Rossz kislány

Délután Katám helyreállította a lelki egyensúlyomat. A testit. Amitől aztán helyreállt a lelki is. Fecót elvittem szakkörre, de a mama ment érte, és vitte magához. Katámmal kettesben maradtunk két és fél órára. Az "eszméletvesztés" elmaradt, de egyáltalán nem panaszkodom. Közben zuhogott. A testemen, a tetőtéri ablakon kopogó esőcseppek ritmusára zongorázó ujjak extázisba ejtettek. Aztán előkerültek a meditációs golyócskák, és a tegnapi kutyapóz. Csak álombéli herék helyett valóságos cickók simogatták a combjaim. És ez sem panasz.

Nőm szado-mazo hangulatban volt. Nem, semmi korbács meg ilyesmi, csak teljesen passzív szerepbe kényszerített. Az ő csingi-lingi golyócskáit is saját kezűleg vette használatba. Összefonta az ujjainkat, és lefogta a kezeim, hogy ne tudjam megérinteni. Időnként meg is harapott, hogy felszisszentem. Úgy volt rossz, hogy nagyon jó volt. Majd egy évtized után már nem sok újdonságra számít az ágyban az ember, de az elmúlt napokért meglepő és bőséges kárpótlást kaptam.

Persze nem volt színtiszta idill a nap. El kellett menni Fecóért a mamához, és vacsorát kellett csinálni. Mondtam, hogy ő választhat, de egyikhez sem volt kedve. Végül én mentem Fecóért, mert így negyed órával tovább lustálkodhatott. Aztán kiderült, hogy a hintaágy megázott a kertben, mert "valaki" elfelejtette letakarni a fóliával. A barátnőjével ők ketten ültek rajta utoljára, de azért az én dolgom lett volna. És a boltba is nekem kellett átmenni. Gyakorlatilag az asztalterítésből állt a vacsorakészítés.

Elszaporodtak az xxx-es bejegyzések. Ígérem, legközelebb művészetről, filozófiáról vagy divatról lesz szó.