2018. június 2., szombat

Agresszív töketlenkedés

Korábban már volt szó a migtau (MGTOW) jelenségről, ami a párkapcsolathoz, szexhez nem jutó, csalódott férfiak "savanyú a szőlő" reakciója. Valamiféle kifacsart filozófia, ami azt hirdeti, hogy a férfiakat a nők csak erőforrásként használják a saját és gyermekeik kedvezőbb életfeltételeinek megteremtéséhez. Erre kora gyermekkoruktól kezdve "idomítják" őket a nők, az anyjuk, az óvónőik, tanítónőik, tanárnőik, nagyjából az egész társadalom. De itt a megváltás lehetősége, az öntudatra ébredés, mikor a migtau (kb. a saját útját járó férfi), aki képes függetleníteni magát a belékódolt normáktól, és nem lesz egy nő rabszolgája sem. Önálló jövedelemmel, önállóan fenntartott lakással és háztartással rendelkezik, saját maga gondoskodik róla, hogy legyen mit ennie, legyen tiszta és vasalt ruhája, rendezett környezete, cserébe viszont ő maga döntheti el, hogy mire fordítja a megszerzett jövedelmét.

2018. május 14., hétfő

Önmegtartóztatás

Nem nagyon postolok az utóbbi időben. Pedig többször elkapott a harci hevület, belekezdtem az írásba, eljutottam két-három bekezdésig, de aztán lebeszéltem magam róla. Alapos megfontolás után mindig tartottam magam ahhoz az érett döntéshez, hogy hanyagolom a politikai témát. Persze, könnyű nekem, mert régebben az ilyesfajta indulatokat azért blogoltam ki magamból, hogy ne itthon vitatkozzunk róla, mostanában viszont egy véleményen vagyunk Katával, tehát kitárgyaljuk a dolgokat, így amit nem írok le, azt elmondhatom neki. Két évtized sem kellett hozzá, és legalább már abban egyetértünk, hogy négy évente egyszer hová húzzuk az ikszet.

2018. április 28., szombat

Irodalmi kozmológia

Kata szerint amit én összeolvasok, az olyan, mint a tejre őszibarack, csak ezzel nem a hasam, hanem a fejem csapom el, és a szellemi gyomorrontás következményeképp az agymenésem gondolatcsere-végtermékeit ömlesztem ide a blogba. Pedig csak arról meséltem neki, hogy egyszerre olvasom az alábbi könyveket: Patik László: Anna, édesOlivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?;  John Gribbin: 13,8Richard Panek: 4% univerzum. És hogy a kvantumfizika meg a kozmológia helyenként nem kevésbé abszurd, mint a szépirodalom. Persze Kata szerint Kafkával és Örkénnyel együtt, ezek a jelentőségükben alaposan túlbecsült, agyament szerzők, akik nettó hülyeségeket firkálnak össze, nem a szépirodalom, hanem a csúnyairodalom, vagy még inkább az ezmégcsaknemisirodalom körébe tartoznak. És akkor még fel sem vázoltam neki, miféle párhuzamot találtam a két téma között.

2018. március 27., kedd

A nyúl mint olyan

Mint már többször kifejtettem, a Húsvét nem tartozik a kedvenc ünnepeim közé. A lányoknak átható szagú, maró hatású folyadékkal való öntözése mind kertészetileg, mind pogány termékenységi szertartásként meglehetősen furának tűnik számomra. Inkább arra emlékeztet, amikor a ragadozók megjelölik a területük határait. Azzal a különbséggel, hogy itt a jelölés nem hogy nem riasztja el a többieket, ettől még inkább feljogosítva érzik magukat, hogy ők is rajta hagyják a szerencsétlen áldozaton a szagnyomukat. Aki megpróbálja magát kivonni a barbár szokás alól, azt rögvest kikiáltják a néphagyományra fittyet hányó, idegenlelkű ünneprontónak. És akkor még nem is beszéltünk a nyulas őrületről.

2018. március 18., vasárnap

Az érem oldalai

A múltkori bejegyzés végén említettem, hogy ha tisztázzuk is a fogalmak jelentését, nincs garancia a megértésre, mert a nézőpontunk nagyon más lehet. Tesómtól kaptam indavideós linket, felvételekkel egy NGO mentőhajójáról, akik a Földközi-tengeren járőrözve mentenek gumicsónakokban hánykódó embereket. Aztán beszélgettünk arról, hogy vajon kinek van igaza, mi lenne a helyes eljárás, mit kell tenni ilyen esetben. Tesóm azt mondta, hogy az adott szituációban összezavarja a gondolkodásomat mindaz, amit már hallottam, meg hozzáképzelek, és az, hogy emberekről van szó, emberek életéről, akik vízbe fulladnak, meg akiknek a szomszédságába idegeneket költöztetnek. Lépjünk kicsit távolabb az egésztől, és vizsgáljunk inkább egy bizonyos vonásaiban analóg helyzetet.

