Mostanában kissé összezavarodtam ideológiailag. Valamikor a balközépre pozicionáltam magam politikailag, de mostanára elbizonytalanodtam, nem tudom, hová álljak. Egyrészt a mai magyar baloldal szétesett, nézem a tévében, hogy ki a fene ez a kopasz Tojás Tóbiás, nem tudok róla semmit, de valószínűleg nincs is értelme utánanézni, a Feri (Gyurcsány, és ki kell írni, mert már nem ugrik be mindenkinek automatikusan) ismét meghirdette a baloldalt összefogó és világhódító terveit, sokadszorra, és nem is csak belőlük áll a választék. Másrészt figyelem a baloldali kommunikációt, itthon és világszerte, hogy mit akarnak, hogy képzelik el a jövőt. És úgy érzem, hogy itt valakik nagyon hülyék. Vagy valakiket annak néznek. Vagy én látok valamit nagyon rosszul? Mert ez vagy nem a baloldal, vagy én nem vagyok baloldali.
Persze tesóm, már megint csak vigyorgott rajtam, és nem mondott semmit, csak kérdezgetett. Triviális dolgokat. Mert hát mi lenne a baloldal? Az a politikai áramlat, ami az emberek közti egyenlőséget, szolidaritást hirdeti, biztosítani akarja a szabadságjogokat, szociális jogokat, támogatja az elfogadás kultúráját, a sokszínűséget. Szabadság, egyenlőség, testvériség; özvegyek és árvák támogatása; a nemek, vallások, nyelvek, (szexuális, kulturális, nemzeti) identitások egyenjogúsága; nyugdíj és egészségbiztosítás; környezetvédelem; világbéke stb. A jobboldal meg az egyenlőtlenség és elnyomás kultúrája, a társadalmi különbségek fenntartására törekszik. A dolgozókat kizsákmányoló karvalytőke; pénzügyi, politikai, kulturális imperializmus; a kirekesztés gyakorlata, a konformitás dicsőítése, a másság elutasítása; rövid távú érdekek; a természet kizsákmányolása; éhezés, viszály, háború, halál: az apokalipszis lovasai.
Oké, mintha nem teljesen e szerint működne ma a baloldal, mert miközben a bevándorlókkal sokszínűvé kívánja tenni Európát, az európai polgárok szabadságjogait viszont megnyirbálná, például az EU-s vívmányt, a szabad mozgás jogát épp most akarják korlátozni, és mutatkozik némi deficit a demokrácia terén is, a közvélemény-kutatók által kimért népakarattal homlokegyenest szembemennek a baloldali kormányok Európa szerte. Az a csúnya jobboldal pedig beintett a finánctőkének, és útját igyekszik állni a Balkánon keresztül beáramló olcsó munkaerőnek. Hogy van-e ennek értelme? A bal bizonyos kérdésekben jobbra húz, a jobb meg kicsit balos? A liberálisok a bevándorlók szabadságáért kiállva korlátoznák a helyben lakó népek jogait? (Vegyük le a templom tetejéről a keresztet, hogy ne sértse a muzulmán menekültek érzékenységét?) És talán már a konzervatívok se mindig ragaszkodnak a régi, bevált értékekhez.
Igen, kezdem érteni. Továbbra is mondhatom magam baloldali érzelműnek, csakhogy a világ ezen már túllépet. Nem bal- és jobboldal áll szemben egymással, hanem a globalizáció hívei (multinacionális nagytőkések) és a nemzetben gondolkodók. A nagyhalak, akik az összes létező tengert, tavat és pocsolyát uralni akarják, és a kishalak, akik ragaszkodnak a saját tócsájuk feletti hatalomhoz. Illetve a helyzet ennél is bonyolultabb, gyakorlatilag mindenki sütögetni óhajtja a saját kis rablópecsenyéjét, amihez lopja a faszenet, nyársért cseréli a húst, a haverjával gyújtatja a tüzet, hogy annak égjen meg a keze, és ügyel arra is, hogy a füst a szomszéd felé szálljon. A látszatszövetségek és a békés máz csak porhintés, a világháborúnak egy lájtosabb módja zajlik, ami nem háborítja fel a választókat, és a civil áldozatok nem az életükkel, hanem a szabadságukkal és a jólétükkel fizetnek.
Manapság már nem kell bunkósbottal meggyőzni a szomszédot, jobb lesz ha azt teszi, amit mi akarunk, mert az is elég, ha ellenkező esetben bepereljük, összeveszítjük az utcában lakókkal, morzsát szórunk a teraszára, hogy ellepjék a hangyák, hangosan bőgetjük a zenét. Az IMF által a megsegített adósokra kényszerített válságkezelő stratégiák érdekes módon sosem a válságból való kilábalást, hanem a kölcsönt nyújtók további gazdagodását szolgálják. Ha nem úgy táncolunk, ahogy Brüsszelben fütyülnek, belengetik az EU-s pénzek megvonását, pedig ugye azt nem ajándékba kaptuk, hanem kompenzációként, hogy beengedjük a piacainkra a (máskülönben behozhatatlan) versenyelőnyben lévő vállalataikat. Népi kezdeményezés indul (egy Soros Györgyhöz köthető civil szervezet szervezésében), hogy függesszék fel Magyarország szavazati jogát. (Egy postot megérne a jog- és környezetvédő szervezetek tevékenységének vizsgálata is.)
A politikai ideológiáktól nagyjából herótom van. A kereszténydemokrata Merkel politikája se nem keresztény, se nem demokrata. Iszlamizálja Európát, szembemenve a választói akarattal. Németország az Iszlám Állam elleni harcban csak felderítési és hadtáp feladatokat vállal, közvetlen harci cselekményben nem vesz részt, ami kisebb terrorveszélyt eredményez, és kevesebb népszerűségcsökkenést az elhalálozó katonák miatt, és olcsóbb is, persze nem ezt mondják, hanem hogy a németeknek a két világháború óta van némi bűntudata, így kerülik a fegyveres konfrontációt. Persze ezzel a fene nagy bűntudattal összefér, hogy a mai németországi zsidóság nyakára hozzák a szélsőséges muzulmán bevándorlókat. (Vajon mennyi idő múlva indul meg az exodus?)
A magyar baloldal meg időnként mintha inkább a tőkések érdekeit védené a munkásoké helyett. A Jobbik próbál besunnyogni középre, igyekszik azt mondani, amivel több szavazót lehet nyerni, de látható, hogy ezek is csak arra várnak, hogy mielőbb korrumpálódhassanak, és végre ők is belenyúlhassanak a húsosfazékba. Eszmeileg még talán az LMP-hez állnék a legközelebb, de egyes konkrét kérdésekben nagyon más állásponton vagyok, plusz a párt képviselői sem igazán megnyerő személyiségek. Legközelebb, ha szavazni megyek, nem fog érdekelni a pártállás, az elvek, az ideológia, csakis azt nézem, hogy rövid távon a várható lépések szempontjából melyik párttól mit remélhetek. Amivel gyakorlatilag aprópénzre váltom az ideáljaimat, de nem ezt teszik a politikusok is?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése