "A bejegyzés teljes szövege" linkre. Ha figyelemfelkeltés kell, gondoltam írok jó kis bulváros alcímeket. De a mai lesz az utolsó.
Súlyos kritikai észrevételt kaptam. Jó ötletnek indult az a játékos gondolat, hogy a bejegyzések címéül egy-egy filmcímet válasszak. Ha valaki nem ismerné a filmet, linkeltem a vonatkozó IMDB oldalt is. De ha alcímeket kell írjak, akkor ez azt jelzi, nem jók a címek. Talán észre kéne vennem, hogy kifutotta magát a játék, és nem erőltetni tovább. Hagyni a fenébe a filmeket, és az alcímeket írni címül.
Ez a stílus dolog nem egyszerű. Úgy kell csinálni, hogy tessék a népeknek. De ugye ahányan olvassák, annyi féle az ízlésük. Mégis meg kell próbálni, hogy minél többen azt mondják rá, hogy ez tetszett. S közben megőrizni a saját hangot, hogy a szövegre nyugodt lélekkel rámondhasam, igen, ez én vagyok, ezt én írtam.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése