Oldalak

2015-12-16

Női princípium

Ákos meg akarta mondani a tutit, amivel aztán magára borította a bilit. Kampány indult a koncertjére szóló jegyek visszaváltásáért, és a Telekom is felbontotta vele a reklámszerződést. Ákosról gyakorlatilag nem tudok semmit, nem szoktam hallgatni a zenéjét, most is csak egy 1987-es video került elém a jutyubról, azóta biztos sokat fejlődött zeneileg és agyilag is, de nem is az ő személye itt a lényeges, hanem amit mondott. Ha feltételezem róla a legjobbat, és megerőltetem magam, hogy elhiggyem, nem akart ő értékítéletet mondani, csak spirituálisan tett különbséget, akkor esetleg találok valami elfogadhatót a mondandója mélyén.
Mert ha arra akart utalni, hogy a férfiak és a nők különböznek (noha egyenjogúak, bár ez nem került szóba), de a fránya társadalom folyton összeméricskéli őket, pedig ugye tudjuk, hogy krumplit a körtével összevetni, hogy melyik a jobb, nem túl értelmes dolog, akkor nem teljesen hülyeség, amit mondott. Persze én már a princípiumnál elakadtam, mert az számomra azt jelenti, hogy valaminek az alapelve, vezérlő eszméje, kiindulópontja, vagyis egy origó, nem pedig egy végcél, amit el kell érni. Szóval egy princípiumot nem lehet beteljesíteni. Ez olyan, mint a zenei tehetség, azt sem beteljesíti, hanem kibontakoztatja az ember. Tehát a női princípium, a "nőség", nőnek lenni nem kötelesség, nem feladat, hogy mit KELL tennie egy nőnek, hanem adottság, potenciál, hogy mi LEHET egy nőből.
És ez valójában még sokkal durvább elszólás is, mint az ominózus mondat, hogy "a nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak". Mert ez majdnem igaz, csak nem jó helyen van a hangsúly. A nőknek ez nem DOLGA, hanem JOGA, amennyiben ugyanazt a munkát, ugyanolyan színvonalon végzik, mint a férfiak. Az emancipáció erről szól, nem a női súlyemelőkről, csak ezzel talán Ákos nincs tisztában. Mint ahogy sok mással sem, az ő jövedelmi színvonalán. Talán azt hiszi, hogy az életben, mindenki életében, egy csomó dolog csak választás és elhatározás kérdése. Hogy a nők dönthetnek úgy, hogy ők gyereket szeretnének nevelni, ezért otthon maradnak tíz lurkóval, és az ő felnevelésükben bontakoztatják ki a bennük rejlő kreativitást. Ami helyett persze a butus nők versenyezni igyekeznek a férfiakkal a munkaerőpiacon.
Nem végeztem felmérést, csak gyanítom, hogy a nők nem csekély hányada boldogan nevelgetne otthon tíz gyereket, amennyiben az nem jelentene évtizedekig tartó rabszolgamunkát, napi 16-20 órában, heti 7 napon át. Amiben nagy eséllyel nem sok segítségre számíthat a férjtől, mert az a napi 8-10 óra munkában, a heti 5 nap alatt úgy elfárad, hogy őt hagyják békén a házimunkával. És mondhat ilyet, mivel a pénzt ő keresi. A nő legfeljebb a gyedet, gyest kapja, amíg kapja, meg a családi pótlékot jó esetben, de a nagy pénzt apu viszi haza, mert a gyerekek után járó adókedvezményt ő érvényesíti, mivel anyunak ennyi gyerek mellett nincs önálló jövedelme. És ha majd felnőnek a gyerekek, akkor munkatapasztalat híján állást se nagyon fog találni, és aztán majd a nyugdíját is nézegetheti, hogy mekkora összeg lesz.
