2015-01-16

A nemek harca

Attól, hogy nem írom a könyvem, háttértanulmányokat még folytatok hozzá. Egy elképzelt jövőbeli világ vázlatához abból indulok ki, milyen tendenciák mutatkoznak a jelenlegi társadalmakban. Így találkoztam egy érdekes fogalommal, a migtau-val (MGTOW). Mint filozófia, hát ö... hm... mondjuk úgy, ez kissé... izé, viszont, mint lehetséges fejlődési irányt végiggondolva, koncepció egy jövőbeli, (disztópikus) világ ábrázolásához. Egy postot ez is megérne. Magyarul viszonylag kevés az anyag, így nézelődtem tovább, és belefutottam egy transzférfi történetébe, ami arról szól, hogy gyerekkorától kezdve nem érezte magát nőnek, és nem érezte magát jól nőként, utálta az őt érő szexuális zaklatásokat, így elkötelezett feminista lett. Aztán a nemváltoztató műtétje és a hormonkezelés után megtapasztalta az érem túloldalát is. Ezért most a férfijogok harcosa. Ez a sztori is megérne egy bejegyzést. A "nemek közti harc" már szerepelt egy régebbi postban, de most kicsit komolyabban elgondolkodtam rajta. Jó hosszú lett, pedig kiszedtem belőle pár dolgot, azokból lehet, hogy lesz egy külön írás.
Talán az idézőjel nem is kéne, mert ha nincs is háború, felfegyverzett nők és férfiak csapatai nem csapnak össze, hogy legyilkolják egymást, azért kirajzolódik egyfajta "frontvonal". Eszembe jut a GoldenBlog versenyből kizárt nőellenes (antifeminista) blog esete (az egyik és a másik nézőpontból). Itt valóban nők és férfiak csoportjai kerültek egymással szembe az online térben. Ki is alakult egyfajta "kommentháború". Ennek ellenére az alapvető konfliktus egyéni szinten jelentkezik nők és férfiak között. Egy konkrét kapcsolatban, vagy kapcsolat nélkül egy adott nő és a (környezetében lévő, általa ismert) férfiak, vagy egy adott férfi és a nők (nem körülhatárolt, általánosságban értelmezett) csoportja közt.
A konfliktus eredendően biológiai jellegű, amiről már volt szó, a lényege nagyjából annyi, hogy az ivaros szaporodásnál, ahol az utódok gondozásra szorulnak, folyik egyfajta küzdelem a hímek és a nőstények közt, hogy a másikra tolják az utódgondozással járó feladatokat, és amíg a másik az ő génkészletük fennmaradásán is munkálkodik, vígan élik világukat, sőt gyakran egy másik párt keresnek, akivel eljátsszák ugyanezt. Vannak magányosan élő állatok, ahol a hím és a nőstény csak a párzási időszakban keresi egymás társaságát, és vannak csoportosan (falka vagy hárem) élő állatok is, de nekünk azok érdekesek, ahol párok alakulnak ki. Jellemzően azoknál a fajoknál, ahol az utódok felnevelése annyi nehézséggel jár, hogy mindkét szülő erőfeszítéseire szükség van hozzá.
Itt a stratégiák úgy alakulnak, hogy látszólag teljes az együttműködés, de titokban mindenki a saját nyerő szisztémájára játszik. A hím aktív módon, udvarlással vagy a többi hímmel harcolva igyekszik a legjobb genetikai anyaggal rendelkező (legszebb, legegészségesebb) nőstényt megszerezni magának, akivel párt alkotnak, és közösen nevelik az utódaikat. De közben igyekszik más nőstényeket is megtermékenyíteni, és azokat az utódokat egy kevésbé szerencsés hím gondoskodására hagyja, illetve egyes madaraknál megfigyelték, hogy vannak hímek, melyek egyszerre két nőstény fészkéhez is hordják az ennivalót a fiókáknak.
A nőstények aktív módon, az elérhető legjobb genetikai anyagú (legszebb, legegészségesebb) hím udvarlását fogadják el, vagy passzív módon a hímek közti harc győztesével állnak párba. Ha relatívan kevésbé értékes hím jut nekik, mert a jobb hímek más nőstényeket választottak, akkor egy ilyen hímmel nevelik az utódaikat, de azoknak gyakran egy másik hím a biológiai apja, mert azért párzani, párzanak a jobb hímekkel. Sőt, egyes szövőmadaraknál gyakorlat, hogy a nőstények azt a párt választják, aki a legszebb fészket építi, a legügyesebb, a leginkább képes lesz gondoskodni az utódokról, aztán azzal a hímmel (is) párzanak, akinek a legszebbek, legszínesebbek a tollai.
Ez nagyon sokáig, gyakorlatilag hasonlóképp működött az embereknél is. A férfi értékét a házasodásnál az adta, milyen körülményeket képes biztosítani az utódok felneveléséhez. A férfi értékét a szerelemben (utódnemzésben) az adta, mennyire erős egészséges és szép, mennyi gyönyört képes nyújtani a nőnek. A nő értékét a szerelemben az adta, mennyire egészséges és szép, mennyire képes egészséges utódokat szülni, a házasságban pedig az, mennyire valószínű, hogy az utódnak a férj lesz a biológiai apja (szép legyen és erényes).
Volt egyfajta munkamegosztás, kialakultak a férfi és női szerepek. A férfiak eljártak otthonról dolgozni, így biztosították a megélhetéshez szükséges javakat, a nők otthon maradtak, nevelték a gyerekeket, vezették a háztartást, végezték a ház körüli munkák nagyját. Nem volt kérdés, hogy ez mennyire igazságos, így működött a dolog, nem igazán kérdőjelezte meg senki. Magasabb társadalmi osztályokban, ahol a megélhetésért végzett munka nem töltötte ki a napjukat, felmerült az igény a nőkben a tanulásra, férfias szórakozásokra, munkára (fordítva ritkábban, mert a női dolgok alacsonyabb presztízsűek voltak), de ez messze nem volt általános.
