Oldalak

2011-05-23

Ismét

Ismét összerúgtuk a patkót Katával. Ismét a fürdőben. Ismét szó lesz szagokról is.
Épp az intim testnyílásaimat mostam a fürdőkádban guggolva, mikor rám tört. Előtte már veszekedtünk, mivel szerinte hanyag vagyok és lusta, mert nem teregettem ki (elvétve szoktam), és nem mosogattam el (ezt azért szoktam sűrűbben). Mindezt úgy, hogy a szombat délutánt és a vasárnap nagy részét Fecóval töltöttem, amíg ő a szuper spirituális tanfolyamán a nagy misztikus akármivel volt elfoglalva. Tényleg felháborító, hogy a hétvégét a hobbijával töltötte, én meg vizsgáztam, aztán hídivásárba mentem a szüleivel meg Fecóval. Majd másnap ismét a vásári forgatagban voltunk, ahol a nővérével meg a sógorával találkoztunk, hogy megnézzük az unokahúgát, aki fellépett a színpadon, miközben ő ismét nagyon emelkedett dolgokkal foglalkozott, és sikerült is este nyolc után hazaérnie.
Szóval berontott, kinyitotta az ablakot, ráengedve a vizes hátamra a hideg esti levegőt, látványosan befogta az orrát, öklendezett és krákogott, aztán a csapba köpött, majd kiöblítette a száját. Erre közöltem vele, hogy nem az a bunkó, aki büdöset sz@rik, hanem aki kopogás nélkül bejön a fürdőbe, csak azért, hogy cirkuszoljon, mikor ráadásul semmi dolga nincs bent. Ha rózsaolajban párolt orgonafürtöket eszem, a potyadékom akkor sem lesz illatosabb, viszont én kevesebb mint egy perc után lehúzom, ellenben az övé, ami szintén nem jázmin illatú, negyed órán át ontja magából a bűzt, mert addig kotlik rajta. Mégsem látta sohasem, hogy egyszer is fintorogtam volna, de ennek nem a rossz ízlésem, hanem a jó modorom az oka, meg ha valaha másik házba költözünk, abban két fürdő lesz, és az egyiknek az ajtajára hevederzárat fogok szereltetni, és a menzesze nem mentség a viselkedésére, mert ilyen alapon én is lehetnék most bántóan goromba.
Ismét volt időm este olvasni, mert ismét szexmentesek a napjaink, és ismét nem csak a havi ciklusunk miatt. De ismét elolvastam egy angol nyelvű könyvet, a Hex Hall második résztét, a Demonglass-t. Ismét jókat vigyorogtam rajta, és a kedvenc mellékszereplőm, ismét Jenna volt, a leszbikus tini vámpír. Aki imádja a rózsaszín cuccokat, és mikor egy éjszakai bárba indultak bulizni, az alkalomhoz illően próbált meg kinézni, de leginkább csak a Hello Kitty gót változatára hajazott. :) Tudom, ismét gyermeteg vagyok, de odáig vagyok az ilyen könyvekért. Bepótolom, ami kimaradt a gyerekkoromból. A leszbikus vámpírok meg egyébként is a gyengéim.
Ismét kiderült a hídivásárban, hogy irtózom a tömegtől. Kínomban már azt statisztikáztam, a tolongásban vállat villantó nők spagettipántjai és a melltartók vállpántjai színben mennyire harmonizálnak. Kb. kétharmadban azonos színek voltak, vagy pl, fekete szürkével, drapp világosbarnával, ami jó párosításnak számított, és csak a maradék volt kék zölddel, sárga pirossal vagy fehér mondjuk kékkel. Aztán eleredt az eső, és áttértem a vizespólóverseny pontozására. Aztán elállt, és átmentünk a borfesztiválos sátrakhoz, ahol élőzene volt, meg egy sok jóindulattal középkorúnak nevezhető fazon, akinek a haja egyszerre kopaszodott, őszült és korpásodott, és aki olyan vidámra itta magát, hogy egymagában is önfeledten pogózott az aprócska színpad előtt.
Ismét kiderült, mennyire nem vagyok képben az aktuális eseményeket illetően, mikor másnap a Dugonics-téren megtudtam, hogy az Esélynap rendezvényeinek közepében állok. Hogy megemlékezzünk mindazokról, akik fogyatékosságuk, bőrszínük, nemzetiségük, vallásuk, szexuális orientációjuk, egyszóval a másságuk miatt hátrányos helyzetben érezhetik magukat. Voltak itt kerekesszékesek, lehetett menni egy kört a tolószékkel; vakok, vakvezetőkutya-simogatás, próbavásárlás vakon a sötétszobában; önkéntesek, szeretetszolgálat, karitász, krisnások. A felvezető szöveg után kerestem, hogy lesz-e valami leszbikus sátor, de ilyet nem láttam.

