Hogy el tudd dönteni, mi az ami számít, és mi az ami nem, tudnod kell, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel. Mert csak ebből a szempontból lehet eldönteni valamiről, hogy az lényeges-e. Ez viszonylag nagy kérdésnek tűnik, de szerencsére nincsen rá rossz válasz. De persze jó se. Akármi is válaszod, az személyes dolog, és a tiéd, másnak nincs beleszólása. Viszont nem árt, ha van válaszod a kérdésre, mert ha nem igazán tudsz rá mit mondani, akkor lehet, hogy jól haladsz, csak nem biztos, hogy a jó irányba.
Például engem (R. Templart, nem engem!) két dolog vezérel az életben: a) valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ha a lelkem, a szellemem lesz az egyetlen dolog amit magammal vihetek, amikor elmegyek, akkor ennek kéne a legjobb dolognak lennie, mind közül, amim csak van; b) az, ahogyan felnőttem.
Az első, legalább is számomra, nem valami vallásos dolog. Egyszerűen csak megpendített bennem egy húrt. Mert ha tényleg csak ezt az egyet vihetem magammal, akkor talán nem árt dolgozni rajta egy kicsit. Hogy tényleg ez legyen a legjobb, amim van. Alaposan elgondolkodtatott a dolog, hogy mit lehet tenni ennek érdekében. De még mindig nincs meg rá a végső válaszom. Pedig alaposan körülnéztem, kísérleteztem, elkövettem hibákat, megtanultam dolgokat, voltam magányos kereső, követtem másokat, olvastam és tapasztalatokat szereztem róla, küzdöttem vele, mint életem nagy kérdésével. Hogy hogyan fejlődhetünk ezen a téren? Csak egyetlen dologban vagyok biztos. Meg kell próbálnunk olyan tisztességesen élni az életünket, amennyire csak képesek vagyunk rá, a lehető legkevesebbet ártva, és illendően, tisztelettel bánni mindenkivel, akivel csak kapcsolatba kerülünk. Ez az, amire én törekszem az életben, és úgy tűnik, nekem bevált.
Hogy a normálistól eltérő gyerekkorom hogyan segít arra koncentrálni, amire feltettem az életem? Nos, egy működésképtelen családban nőttem fel, de úgy döntöttem, ennek inkább pozitívan ösztönöznie kell engem, mintsem negatívan befolyásolnia, és nagyon élesen látom, hogy rengeteg ember van, akinek szintén túl kéne lépnie azon, hogy a vele történtek milyen rossz hatással is voltak rá. És ez is olyasmi, ami fontos nekem az életben. Lehet, őrültségnek tűnik, és lehet, őrült is vagyok. De van valamim, amivel törődjek, valami, ami számít nekem.
Ezek egyike sem valami nagy dolog, és nem kiabálom világgá, hogy "én az életemet ennek meg annak szenteltem." Inkább csendben magamba zárom őket, mint olyan dolgot, amire a figyelmemet fordíthatom. Így ezek olyanok mint egy mérce, amivel folyamatosan mérhetem magam, mit csinálok, hogyan csinálom, hová tartok. Nem kell ezt közhírré tenni. Nem is kell beszélni róla másnak. (Lásd az első szabályt!) Még csak ki sem kell dolgozni részletesen. Egy egyszerű szándéknyilatkozat megteszi. Például Walt Disney küldetése ennyi volt: "Boldoggá tenni az embereket!" Döntsd el, mit kezdesz az életeddel! Ez nagyban megkönnyíti a dolgokat.
Hatodik szabály: Szenteld valaminek az életed! (Legyen ez a mérték, amivel összehasonlítva megállapíthatod a) mit csinálsz, b) hogyan csinálod c) hová tartasz?)
Hát, ez a szabály nem lesz a kedvencem. OK, igaza van, kell valami cél az ember életében, de engem egy kicsit nyomaszt ez a magasztosság. Emberként bánni mindenkivel! Jobbá tenni az életüket! Boldoggá tenni őket! Muszáj nekem arra feltenni az életemet, hogy az emberiséget megváltsam? Még Jézus is elbizonytalanodott benne, hogy valóban ezt akarja-e. Mi van, ha én mindössze finom sütiket akarok kitalálni? Epres sütit, körtéset, kiviset, brokkolisat meg mézes-csiliset. Nem a világ legjobb sütijeit, és nem akarom forradalmasítani a cukrászművészetet sem. Csak sütit sütnék, ami nekem ízlik. Nagy baj, ha nem akarom az egész világot jobbá tenni, csak magam körül egy kicsike darabot belőle? Igen, azzal kezdi, hogy az én választásom, másnak köze nincs hozzá, de ilyen példákat hoz. Nem lehetett volna említeni valakit, akinek az volt a célja, hogy 50 kg feletti harcsát fogjon? Most olyan nagyon önzőnek érzem magam, szóval Mr. Templar kapja be!
10 megjegyzés:
Ha csak egyetlen fennkölt és fenséges célt választ az ember, nem felejtkezik el a mindennapi, apró célokról, amik esetleg ennek a megvalósítsához (is) segítenek hozzá? Nem lesz mániákusan csörtető, nem tapossa el a cserjét, amiből a fa lesz? (hangosan gondolkodom)
Nem tudom, ez még csak a hatodik szabály, lesz még 94. Nem leselkedtem előre. :) De ha agyalok rajta, akkor félrebeszéltem, nem is a cél itt a lényeg, hanem valamiféle etalon, valami idea, amihez képest kéne értékelnünk magunkat, a tetteinket, azt, ahogyan élünk. Hogy milyen nyomot akarunk hagyni a világon, és amit éppen csináltunk/csinálunk/csinálni fogunk, az ezt elősegíti, vagy éppen ellene tesz. Ahogy indít, ennek a fényében lehet eldönteni, (számunkra) mi fontos és mi nem.
