2016-12-31

Beatrix lesújt (1. rész)

Elmesélem, hogyan lett belőlem gyilkos. Persze talán inkább azzal kéne kezdenem, hogyan mentem férjhez. Vagy még inkább a gyermekkorommal, hogy érthetőbb legyen, de nem akarom Ádámtól és Évától kezdeni. Kompromisszumos megoldásként mesélek kicsit magamról.
Az úgy volt, hogy nagyon utáltam, amit az igazgatók csináltak velünk, kezdőkkel. Felvettek határozott időre, szeptembertől júniusig, aztán a nyárra állás nélkül maradtam. Lehet, hogy szeptembertől megint volt helyem ugyanabban az iskolában, de újra csak júniusig. Ha berágtam, átmentem egy másik suliba, ahol persze ígérgettek, hogy őnáluk természetesen csakis végleges kinevezéssel. De ugye majd az egy éves próbaidő lejártával, és logikus módon júniusig, nem augusztusig, mert mi van, ha mégse, de ha hosszabbítanak, akkor igen, már júliustól, értelemszerűen, folyamatosan.

2016-12-30

Anne karácsonya 2016

Fura volt ez az idei karácsony, nem minden alakult a várakozásoknak megfelelően, de csak ne elégedetlenkedjek, mert végső soron jó kis karácsony volt ez így is. Kezdődött a mézeskaláccsal. Én nem nagyon szeretem, se enni, se csinálni, ellenben hagyomány, és Kata imád mindenfélét kézműveskedni. Persze csak a szórakoztató részéért, a formázásért rajong, tésztát gyúrni már nem akart, így boltban vette a konyhakész masszát. Kinyújtotta, és az évek alatt összegyűjtögetett 328754 db-os készletéből kiválogatott sütiformákkal kiszaggatta. Aztán kisütötte. Mi meg Fecóval találgattuk, hogy melyik micsoda. A legfurábbat elképzeltük fehér cukormázzal bekenve, és a legjobb tippünk az volt rá, hogy vak komondor. Na, ezen Kata berágott, és közölte, hogyha nem ismerünk fel egy hintalovat, az csakis a mi szellemi képességeinkről árulkodik, nem pedig az ő kézügyességéről.

2016-12-18

A három majom esete a migránsokkal

Nem akartam ezt a témát elővenni, de folyton belefutok a rádióban, az újságban, a hírekben. Tesómmal is kibeszéltük, megállapítottuk, hogy mint a három majom, a politikusok nem akarják meglátni a problémát, ha valaki mégis szóba hozza, nem akarják meghallani, és ami még inkább nyilvánvaló, nem akarnak beszélni róla. Ami az EU-s tanácskozáson folyik, az kb. vicc. Valami olyasmi, mint hogy az EU miniszterelnökei ülnek egy házban, és vitatkoznak. Odakint ég a szomszéd ház, és a nyitott ablakon tódul befelé a füst. Mindenkinek csípi a szemét, köhögnek. Angela Merkel szerint ki kell nyitni a házban az összes belső ajtót, hogy segítsük eloszlani a füstöt, és akkor majd jobb lesz a levegő. Orbán Viktor behúzza a függönyt, és vitára bocsájtja a javaslatot, hogy be kéne csukni az ablakot, mert akkor majd nem jön be a füst. A rossz poén az, hogy ha sokáig vitatkoznak, mindannyian bennégünk a házban.

2016-12-01

Az én hősöm

Az én hősöm Kata. Nem, nem a Nyugat + zombik képregénynek a pincérnője. Bár ő is lehetne, hisz irodalmi életünk halhatatlan nagyjaival együtt száll szembe az élőhalottakkal, akik mind férfiak. (Mármint a halhatatlanok, nem az élőhalottak.) És tartja velük a lépést. Igaz, hogy a zombiaprítás és nem az irodalom területén, de ez így is szép teljesítmény. És némiképp magamra ismerek benne, mivel valószínűleg az irodalmi sikereimet túlszárnyalnák a zombiapokalipszist követő túlélőshowban elért eredményeim. Nem, nem a pincérnő az én hősöm, hanem az én Katám. Erre akkor döbbentem rá, amikor ajándékba kaptunk egy pulykát. Egy olyan baromfi pulykát. Szerencsére nem élve, hanem tollak és fej nélkül, kibelezve, de azért így is megböbbentő egy ajándék volt.