25 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kicsit az az érzésem hogy Kata viselkedése kissé provokatív mostanában... Nincs valami amiről tudod kéne?
répa

AncsaT írta...

Hogy egy kiállhatatlan, hisztérikus, házsártos, önző HP? Ez nem újdonság.

Eleinte azt hittem, ez csak a terhesség, a GYES, az újra munkába állás, a gyerek óvodakezdése, iskolakezdése, az új főnök, új munkatárs, új munkakör, a tanulás, a vizsgák, hidegfront, melegfront, holdfázis stb. miatt van, de már tisztában vagyok vele, hogy valami mindig lesz, illetve mindig ugyanaz az ok, és az valószínűleg nem fog megváltozni, már így fog megöregedni, nem lesz jobb soha. Ez van. Majd úgy teszek mint Szókratész. Azt mondom, a türelmem edzése miatt tartom. :)

fetisa írta...

Amikor azt olvasom, hogy jéééé, mások is veszekednek kissé megnyugszom. Igen, elég ambivalens, de így van. Aztán, ha arra gondolok, hogy mi hasonlóképp vagyunk képesek viselkedni, ill. nem viselkedni egymással alig két és fél év után, miközben ti már tíz éve gyűritek egymást, akkor meg megijedek.

AncsaT írta...

Az évek múlásával nem romlik arányosan a helyzet. Sőt, egy idő után javulás tapasztalható, mikor rájöttök, a veszekedés csak veszekedés, és már nem gondoljátok, hogy ettől vége. Tudjátok, csak idő kérdése, és megint béke lesz, harmónia. Egy darabig. Aztán összevesztek, kibékültök, összevesztek, kibékültök... ahogy az évszakok váltogatják egymást.

Ráadásul azt sem szeretnéd, ha 5000 napig egyfolytában nyári kánikula volna. Hiányolnád a telet, még a hófúvást is. Ha folyton dúlna a láv, mikor olvasnék vámpíros-vérfarkasos könyveket? :)

Névtelen írta...

:D Hihi, mindennek a pozitív oldala. :D NEm ismertem eddig azt a leszbikus vámpíros sztorit, de megkukkantom majd. :D Jók ezek a megfigyelések. :D Vizespolóverseny? :D Ebből a szempontból is szeretem a nyaear, éljenek a frissítő záporok, és a rövid szoknyák, gatyók. :P

Oké, most nem irigykedem (veszekedés), ezt majd a békülésetekkor teszem. :D

Névtelen írta...

Érdekes viselkedés Kata részéről. Pláne,hogy általában te papolsz neki a wc használat illeméről. Persze, ahogy te is írtad, ilyenkor jön az,hogy: megvolt neki,hidegfront,melegfront...stb.
De ez nem lehet magyarázat. Miért kellene mindent az időre fogni?:)
Lehet,hogy nagyon sokszor az utolsó idegszáladon táncol,de valamiért mégis csak szereted és mellette vagy már 10 éve.
DAngel

AncsaT írta...

Pikirtke:A leszbi-vámpír egy mellékszereplő, nem ilyen a történet. (sajnos) :) De ha szeretsz monitorképernyőn olvasni (vegyél inkább egy Kindle3-t), akkor átküldöm, csak dobj egy e-mail címet.

D'Angel: Nyilvánvalóan, ez csak az éremnek az egyik oldala, és biztos ő is panaszkodik rám, hogy lusta vagyok, és nem akarok a kertben dolgozni, nem lehet rám számítani, mert nem megyek el vele kirándulni sehová, és nem vagyok elég kedves, néha meg kifejezetten gorombáskodom, sőt a tettlegesség sincs kizárva nálam stb., szóval zsák meg a foltja. :)

Nem mondom, hogy könnyű vele, de velem sem lehet az, és összességében azért úgy érzem, hogy jó ez így. Tudod, a kapcsolat az általában szívás, mert ritkán teheted azt, amit akarsz, mindig tekintettel kell lenni a másikra, és ez kölcsönösen idegesítő. De vannak néha pillanatok.

Mikor ágaskodik a polc előtt, és az ujja hegyével böködi a befőttet. Nézed a karcsú derekát, a trikójából kilógó vállán az izmokat, ahogy nyújtózkodik. Mögé lépsz, leemeled az üveget. Megfordul, lábujjhegyre áll, és megcsókol. Aztán vigyorogva megköszöni, hogy segíteni próbáltál, de tegyed vissza az üveget. Már majdnem sikerült betolnia, hogy ne lógjon ki a polc szélén, kár volt, hogy levetted.