Az első változás akkor következett be, mikor tömegével kezdtek munkába állni a nők, mert a megélhetéshez szükség lett még egy keresőre a családban. Manufaktúrákban, gyárakban dolgoztak, pénzt kerestek, aztán hazamentek és várta őket a háztartás és a gyereknevelés. A nők is eljártak otthonról dolgozni, de a férfiak nem szálltak be a házimunkába, gyermeknevelésbe. Ráadásul a nők nem kapták meg ugyanazt a bért, mint a férfiak. A korábban kialakult egyensúlyi helyzet felborult, a nőknek a férfiakéhoz hasonló kötelezettségei keletkeztek, de a jogaik nem bővültek ezzel együtt. Ugyanakkor a lehetőségeik megnőttek, a munkavállalás, az önálló kereset függetlenséget adott, lehetővé vált a nők számára, ami korábban csak az özvegyek számára volt lehetséges, hogy az apjuk vagy a férjük gyámkodása nélkül élhessék az életüket. Megszületett egy új eszme, a feminizmus, megalakultak az első, a nők számára egyenlő jogokat követelő nőmozgalmak.
A következő nagy változást a fogamzásgátló tabletták megjelenése hozta, elkezdődött a szexuális forradalom. A nők nyugodtan szexelhettek, amikor csak akartak, anélkül, hogy a nem kívánt terhesség veszélye fenyegette volna őket. Nem kellett előbb férjhez menniük, hogy legyen segítségük a várható következményként érkező gyerek neveléséhez. Ők maguk dönthették el, mikor (és kitől) akarnak gyereket szülni. És a tabletta olyan fogamzásgátló eszköz, ami nem csak nem igényli a férfi közreműködését, de a használata elválik az aktustól, és a férfi nem is feltétlen szerez tudomást róla. Kénytelen a nő szavára hagyatkozni, hogy az védekezik-e a teherbeesés ellen. Ráadásul a hatékonysága 99%-os, azaz a nő, ha teherbe kíván esni, nem védekezik, és mondhatja azt, hogy ő szedte a tablettát, de beütött az 1%, ami pech, de nem ő tehet róla.
Közben a nők helyzete is megváltozott. A férfiakkal egyenlő jogaik lettek (Papíron legalább is. Például Svájcban 1971-től a nők is szavazhatnak.) És ami jelen kérdés szempontjából fontosabb, hogy a nők nem csak politikai, de családjogi értelemben is egyenlő jogokat kaptak. Sőt, a válásoknál az a gyakorlat alakult ki, hogy mivel a gyerekek nevelését egyébként is nők végzik, a gyerekelhelyezésnél általában nekik ítélik a gyerekeket, a volt férjeket (és a házasságon kívül született gyermekek nemzőit) pedig arra kötelezik, hogy járuljanak hozzá a gyereknevelés költségeihez. A gyermek (és a gondviselő, többnyire a nő) érdekei előnyt élveznek a szülőtárs (többnyire a férfi) érdekeivel szemben.
A nők általános helyzete sokat javult, a férfiaké pedig romlott. Mihez képest? Nézzük meg a korábban vázolt biológiai eredetű késztetéseket és stratégiákat az utódneveléssel kapcsolatos terhek áthárításával kapcsolatban. A nő szabadon szexelhet a vonzó (de családalapításra alkalmatlan) férfiakkal, anélkül, hogy teherbe esne. Aztán férjhez mehet egy olyan férfihoz, aki megfelelőnek tűnik a nő gyerekeinek felneveléséhez, és teherbe eshet (akár egy másik, jó genetikai jellemzőkkel rendelkező egyedtől). Jogi vélelem alapján az apa a férj. Ha elválnak, a férj utána is köteles hozzájárulni a gyermekek felnevelésének költségeihez. Ha bizonyítja, hogy nem ő az apa, akkor előfordulhat, hogy a másik férfit kötelezik erre, aki esetleg csak kevesebb gyerektartást tud majd fizetni, de akkor sem egyedül a nőre hárul az összes teher.
Ezzel szemben a férfiak korábbi helyzete hogyan változott? A szexuális erkölcs a nőkre nézve is lazult, már nem csak a férfiak szexelhetnek a házasság előtt. Ennek következtében a férfiak még az eddigieknél is kevésbé lehetnek biztosak az apaságukkal kapcsolatban. Ha pedig házasságon kívül ejtenek teherbe egy nőt, azt ez nem teszi tönkre erkölcsi és anyagi értelemben, mert a nő jogi eljárás során bizonyítani tudja, hogy tőlük származik a gyerek, és hozzá kell járuljanak a gyereknevelés költségeihez. Ugyanakkor, ha ők akarnák vállalni a közös gyermek nevelését, amihez a nőtől várnának anyagi hozzájárulást, a bírósági gyakorlat alapján erre jóval kisebb az esélyük, mint a nőknek, és ha mégis sikerül nekik ezt elérni, a nő (általában) alacsonyabb fizetéséből kevesebb anyagi támogatásban részesül, miközben a gyereknevelés (alacsony megbecsültségű) teendői rá hárulnak.
Ez a kép persze erőteljesen hiányos. Csak a tendenciát, a változás irányát jelzi, azt is csak a világ fejlettebb felén. Az elmaradott térségekben, a harmadik világ országaiban egész más a helyzet. És nálunk is, sok házasságban a nők sorsa még mindig keserves, a bántalmazó férj mellől nem egyszerű elmenekülni, és ha az feketén dolgozik, nincs törvényes jövedelme, abból nem lehet gyerektartást vonni. A nők jellemzően még mindig kevesebb bért kapnak ugyanazért a munkáért, és létezik az "üvegplafon" jelensége, hogy a hierarchikus szervezetekben, egy szinten megreked a női vezetők előmenetele.

