Az angyalokhoz vagy az ördögökhöz?

Életünk minden egyes napján választások tömkelegével szembesülünk. De ezek többsége leegyszerűsíthető arra a döntésre, hogy vajon az angyalok vagy inkább az ördögök mellé akarunk állni. Te melyik oldalt választod? Vagy fogalmad sincs, mire megy ki a játék? Hadd magyarázzam meg! Minden amit teszünk, hatással van a családunkra, a körülöttünk lévő emberekre, a társadalomra, úgy általában a világra. Ez a hatás lehet jótékony vagy káros - és az eredmény többnyire a mi döntésünkön múlik. Vívódunk a között amit mi akarunk, és ami másoknak jó - az önös érdek és a nagylelkűség közt.

Nézd, senki nem mondta, hogy ez könnyű lesz! Dönteni az angyalok és az ördögök közt gyakran nehéz. De ha boldogulni akarunk az életben - siker alatt azt értem, hogy milyen közel jutunk a jó érzés / boldogság / megelégedettség állapotához - akkor tudatosan kell csinálnunk. Lehet ez az, aminek szenteljük az életünket - az angyaloknak és nem az ördögöknek.

Ha tudni akarod, hogy már meghoztad-e ezt a döntést, csak tedd fel magadnak a kérdést, hogy érzed magad és mit csinálsz, amikor valaki bevág eléd a szomszéd sávból, a csúcsforgalom kellős közepén. Vagy ha rohansz valahová, és valaki megállít, hogy a helyes útirány felől érdeklődjön. Vagy tizenéves gyerekeid vannak, és az egyik összeütközésbe kerül a rendőrséggel. Vagy egy barátodnak kölcsönt adtál, de nem tudja megadni. Vagy ha a főnököd lehülyéz a többi kolléga előtt. Vagy a szomszéd fája egyre jobban átnyúlik a telkedre. Vagy rávágsz a kalapáccsal az ujjadra. Vagy ez, vagy az, vagy amaz... Ahogy mondtam, ez egy olyan döntés, amit naponta többször meg kell hoznunk. És a döntésnek tudatosnak kell lennie, hogy érjen is valamit.

Kilencedik szabály: Állj az angyalok oldalára, ne az ördögök mellé! (Vívódunk a között, amit mi akarunk, és ami másoknak jó.)

A probléma mindössze annyi, hogy senki nem fogja pontosan megmondani neked, mi teszi az angyalt vagy az ördögöt. Neked magadnak kell kijelölnöd a választóvonalat. De ugyan már, nem lehet ez olyan nehéz! A legtöbbször a dolog magától értetődő. Fájdalmat okoz, vagy megszünteti azt? A probléma része vagy, vagy a megoldásé? A dolgok javulnak vagy romlanak, ha megteszel valamit? A lényeg, hogy neked magadnak kell döntést hoznod.

A te saját értelmezésed, hogy mi a különbség angyal és ördög közt, az számít csak. Nincs értelme egy másik embert arról győzködni, hogy rosszul döntött, mivel lehet, hogy teljesen más szempontok alapján tesz különbséget a két oldal közt. Hogy mások mit csinálnak, az az ő választásuk, és nem fogják neked megköszönni, ha ellentmondasz nekik. Természetesen arra lehetőséged van, hogy közömbös, elfogulatlan, külső szemlélőként azt mondd magadnak: "Én biztos nem tennék így." Vagy "Azt hiszem az angyalokat választották." Esetleg "Nahát, milyen ördögi!" De mondanod nem kell semmit.

---

Jó szabály! Csak nem sok támpontot ad. Kb. annyit ér, mint a "Légy jó mindhalálig!" Rendben, de hogyan csináljam? Nekem kell érezni, és az esetek többségében ez nem is nehéz. Na ja, de az esetek többségében ez nem is igazán kérdés. Naná, hogy a vak öregasszonyt nem lököm a kamion alá, hanem átvezetem a zebrán. (Akárhogy is tiltakozik, hogy neki ezen az oldalon van dolga.) De mi van akkor, amikor zavarosak a dolgok, és nem tudom eldönteni azt sem, nekem mi volna a jobb, nem azt, hogy a másiknak. Olyankor mi legyen?

Persze tesóm évekkel ezelőtt megmondta a tutit. Két lehetőségem van. Az egyik, hogy feldobok egy érmét, és fej vagy írás alapon döntök, aztán kitartok a döntés mellett és imádkozom, hogy az jó legyen. Amire van is 50% esélyem, és ezt csak azzal tudom rontani, ha folyton visszakozok és több ízben meggondolom magam. A másik lehetőség, hogy nem bízom a véletlenre, és inkább gondolkodom. Mondjuk ez talán hatékonyabb, de nem olyan egyszerű mint az előző. Hogy dönteni tudjak, azt kell megmondanom, melyik út a nehezebb. Az én számomra melyik jár nagyobb lemondással, melyik fáj jobban? Mert tesóm szabálya az, hogy: Kétséges esetben válaszd a nehezebbet! Persze csak kétséges esetben. Nem kell minden áron kibabrálnunk magunkkal, plusz még a másikkal is. Csak amikor nem látjuk tisztán, mi lenne a helyes döntés. Mert olyankor többnyire az a jobb, amelyik több kellemetlenséggel jár.