Mikor őrülten gépeled befelé a dolgozatod, elfeledkezel mindenről, és egyszer csak megjelenik egy tálka kásával, hogy kell az agynak egy kis üzemanyag. Vagy amikor megálltok a szobaajtóban, és nézitek a párnán heverő kócos fejecskét, az elnyílva szuszogó szájat, és a lábat, a félig lecsúszott zoknival, ahogy a takaró alól a földre lóg.

Viszont néha tényleg kiakaszt. Majd felrobbanok, de meg se hallgat. Olyankor megnyitom a blogom, és nyilvánosan panaszkodok rá. :)

Manéla írta...

:)
A blogomból kiderül, hogy mi is (és 9 év után) sokat veszekszünk.

Azt sosem felejtem el, amikor pár éve olyan fél évig nem foglalkoztam Marcival (ez bonyolult, de másik pasiba voltam szerelmes), nem veszekedtünk, nem bántódtam meg semmin, nem érdekelt semmi (csak a másik férfi). És akkor fél év után Marci egyszer csendesen és nagyon szomorúan azt mondta: Manka, inkább ordibálnál* velem, csak ne lennél ennyire közönyös. Bárcsak inkább ordibálnál!

Aztán persze ezt elfelejtette, és most már én emlékeztetem rá, hogy ő akarta, hogy inkább veszekedjünk, mint hogy leszarjam.

* az ordibálás erős túlzás, neki kiabálás a normál hangerőtől hangyafasznyival eltérő beszéd, amelyet nálam javarészt a bőgés hangereje turbóz fel inkább és a kétségbeesett próbálkozás, hogy megértessem magam és ellensúlyozzam az ő gőgjét (ami kibassza a biztosítékot nálam). Na jó, kétségtelen, eléggé hisztérika tudok lenni, ha már felnyomta az agyam.

Manéla vagyok, de valamiért nem enged kommentelni, már századszor próbálom elküldeni :(

AncsaT írta...

Azért Marcid nem kicsit türelmes. Ha én állítanék haza azzal, hogy szerelmes vagyok valaki másba (ha pasi, ha nem) szerintem abból szétköltözés lenne. Mondjuk lehet én is eljátszanám a velencei kalmárt (Othello szorongatja Desdemona nyakát), ha egy nap ezzel fogadna.

Szóval mondhatod rá, hogy rigolyás és érzéketlen meg amit akarsz, de azért ennyire megértő pasit nem fogsz találni minden második kapualjban. És ha veszekszik veled, az azt jelzi, hogy igen is fontos vagy neki.

Valahol volt róla szó, hogy a kapcsolatokban vannak ilyen szakítós periódusok, kb. két hónap, másfél év, 5 év, 10 év, 25 év stb, tájékán, mikor jellemző, hogy zűrök vannak, és ezt túl kell élni, aztán utána egy darabig megint nyugi van. Ha ez a 10 éves balhétok, akkor ez után jön majd 15 év nyugalom. :)

Manéla írta...

Ancsám, ez kölcsönös, mert nekem is túl kellett élnem, amikor ő volt szerelmes egy másik nőbe, és nem csak fél évig.

De amúgy igazad van.

AncsaT írta...

Akkor tényleg kölcsönösen össze vagytok gyógyulva, mi nem hiszem hogy "túlélnénk" egy ilyen affért.

Manéla írta...

Még egyet én sem. Igazából ezt sem éltem túl. Sem az ő szerelmét, sem az enyémet.

AncsaT írta...

Azt hittem ez belefért a nyitott kapcsolatba. De gondolom a puszta szex nem zavart volna, csak az érzelem...

Manéla írta...

Így van, teljesen. A nyitott kapcsolatba nekem nem fér bele a szerelem (szakítottam is vele).

Manéla írta...

Mármint Marcival.

Névtelen írta...

Tyúk Katádnak már rég az aortáján rágódna - ha már úgyis ott érte a támadás - a fürdőkádban (mert akkor csak be kell rántani a nőt a kádba, a rágcsálás végeztével csak le kell öblíteni, a maradékot meg ügyesen becsomagolni a zuhanyfüggönybe), de te persze ennél sokkal több önkontrollal rendelkezel. :)

AncsaT írta...

Manéla: Még mindig nem világos, hogy mikor szakítottál Marcival? Amikor ő volt szerelmes másba, vagy amikor te? Eh, ez az egész menthetetlenül bonyolult. Én idegroncs lennék az ilyesmitől, azt hiszem ezért is nem merném ezt a nyitott kapcsolatos dolgot. Mert ugye az ember elhatározza, hogy max. szex, aztán egyszer csak szerelmes lesz. Hát kell az ilyen? (Jó ez hülyén jön ki, de úgy értem az idegroncs állapot nem kell. Inkább marad a régi, akit egyik héten megutálok, a másikon meg ismét szerelmes leszek belé. Persze azt is csak egy hétig, mert akkor megint utálom.)