2018. március 17., szombat

Nem bírtam ki

Még februárban összeveszett két kolléganőm. Politikai diskurzusnak indult a téma, aztán gyorsan eszkalálódott a helyzet, és egészen durva személyeskedésig fajult a dolog. Próbáltam csillapítani a kedélyeket, hogy bár egy adott területen eltérő nézeteket vallanak, sok másban viszont teljes mértékig egyetértenek, és a teljes spektrumot kéne szemlélniük, és nem egymásnak esni egy kisebb részletkérdés miatt. Erre megkaptam, hogy én csak hallgassak, egy jellemtelen, önző opportunista vagyok, visszahúzódok a magam kényelmes kis csigaházába, és nem érdekel senki és semmi más saját magamon kívül. Ami meglehet, hogy igaz, de ezek szerint ostobaságot műveltem, mikor kibújtam a csigaházamból, hogy békét szerezzek kettejük között. Ami egyébként magától helyreált két hét után, bár némi feszengés még érezhető, miközben együtt kávéznak és az időjárásról beszélgetnek.

2018. január 14., vasárnap

Kezdődik

Kezdődik. A kampányidőszak. Ez nekem abból jön le, hogy ismerősök, rokonok, barátok, sőt random ismeretlenek is egymásnak feszülnek, indulatba jönnek és bántják egymást. Most éppen a fészbukon szaladtam bele abba, ami blogolásra késztet. Általam tisztelt személy a választásokról posztolta ki a gondolatait. A) Egyesek elmennek szavazni, és amit megszavaznak, az a többiekre is súlyos hatással lesz. (Az kimaradt, hogy amit a résztvevők többsége szavaz meg, azzal kénytelen élni a kisebbség is. Ezt hívják úgy, hogy demokrácia.) B) Aki nem szavaz, az a jelenlegi hatalomra szavaz. (Lefordítom: aki nincs velünk, az ellenünk van. Ez szimplán demagógia.) C) Ha egy nő nem szavaz, az szégyen, örülhetne, hogy egyáltalán van választójoga, déd- és ükanyáinknak még nem volt. (Szintúgy demagóg, érzelmi alapú retorika.)

2018. január 5., péntek

Olvadt kísértet

Elég hülyén hangzik ez a cím, de a Meltdown/Spectre sem biztos, hogy többet mond. Az informatika iránt érdeklődőknek esetleg, de a többieknek sem árt tudni a dologról, mert őket is érinti. Súlyos biztonsági réseket fedeztek fel a manapság általánosan használatos processzorok felépítésében. Az egyik a Meltdown becenevet kapta, és ez főként az Intel processzorokat érinti. Szinte az összes 1995 után gyártott Intel processzort. (Kivételt képeznek az Itanium és a 2013 előtt gyártott Atom processzorok, egyik sem túl korszerű, nekem "szerencsés módon" van egy MSI Wind D130-as NetTop gépem, 2009-es Atom procival.) Az újabb asztali számítógépek jó része érintett a hibában, amit eleve a processzor tervezésekor követtek el. Felelőtlen döntést hoztak, olyan módon működtetik a processzort, amitől gyorsabb lesz, de fittyet hány az adatok biztonságos kezelésére. Tudható volt, hogy "elvileg" ez nem kóser, de bíztak benne, hogy "gyakorlatilag" majd nem jelent problémát. Tévedtek. És most nem lehet a processzorok mikrokódját frissítve javítani őket, az operációs rendszert kell foltozni.

2018. január 1., hétfő

Újévi szerencse

Boldog új esztendőt kívánok mindenkinek! De csak most, január elsején. Mert december 31-én csak a férfiak mondhatják, a nők óévi jókívánsága balszerencsét hoz. Ami hagyján, hogy babona, de ronda, szexista babona. Amin felbosszantottam magam annyira, hogy sorravegyem a legismertebbeket. Ezeknek a babonáknak a központi eleme a szerencse. Mármint a jó szerencse. A szó eredeti értelme "sors", vagyis nem tesz különbséget a jó- és a balszerencse közt. De ma már kifejezetten pozitív jelentést hordoz. Ilyenkor azért kerül elő, mert valami általános, világszerte elterjedt képzet szerint, az évkezdet újrakezdéssel, tiszta lappal jár, lehetséges a rossz dolgokat odahagyni a véget érő esztendőben, és az újba csak csupa jó dolgot átvinni.