Hogy miért akarnak a nők versengeni a férfiakkal, hogy ugyanannyit keressenek? Nem világos? Talán azért, hogy az életben ugyanazt a szabadságot élvezhessék. Hogy ne legyenek kiszolgáltatva más kényére-kedvére. Ákos is elszólta magát a princípium dolog kifejtése közben. Hogy a nőknek mi a dolga: valakihez tartozni, valakinek gyereket szülni. Nem mondta ki, de vajon ki lehet az a valaki? Mondjuk ki helyette, a nőnek az a dolga, hogy a férjéhez tartozzon, és a férjének szüljön gyerekeket. (Vagyis a férje ALÁ tartozzon, és a férjéTŐL szüljön gyerekeket.) Ezek nem konzervatív, hanem patriarchális elképzelések. Ez a nőnek a DOLGA. Az nem kérdés, hogy mit AKAR, az Ákost és a patriarchális társadalmi rendszer haszonélvezőit (a férfiakat) nem igazán érdekli. Mert a nő ne akarjon semmit, hiszen van már dolga, csinálja azt.
Ha Ákos szerint ez a csúnya világ buta módon a pénzt tekinti értéknek, és mindent azzal mér, akkor alapvetően két dolgot lehet tenni. Vagy megváltoztatni ezt az ostoba elképzelést, vagy pedig megfizetni azt, amit értékesnek tart a társadalom. A nők nem azért nem szülnek (sem a férjüknek, sem csak úgy maguknak, kedvtelésből), mert nem tudják, hogy ez a DOLGUK. Kár megmondani ezt nekik (sőt sértő, mert úgy tűnik, mintha nagyon hülyének néznék őket). Ha azt akarjuk, hogy szüljenek a nők, akkor mutassuk meg nekik, hogy ez milyen értékes dolog. Ha azzal, hogy valaki énekelget a színpadon, annyit lehet keresni, hogy az énekesek havonta milliókat költhetnek el kedvük szerint, a gyereknevelésért kapott pénzből pedig a gyereknevelés költségeinek kifizetése után annyi sem marad, hogy egy rendes cipőt vegyen magának a nő, akkor ne csodálkozzunk, ha némely nők is inkább énekelgetni szeretnének gyereknevelés helyett.
És kérdezem én, mi a férfiaknak a DOLGA? Nem az, hogy tartozzon hozzájuk valaki, hogy eltartsanak valakit a gyerekeivel együtt? Miért kell leszólni a nagycsalád helyett a karriert választó nőt, és miért nem állítjuk pellengérre a szerzeteseket, a megszállott tudományos kutatókat, a művész zseniket stb., akik nem egy nagycsalád anyagi javakkal való ellátásának és a gyerekeik felnevelésének szentelték az életüket? Egy férfi miért döntheti el, hogy mihez kezdjen az életével, és egy nő számára miért ne lehetne adott ugyanez a választási szabadság? Hogy a férfiaknak ez nem lenne előnyös? És ez miért kéne, hogy a nőket érdekelje? Ákos nem a főgonosz ebben a történetben, ő csak arcot adott a hímsovinizmusnak. Amire kapott egy jó nagy maflást.
A nyelv sokat elárul a gondolkodásról. Sok nyelvben még ma is így van, de régebben a magyarban is az volt a helyzet, hogy az "ember" szó az kizárólag férfit jelentett. (Még ma is vannak ennek maradványai, gondoljunk csak a székely mondásra.) Amikor arról van szó, hogy az embereknek jogaik vannak, hogy szabadságukban áll meghozni az életüket érintő döntéseket, hogy az ember feladata kibontakoztatni az istentől kapott tálentumot (tehetséget), akkor a férfiak ebbe az "ember"-be csak saját magukat értik bele, a nőket nem. A nő az nő, nem ember, a nőnek nem joga, hanem DOLGA van.
Cserébe kitalálják, hogy nőnek lenni gyönyörű, misztikus, szent dolog, ami kötelezettségekkel jár, és hatalmas tisztelet jár érte, de persze pénz az nem. És a tisztelet is csak akkor, ha a nő megteszi a kötelességét, szül (persze csakis a férjének és ugye a férjéTŐL), és neveli a gyerekeket, vezeti a háztartást, mos, főz, takarít, vasal, port töröl, mosogat, és főként befogja a száját. Ja, és ha a férj keresete kevés, akkor mindemellett még dolgozik is teljes állásban, persze nem ugyanannyi pénzért, mint egy férfi, mert akkor a végén még azt gondolná, hogy neki is van beleszólása a dolgokba.