Tyúk: Volt, hogy elszállt az önkontroll, szintén a fürdőben. Belevágtam a szennyestartóba. Azóta se vettünk újat, naponta látom a törött fedelet. Mikor esténként a lyukon (ahol kitörött a fedélből egy darab), betuszkolom a zoknit meg a bugyit, mindig emlékeztetem magam, hogy akkor ő nyert, mert elvesztettem az önuralmam. Így tréningezek. :)

De amit írtál, abból lehetne egy jó kis vámpíros mese. :)

Manéla írta...

Mindkétszer. De egyik esetben sem fogadta el a felmondásomat. (A második esetben kérte meg a kezem, amikor a másik férfi miatt akartam elhagyni)

Én is idegroncs lettem tőle. De már javulok :)

Névtelen írta...

Micsoda ihletet adtatok nekem! Zsenik vagytok! :P Már régóta tervezek egy olyan fotósorozatot, ami nem a természetről,és "unalmas" portrékról szól, hanem,ami mögött sokkal-sokkal több van.
A női harcok fantasztikus téma! :) A vámpíros történet pedig már csak hab a tortán!Egyszerűen tökéletes. Köszönöm az ötletet!Alkotói extázisba estem! :)
DAngel

AncsaT írta...

Manéla: Idegroncsosodás ellen nem segít más, csak a kölcsönös elköteleződés. Amikor tudod, ha cigánygyerekek potyognak az égből, akkor is együtt maradtok. Régen erre jó volt az ásó, kapa, nagyharang, de ma egy válás nem újság. (Ma az a hír, ha valakik 20 év után még mindig NEM váltak el.) Mi talán ezt pótoljuk azzal, hogy zárt a kapcsolatunk. Nagyon. Csak heteró ismerőseink vannak. Jobbára párok.

D'Angel: :) Majd gyere vissza, és dobj linket a fotókhoz, ha elkészülsz. :)

Rosabella Sanchez írta...

Ez csak természetes! :)

Szabi írta...

Annyira ismerős ez a jelenet. Mármint, hogy az ember azzal tölti az egész hétvégéjét, hogy kiemelkedjen a hétköznapiból. Semmire sem vágyik jobban, mint hogy megszabaduljon minden rossztól, ami benne van. Aztán hazamegy és az első baromság visszarántja mélyre - mélyebbre mint valaha. Később - sokszor már közben is - keserű a lelkifurdalás és a kudarc érzése.
Nem véletlen, hogy a legnagyobb filozófusok és misztikusok, mellett volt a házastársaknak a legkegyetlenebb életük. Lásd pl Tolsztojt.
Tudom ez ne vigasztal.

AncsaT írta...

Talán jobban viselném, ha legalább látnám, hogy nagyon misztikus-filozofikus-spirituális lenne a sok tanfolyamtól. :)

Elmentünk egy szuper-para-látó-sámán-mágus ismerőséhez, akivel együtt szokott ilyen helyekre járkálni, és az magyarázta, hogy a spirituális emelkedettségnek van 7 szintje. Az 1. szint az egy ösztönlény, önző és alig tudatos. A 7. szint az Jézus Krisztus. Előkapta a varázspálcáját, meglengette és azt mondta, Kata 4. szint. Lengetett mégegyet, én 6. szint voltam. Kata egész hazáig duzzogott, hogy én miért 6 mikor ő csak 4. Mondtam hogy azért cica, mert fordított esetben én örültem volna, hogy te milyen magas szinten vagy, és boldog vagyok, hogy ilyen csajom van, nem pedig mérgelődöm rajta.

Szabi írta...

:)

Minél jobban görcsölünk azon, hogy jók legyünk, annál borzalmasabb az eredmény.
Van egy Weöres Sándor vers, ami nagyon jól leírja ezt:

A vágyak idomítása

Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt.
De kívánságaid rabja se legyél.
Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves,
mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.
Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak.
Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak.
Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz
és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely
szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba;
ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat.
Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj
önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted;
gondozd, mert könnyen szelídül és derék háziállat lesz belőle.
Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek.
Ápolt tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.

AncsaT írta...

Hehe, Weöres csan-buddhista filozófus volt. A nyolcas szabály ugyanezt mondja: Legyen benned akarat is meg vágyakozás is, de ne legyen benned se akarat, se vágyakozás. Tagadjad az akaratodat és a vágyadat, ugyanakkor ne tagadd se az akaratod, se a vágyad.

Mondjuk ez alapján Kata is egy megnyilvánult Buddha. :))

Megjegyzés küldése