Mégis, sok férfiprivilégium megszűnt. Megjelentek a nők a harctereken, az országok vezetői közt, a változás elindult. A felsőoktatásban több nő tanul, mint férfi. A fejlett országokban a csökkenő születésszám miatt a nők reprodukciós képessége várhatóan egyre inkább felértékelődik, és ez kifejezésre kerül állami juttatások, adókedvezmények, előnyösebb nyugdíjszámítás stb. formájában. A testi erőt, állóképességet igénylő foglalkozások presztízse csökken. A kiemelkedő szellemi teljesítményt követelő szakmákba kezdenek beszivárogni a nők. A régi rangsor, hogy a férfi a teremtés koronája, a nő pedig az uralma alá rendelt asszonyi állat, felborul. A férfiak vezető szerepe kétségessé válik. Nem általánosan, és nem a társadalom minden csoportjában, de vannak férfiak, akik számára ez már igencsak érezhető. És ez az érzés megszüli a maga eszmei áramlatait. Szerintem erről szól az MGTOW.

2 megjegyzés:

Nibela írta...

Érdekes blog, ilyesmi bejegyzésekkel:

http://mindennapoktortenete.blog.hu/2014/12/06/test_szexualitas_szocializmus
http://mindennapoktortenete.blog.hu/2014/09/14/noi_munkavallalas_kezdetek
http://mindennapoktortenete.blog.hu/2014/05/25/erkolcs_pruderia_viktorianus
http://mindennapoktortenete.blog.hu/2014/02/23/szerelem_szexualitas_parasztsag
http://mindennapoktortenete.blog.hu/2014/01/12/a_szerelmi_hazassag
http://mindennapoktortenete.blog.hu/2014/05/04/anyasag_tortenete
http://mindennapoktortenete.blog.hu/2014/03/08/noi_szerepek_740

AncsaT írta...

Ezek tök jó írások! Köszönöm szépen! :)

Megjegyzés küldése