24 megjegyzés:

Névtelen írta...

A választáson érzem a hangsúlyt. Ha akarok, főzök, de ha nem akarok, nem vasalok és pl. szerelek helyette. Nagyobb szabadságnak tartom nem megtenni, amit nem akarok, mint bármit megtenni.

Magam részéről a nő feladatainak, kötelességeinek definiálásával nem nagyon tudok mit kezdeni. Korlátozni megszabni minek? Hagyományt lobogtatni, eszméket citálni minek? Újakat kitalálni és ideologizálni is minek? Ismerek olyat, akik a klasszikus női szerepeket és feladatokat tartja magához testhezállónak, abban elégedett, míg más magabiztos, anyaság mellett önmegvalósít és ezzel szép, értékes példát mutat a gyerekeinek, és olyan is van, aki nem szül, mégsem válik lélektelen törtetővé. És nem csak ennyi skatulya van, sőt, a skatulyákat is hagyni kéne a picsába.

Egymásra erőltetni a saját belső vágyunkat annyira felesleges. Pl. én tudatos gyermektelenséget választottam, mégse akarnám másra erőltetni, csak azért, mert nekem bevált és jók a tapasztalataim. Főleg nem körbesajnálni azt, aki nem így dönt és firtatni, hogy de ő miért akarja másként, meg elemezni, hogy ez vagy az állhat nála a háttérben, valójában ő is ere vágyik, csak bibi van vele, meg majd rájön idővel, blabla.

Legutóbb döbbenten olvastam, hogy pár férfi azért nem főz, mert egy kurva rizst nem képes megfőzni, Mintha receptből dolgozni akkora ikú lenne, Nem, nem ikú kérdése, akarás kérdése. Meg ha van valaki, hogy elvégezze helyette, mi motiválja, hogy megtanulja, ha ki van szolgálva? Ellenpélda: apám szerint nekem nem érdemes megmutatni, hogyan kell alap mechanikai dolgot javítani egy pépkocsin (lámpacsere, akármi, bármi, ami nem igényel autószerelőt). Mer' az férfidolog. A párom történetesen nem műszaki érzékéről híres, vagyis rohadtul nem érdeklik ezek a dolgok, akkor körbe van sajnálva, nekem lenne érzékem hozzá,érdekelne is, de mivel vaginám meg cicim van, na ne már, teljesen rendhagyó, hogy ezzel szarakodjak. Pfff.

AncsaT írta...

Végső soron azt jártad körbe, hogy meg akarják mondani, mi egy nőnek (vagy férfinak) a DOLGA. Aminek pár száz éve még talán volt valami relevanciája, persze akkor sem a képességek, mint inkább a társadalmi elfogadottság, neveltetés és iskolázottság okán. De manapság ez teljességgel értelmetlen. Amikor nők szolgálnak a hadseregben, fegyverrel a kezükben, férfiak maradnak otthon gyesen, vigyázni a kisbabákra, akkor hogy jut eszébe valakinek, hogy egy nő nem tud szelephézagot állítani, vagy egy férfi belehal, ha rántottát süt.

De ez csak idő kérdése, ahogy a felnövekvő generációk a legnagyobb természetességgel használnak okostelefont, ami anyámat időnként zavarba hozza, úgy a fiatalok nem is különösebben foglalkoznak ezzel az emancipáció témával, mert már az oviban nem ciki egy lánynak autóval játszani, és a fiúk kezéből se veszik ki az óvónők a babát vagy a játék fakanalat.

Remélhetőleg 50 év múlva ez az egész olyan perspektívába kerül majd, mint ahogy mi tekintünk a rabszolgatartásra.

Szabi írta...

Azt hinné az ember, hogy a fejlődés egyirányú. De megdöbbentő számomra, hogy a középiskolások egyenséróval közlekednek. Minden lánynak hosszú a haja és minden fiúnak felnyírt. Sok szempontból azt látom, hogy nem továbbmegyünk, hanem visszakanyarodunk.

AncsaT írta...

Ez szerencsére csak divat. Az meg ciklikusan ismétlődik. A tinilányok feltúrhatják a nagyi szekrényét, és az ott talált, kidobásra ítélt, idejétmúlt cuccok nagy valószínűséggel éppen rettentően divatosnak számítanak majd. Előre rettegek, hogy mikor lesz megint kúl a hernyótalpas szandál, vagy a trapéznadrág. (Karácsonykor régi fotókat néztünk anyámmal, nem tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek.)