Nagyon jó kis bejegyzés:)
Ne érezd magad önzőnek pont azért, mert itt is írtad hogy:
"Meg kell próbálnunk olyan tisztességesen élni az életünket, amennyire csak képesek vagyunk rá, a lehető legkevesebbet ártva, és illendően, tisztelettel bánni mindenkivel, akivel csak kapcsolatba kerülünk."
Tehát figyelsz a körülötted levőkre. Ez szerintem nagyon jó.
Amennyit én az életből láttam, az alapján pedig aki nagyon nagy formátumú dolgot akar tenni az általában nem másokért hanem kizárólag magáért csinálja. Be akarja bizonyítani, hogy ő milyen okos és tehetséges, vagy éppen szép vagy jószívű. Ezzel leginkább csak magát próbálja jobbnak feltüntetni. És igen sokszor eltapossa a körülötte lévőket, mert saját magát olyan sokra becsüli, hogy őket észre sem veszi.
Aki pedig csak kis dolgot akar létrehozni, és nem azért hogy bárkinek bizonyítson csak azért, mert az érzi hogy ezzel jót tesz azok az igazi jó emberek, és ez alapján (meg a többi írásod alapján) én téged annak gondollak:)
Hát, ezt én csak fordítottam, (vagyis inkább csak interpretáltam, mert nem szó szerinti,) nem írtam. Mr. Templar figyel ennyire a körülötte lévőkre, nem én. Én csak jónak tartanám, ha képes lennék nem bántani másokat, akkor se, ha éppen elszáll tőlük az agyam. De ezen még dolgoznom kell. :)
Mr. Templar biztosan segít, elvégre mégiscsak egy angyal. ;)
No, de nem akarom elbagatellizálni a helyzetet ilyen gyenge poénnal, szóval inkább csendben maradok.
Azt hiszem az Simon volt, ez meg Richárd. :)
Két idézet. Talán rímel, talán mégsem...
"Az ember végül egész életével felel a fontosbb kérdésekre. Nem számít, mit mond közben, milyen szavakkal és érvekkel védekezik. A végén mindennek a végén ,élete tényeivel válaszol a kérdésre, melyet a világ olyan makacson intézett hozzá. Ezek a kérdések így hangzanak: ki vagy?... Mit akartál igazán?... Mit tudtál igazán?... Mihez voltál hűséges és hűtlen?... Ezek a kérdések. S az ember felel, ahogy tud, őszintén vagy hazugon de ez nem nagyon fontos. Ami fontos, hogy a végén egész életével felel."
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
"Nincs abban semmi rossz, hogy célokat tűzöl magad elé és igyekszel őket elérni. A hibát akkor követed el, amikor ezzel akarod helyettesíteni az élet a Lét érzését. Ahhoz egyetlen helyen juthatsz hozzá: a mostban."
Eckhart Tolle: A most hatalma
Rímel biza. Bár Márai inkább szép, mint precíz. Tolle pedig látszólag ellentmond. De Templar igazából nem célról beszél, azt én ferdítettem, a szövegben nem szerepel "goal" sehol, "dedicating life to" és "life driven by" van, azaz mi vezérel az életben, mire teszed fel az életed, minek szenteled magad. Felejtsük el a célt, mondjunk inkább helyette vezérlőelvet. A cél az a jövővel van kapcsolatban, az irányelv meg a jelenre, a mostra ad útmutatást, hogy mit tegyünk.
Tehát a "mit akarsz elérni az életben" sztornózva, helyette a "hogyan akarod élni az életed" a kérdés. De a mérce, a mérték a szabály tömör megfogalmazásában azért elég jól leírja miről van szó.
Ha a gondolat arra az elméletre van alapozva, hogy minden ember egyszeri és megismételhetetlen, akkor rendben van a dolog. A világmegváltó gondolatok a napi problémák közt elsikkadhatnak, de tény, hogy a céltalan élet nem igazi élet. A célnak pedig nem kell feltétlenül a világmegváltást kitűzi. Ahogy mondtad, elég egy picike cél, ami téged motiválva, a saját környezetedet kicsit jobbá téve egyszeri és megismételhetetlen, mert a tiéd. Mint a nagyi sütije. Soha és senki nem tud olyat. Itt van elásva valahol?
Valamit ki kéne találnom, hogy szétválasszam, mi az amit Templar mond, és mi az amit én. Igazából nem tudom mire alapoz, talán kicsit a korábbi pontjaira.
Én nagyjából olyasmit veszek le, nem azért kell cél, hogy azt elérjük, hanem csak hogy tudjuk milyen irányba haladunk. Ha megérkeznénk valamilyen célhoz, az gáz, mert az élet nem áll meg, nekünk is tovább kell mennünk, tehát újabb célra lesz szükségünk. Egyszerűbb kitűzni valami olyan távoli dolgot, amit sosem fogunk elérni, de lesz egy irányunk, hogy ne tévelyegjünk össze-vissza. És ha az irány jó, útközben biztos találunk pár érdekes dolgot.
Talán ez valamiféle útjelzés is. Ha menet közben csupa unalmas dologba botlunk, akkor nem jó az irány, esetleg nem jó a cél sem.
Szóval a világmegváltást becélozhatom, de nem fog tetszeni az út. Vagy esetleg nem egymagam fogom megváltani a világot, mert ahhoz kevés vagyok, de az almáspitémmel igenis hozzájárulhatok valamilyen szerény mértékben. :) Talán ennek így van értelme.
Megjegyzés küldése