A cimesz

A tavasszal, tiltakozásképp az orosz kultúra bojkottja ellen, elolvastam egy régi scifi-krimit, Ariadna Gromova - Rafail Nugyelman: Nyomozás az Időkutató Intézetben c. könyvét. A két kutatót, akik körül zajlott a történet, Arkagyijnak és Borisznak hívták, mint kiderült, utalásként egy másik orosz szerzőpárosra, Arkagyij és Borisz Sztrugackijra. Már ekkor motoszkált bennem egy ötlet, hogy milyen érdekes, ezek testvérek, és közösen írnak. Érleltem egy darabig a gondolatot, mert nem tudtam, hogyan vezessem fel. De most eljött az alkalom.

Őzekedés

Hallgatom a rádióban, hogy megkezdődött az őzek üzekedése, amikor fokozott óvatossággal kell vezetni az autósoknak, mert párzási tébolyában a bak vakon megy a suta után, vagy az egyik bak kergeti a másikat, és ilyenkor váratlanul kiugorhatnak az autók elé. Na most, ha többnyire a bakok ilyen bénák, akkor miért sutának mondjuk azt, aki ügyetlen? Miért nem így használjuk: a férfi idegességében egy bak mozdulattal leverte a vázát a komódról. És ha már leverte, azt miért lányos zavarában tette? Ahogy elnézem a kamaszokat, általában a fiúk vannak nagyobb zavarban a lányok jelenlétében, mint fordítva. Nem úgy kéne mondani, hogy fiús zavarában eltévesztette a dolgot?

Hülye egy világ

Éreztem egy ideje, hogy kezdek besokallni. Az ukrán háború már csak a hab volt a tortán. Próbáltam kiegyensúlyozottan tájékozódni, BBC, CNN, Fox News, Russia Today, de a kép nem lett tiszta, mégis mindenki azt várta, hogy foglaljak állást, mondjam meg, mit gondolok a helyzetről, kis túlzással, arra voltak kíváncsiak, "kinek szurkolok"? Az igazság, nem fizikai mennyiség, nincsenek olyan paraméterek, természeti állandók, amiket egy képletbe behelyettesítve kijön egy szám, megmutatva feketén-fehéren, kinek van igaza. Az igazság erősen szubjektív természetű, így ebben a kérdésben is valószínűleg valahol mindkét félnek igaza van, ugyanakkor egyiknek sincs igaza. Ráadásul a kérdés nem az, ki áll a jó és ki a rossz oldalon a háborúban, hanem hogy mit kéne tenni, hogyan lehetne ismét béke?

Totalitarianizmus, eltörlés, globalizmus

A virtuális világok lényege, hogy ezekben olyan módon is történhetnek a dolgok, ahogy a valóságban nem. Meg persze hasonlóan is. Egy megfelelően modellezett virtuális világban olcsón, gyorsan és kockázatmentesen megvizsgálhatunk, kipróbálhatunk, lejátszhatunk dolgokat. Vizsgálható a fizikai univerzum, a csillagok, galaxisok, galaxisklaszterek formálódása, fejlődése, kémiai folyamatok, bonyolult molekulák, gyógyszervegyészeti kutatások, lemeztektonika, kontinensek mozgása, hegységképződés stb. A számítógépes játékokban lehetünk bátrak, hősiesek, és főként győztesek. A digitális közösségi terekben megnyilvánulhatunk, kapcsolatba léphetünk másokkal, hathatunk az emberekre, megváltoztathatjuk a gondolkodásukat, a szándékaikat, a cselekedeteiket, ezáltal hatást gyakorolhatunk a valódi, fizikai világra.

Virtuális

Azt szoktam mondani, a virtuális szinonimája annak, hogy immateriális. Vagyis kézzel meg nem fogható. De ez nem egyenlő azzal, hogy valami nem létezik. Elméleti szempontból persze érdekes kérdés, vajon létezőnek tekinthetek-e valamit, ami elektronikus-digitális formában jelenik meg, de jogi szempontból a vita már eldőlt. Ha el lehet lopni, akkor nyilván létezik. És bár elméletileg vitathatjuk az ilyen dolgok létét, ha hatással van ránk, az életünkre, akkor gyakorlati szempontból ennek nem sok jelentősége van.