Szabi írta...

Azt mondják a '80-as évek divatja volt a legszörnyűbb. Nekem tökre bejött.

Azért mi nem voltunk ennyire klónok, mint ők. Ez az egyformaság elég félelmetes.

AncsaT írta...

Én a 70-es évekén szörnyülködtem, anyám régi fényképein, meg emlékszem gyerekkoromból, a divatból már kiment, mástól kapott ruháira. Bár a mi időnkben is voltak durva dolgok, a befőttesgumival kialakított kis hajcsutakoktól a hideg rázott, mint az eszement marslakók, úgy néztek ki a csajok, és voltak azok a szörnyű napszemüvegek, élénk színű műanyagkeret, mindenféle fura alakú, tenyérnyi méretű lencsékkel... mondjuk ez meg már inkább a 90-es évek lehetett, akkor jártam suliba.

És talán csak azért nem voltunk klónok, mert nem volt olyan erős divattrendeket indukáló hatása a médiának, és nem is nagyon lehetett divatos cuccokat kapni. Legalább is nem volt ilyen dömping. Meg tán nem is költöttünk ennyi pénzt rá. Egy normális tornadressznek is örültem, nem hogy Converse cipő. :)

Szabi írta...

Már nagyon öreg vagyok, mert imádok mindenféle nosztalgiázást.

Attól is kész vagyok, hogy a kislányok csak tökig rózsaszínben közlekedhetnek, és kötelező a bikini, ahogy lekerül róluk a pelenka.

AncsaT írta...

Szerintem nem is volt annak idején kicsi gyerek méretű fürdőruci. Ovis korunkban pucéran rohangáltunk a strandon. Mondjuk ált. suliban ez már ciki lett volna, ami végül is fura, mert aztán meg divat lett a naturizmus, jártak ide a Tisza mellé is nudizni a népek.

Szabi írta...

Egyre több strand végében dúlt a monokini láz. Jöttek a köremailek, hogy milyen madzag meg virágszirom forma fürdőruha jön hamarosan divatba. Most meg jégeralsóban és garbóban. strandolnak a fiatalok.

AncsaT írta...

Ja, lassan már karácsonykor is. :) Öreg mámik összejövünk majd, és a divaton meg az időjáráson merengünk. Hogy amikor fiatalok voltunk, akkor még a lányok hordták a szoknyát, és mi még láttunk havat. :)

Szabi írta...

Pont fordítva, akkor még a lányoknak volt felnyírva a haja, és a fiúknak volt hosszú. :p

Szabi írta...

És a csajok járhattak bő cuccokban.

AncsaT írta...

50 év múlva tuti megint változik a divat, a fiúk fogják copfban hordani a hajukat, a lányok meg majd kopaszra borotváltatják a fejüket. :)

Szabi írta...

Csak győzzem kivárni. :p

AncsaT írta...

De hát nem kell várnod, az eljövendő kort jócskán megelőzted, mert emlékeim szerint, rövidebb hajad van, mint a fiadnak. :))

Szabi írta...

Mos épp nem. Nemrég nullással letoltam neki, mert pár hétig hanyagolta a fésülködést, és már nem tudott mit kezdeni vele.

Szabi írta...

Az ő hajából lett a szakállam.

AncsaT írta...

Kerestem a szakállas fotód a fészbukon de nem találtam. :(

Szabi írta...

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=952985038082310&set=a.526913064022845.1073741826.100001124680297&type=3&theater

Szabi írta...

A felragasztás oroszlánrésze is Balázs kitartó és türelmes munkája.
https://www.facebook.com/liftfesztival/photos/gm.1521495461483736/1662124124063357/?type=3&theater

AncsaT írta...

Nagyon jól nézel ki! :) Egy stetson kalap, és te vagy Véreskezű Joe egy folytatásos westernben. :))

Szabi írta...

Miért pont véreskezű? Annyira agresszív fejem van?

AncsaT írta...

Mi az, hogy agresszív??? Markánsan férfias orcád láttán kaptad a ragadványnevet. Egy marcona párbajhős mégsem hallgathat a Gentle Tom (Gyengéd Tamás) vagy a Goodheart Dave (Jószívű Dávid) névre. :)

Szabi írta...

:'D

Megjegyzés küldése