Azt szoktam mondani, a virtuális szinonimája annak, hogy immateriális. Vagyis kézzel meg nem fogható. De ez nem egyenlő azzal, hogy valami nem létezik. Elméleti szempontból persze érdekes kérdés, vajon létezőnek tekinthetek-e valamit, ami elektronikus-digitális formában jelenik meg, de jogi szempontból a vita már eldőlt. Ha el lehet lopni, akkor nyilván létezik. És bár elméletileg vitathatjuk az ilyen dolgok létét, ha hatással van ránk, az életünkre, akkor gyakorlati szempontból ennek nem sok jelentősége van.
Sokan úgy gondolnak a "virtuális világra", mint egy különálló, csak elektronikus-digitális formában létező, elkülönült, alternatív valóságra, ahol az emberek helyett az emberek avatárjai mindenféle dolgokat megtehetnek, amire az embereknek a valóságban nincs lehetőségük, és mindez annyira valósághű, hogy akár össze is lehet téveszteni a fizikai valósággal. Ez a sci-fik virtuális világa, a "Mátrix" amit egyszer talán sikerül majd megvalósítani, de addig is itt van nekünk az világról az internet által közvetített kép, amit sokan szintén összetévesztenek a valósággal.
Egyesek szerint az általunk valódinak tarott, fizikai világgal is az a helyzet, hogy csupán az elménkben létezik, és annyiféle változat van belőle, ahányan vagyunk, mert valójában mindenki másképp érzékeli/teremti meg a saját "valóságát". Hogy ezek a világváltozatok nagyrészt hasonlítanak egymásra, többé-kevésbé ugyanabban a világban élünk, annak az az oka, hogy a főbb sarokpontokban közmegegyezés uralkodik. Akinek a világa nagyon eltér a többiekétől, azt őrültnek tekintjük, vagy ha utóbb sikerül meggyőznie a többséget, hogy mégis neki van igaza, akkor zseninek.
A fizikai világot illetően nem tudom eldönteni, így van-e, de ami az internetet illeti, nincsenek kétségeim. Amit "véleménybuboréknak" szokás nevezni, az tulajdonképpen egy virtuális világ, ahol emberek egy csoportja ugyanazt gondolja bizonyos dolgokról, ezáltal hasonlónak észleli (konstruálja) a személyes valóságát. Ami számomra fura, hogy nagyon sokan azt gondolják, az ő "valóságuk" kitüntetett helyzetben van más "valóságokkal" szemben. Hogy az övék valamilyen szempontból "valódibb" mint az összes többi. A médiából ömlő álhírek másokat félrevezetnek, de ő és a barátai (a barát definíciója: olyan személy, aki ugyanazt gondolja, mint ők) átlátnak ezen, és ismerik az egy igaz valóságot.
Engem ez kísértetiesen emlékeztet a vallások közti ellentétekre. Ahol a fanatikusok azt gondolják, ők az igazság letéteményesei, és küldetésük, hogy megtérítsék a többieket, hogy "megmentsék a lelküket", és ez egy olyan magasztos cél, aminek az elérésére tett erőfeszítések tetszőleges eszköz használatát szentesítik. Nem egyszerűen gyűlölik és el akarják pusztítani azokat, akik mást gondolnak, képviselnek, hanem meg akarják menteni őket. Ami annyit tesz, el kell érjék, hogy azok is ugyanazt gondolják, mint ők, bár rövid távon megelégednek azzal is, ha ugyanazt mondják és teszik. Aki erre nem hajlandó, az természetesen gonosz, aljas és veszélybe sodorja a világot és az emberiséget, és minden áron el kell pusztítani, mert mindenkinek ez az érdeke. Még a pusztulásra ítélteknek is.
Ezt a fizikai valóságban nem olyan egyszerű kivitelezni, mert nehéz változásokat előidézni, és erős lehet az ellenállás. A virtuális világban sokkal egyszerűbb a dolog. Amivel talán nem is volna akkora baj, ha a virtuális valóság nem lenne hatással a fizikaira is. Persze ez a hatás nem közvetlen, nem az elemi részecskék szintjén, hanem az embereken keresztül valósul meg, akik mindkét világban jelen vannak, és ha az egyikben valamilyen hatás megváltoztatja a gondolkodásukat, az kihat a cselekedeteikre a másikban is. Mert valamiért ugyanazt gondolják helyesnek mind a kettőben.
Fecó már gyerekként is volt olyan okos, hogy meg tudta különböztetni a számítógépes, lövöldözős játékot a való élettől. A csapattársaival együtt aprították, gyilkolták az "ellenséget", aztán kikapcsolták a számítógépet, és elmentek a KFC-be kajálni az "ellenséggel", együtt a "győztesek" és a "vesztesek". Mert jóban vannak, hisz ugyanazt szeretik, a lövöldözős, számítógépes játékot. Ehhez képest sosem értettem a futballhuliganizmust. Addig rendben, hogy a szurkolók a meccsen egymást gyalázzák, hiszen "harcolnak", le akarják győzni egymást a csapataikon keresztül. No de ez a mérkőzésen van, amíg tart a játék, ha kijönnek a stadionból, akkor mindannyian olyan emberek, akikben közös, hogy szeretik a focit. Miért verekednek össze? Nem tudják megkülönböztetni a játékot az élettől?
A demokráciának (végletekig leegyszerűsítve) az a lényege, hogy szavazunk, és az lesz, amit a többség akar. Manapság ebben addig hisznek az emberek, amíg az ő álláspontjuk, illetve már csak az ő "csapatuk" győzedelmeskedik. Mert álláspont már nincs, csak egymásnak feszülő szurkolótáborok. És ha a másik tábor győz, akkor a vesztes renonszot kiállt, és temeti a demokráciát. Mert hát neki mindig igaza van, és az igazság mindig győzedelmeskedik, és ezekből a természeti törvényként érvényes premisszákból egyenesen adódik a konklúzió, hogy az aljas, gaz ellenség csalt, és akkor többé nem érvényesek a szabályok, innentől kezdve nekik is szabad csalni, hazudni, lopni, és igen, akár még ölni is. Mert ha ők teszik, akkor ez a demokrácia védelme, tehát bármit szabad, de ha az ellenség, akkor az világra szóló gazság.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése