Olvastam egy bejegyzésben a szerzőnek a fellációval kapcsolatos kellemetlen érzéseiről. Mintha nemrég egy másik blogban is hasonlóval találkoztam volna. Jó, ez nem annyira meglepő, ha hozzávesszük azt is, hogy a lányok, akik erről írtak, mostanában lányokkal járnak. Egy félmosoly, és mentem tovább, de aztán mégis elgondolkodtam a témán.
Azt hiszem, hogy orális szexet előadni valakin, eléggé gusztustalan dolog marad, a nemétől függetlenül, mindaddig, amíg nem érzünk kellően erőteljes vonzódást az illető iránt. Akkor viszont csodálatos dolog lesz. A bizalomnak, az elfogadásnak, a kitárulkozásnak és az adakozásnak a kinyilvánítása. Ehhez mondjuk a kapcsolatnak kellő mélységet kell elérnie, ami ugyan egyénileg és esetenként változóan, de jellemzően egy nap vagy egy hét alatt még nem következik be.
Egyébként ez szerintem nem csak az orális, hanem az akármilyen szexre is igaz, csak itt fokozottan. Hogy valakinek engedjem testem legintimebb, legrejtettebb, legféltettebb, legstb. zugát közelről bámulni, szagolni, ízlelni, ahhoz kell az a tudat, hogy sem közben, sem utólag nem fogok sérülni, sem fizikálisan, sem lelkileg. Hogy odadugjam a fejemet, orromat, számat valakinek a legintimebb, legféltettebb, legcikibb és leggusztustalanabb testtájához, ahhoz kell az a tudat, hogy ez számára elementáris élmény, és engem ezért nem megvet, hanem igen nagyra tart. Amit leginkább azzal tud kimutatni, hogy megnyílással, önátadással, gyengédséggel és szenvedéllyel viszonozza a dolgot.
Ha ez így van, akkor aztán teljesen mindegy, hogy vagina vagy pénisz lóg az arcodba. Sőt a pénisz mellett had szóljak annyit, hogy ha jól csinálod, a testnedvekkel való konfrontálás terén a legnagyobb kihívást a saját nyálad fogja jelenteni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése