Oldalak

2011-05-03

Így kell ezt?

E-mailen kaptam a linket egy történetről, azzal a kérdéssel, hogy én mint pedagógus mit szólok hozzá. Noha a sztori vége (gyanúsan) hepiendes, én sikerrel kiakadtam rajta. Első olvasatra nem találtam senkit benne, akinek az eljárásával egyet tudtam volna érteni. Lehet, hogy én gondolom rosszul, ezért kíváncsi vagyok, ti hogyan látjátok. Mert teszem azt, mint tanár, én kerülök ilyen helyzetbe. Tudom, hogy mit csinálnék, pontosabban azt nem annyira, hanem azt tudom, hogy mit nem csinálnék. De azért jól esne olvasni mások véleményét is erről, mert ilyen ügyekben nem lehet elég óvatosnak meg átgondoltnak lenni. Linkeltem, de be is kopizom a szöveget:
Tommy vagyok, 23 éves meleg srác. A másság mindig is érdekelt. Persze csak külső szemmel nézve... 13-14 éves koromban jöttem rá, hogy valójában én is a férfiakhoz vonzódom.
Volt nekem előtte barátnőm, de mivel fiatalok voltunk, csóknál tovább sose jutottunk. 14 éves lehettem, amikor az osztályba jött egy srác. Nevezzük Ricsinek. Ricsi egy barna hajú, barna szemű, kedves, mosolygós srác volt. Szép testalkattal. Egy pénteki napon kerültem hozzá közelebb. Az iskolában, ahol végeztem tanulmányaimat, épp évvégi papírgyűjtés volt. És a diák önkormányzati vezető (aki a tanárom volt) kiválaszott két srácot, hogy maradjunk ott egész nap, és vegyük át a papírkötegeket a szülőktől. Így esett Ricsire és rám a választás. Unalmasan telt a délelőtt, de aztán délután már csak ketten maradtunk a konténer mellett, mert a tanár kiment a boltba. Mondtam neki, hogy el kell szaladnom a WC-re, tartsa addig a frontot.
Épp a dolgomat végeztem, mikor látom, hogy jön ő is be. Nem foglalkoztam vele. Egyszer csak megállt mögöttem, és átkarolt. Megijedtem ettől a mozdulatától. Megfordultam, és megcsókolt. Kellemes, puha ajka volt, és istenien tudott csókolni. Hevesen csókolóztunk, amikor kinyílt az ajtó, és a tanár lépett be. Rögtön úgy csináltunk, mint akik most fejezték be a dolgukat. Megkérdezte, hogy mit csinálunk itt. Mondtuk, WC-ztünk. De erre annyit reagált, hogy azért csókolóztatok?
Tagadtuk, mert tudtuk, hogy ha kiderül, az mindkettőnkre nézve rosszul sülhet el. Nem kellett volna. Kimentünk a helyünkre, ő pedig némán követett minket. Miután befejeztük a napi gyűjtögetést, megkért, hogy menjünk vele a tanáriba. Megijedtünk, mert félő volt, hogy szaktanári figyelmeztetést kaphatunk. De nem. A tanáriban bent volt az iskola igazgatója, aki engem a fiaként szeretett. Elmesélte neki a tanár, hogy mit csináltunk. Leültünk a tanáriban, és elkezdtünk beszélgetni. Majd egy óvatos kérdést intézett felénk: „Gyerekek, melegek vagytok?” Tagadtuk. Próbáltuk másfelé terelni a beszélgetést, de hiába. Végül én kimondtam: igen, az vagyok. Az igazgató ennyit reagált: „Nem baj fiam, csak az iskola területén ne híreszteld”.
Picit megnyugodtam. De mikor hazamentem, akkor jött az igazi baj. Nővérem döbbenten nyitott ajtót. Azt mondta, beszéde van velem. Tudtam, hogy valami baj van. Leültünk a nappaliban, és ennyit mondott: „Most telefonált az igazgató az iskolából. Nem akarsz valamit elmondani?” Adtam a hülyét, hogy ugyan mit kellene elmondanom? Nézett rám értetlenül. Aztán fogtam fel a mondatát. Az igazgató telefonált a suliból! Ennyi. Elmondta. A szívem a torkomban dobogott, annyira féltem. Végül vettem egy nagy levegőt, és bevallottam: csókolóztam Ricsivel.
Nem szólt, csak nézett rám. Mindenféle dolgok kavarogtak a fejemben, hogy most mi lesz... Nem kérdezett, csak nézett. Majd felállt, felvette a telefont, és hívta a férjét. Ennyit mondott neki: „Siess haza! Azt hiszem, beszélgetnünk kell a gyerekkel.” Váltottak még néhány szót, majd letette a telefont. Addig én bezárkóztam a szobámba, és leültem az ágyra. Fél óra múlva hallottam, hogy itthon van a sógorom. Akkor ijedtem meg nagyon. Bejött a sógorom a szobába, bezárta az ajtót, és leült mellém az ágyra. Kérdezte, hogy mi volt a suliban. Elmeséltem neki, hogy papírgyűjtés volt, és engem meg egy másik osztálytársamat bíztak meg a feladattal. Nem erre volt kíváncsi. Elkezdtem sírni. Sírva mondtam el, hogy mi történt. Annyi volt a reakciója: „Szóval bu*i vagy?” Nem szóltam, csak bólogattam. Kaptam tőle egy pofont, amitől az ágy mellé estem. Behúzódtam a sarokba, és vártam, mi jön még ezután. Semmi. Felállt és kiment. Másnap nem ment dolgozni. Reggel bejött a szobába, és leült az ágyra ugyanúgy, mint előtte való nap. De most már nyugodt volt. Elkezdtünk beszélgetni, hogy mivel jár, ha én meleg vagyok. Betegség, AIDS stb. A beszélgetésünk végén annyit mondott: „ Nem érdekel, hogy bu*i vagy, csak pasikat ne hozzál fel!” Többet nem beszéltünk. Így telt a hétvége. Hétfőn elmentem a suliba. Az első óra az osztályfőnökkel volt. Én voltam a téma. Hála istennek jó osztályom volt, mert senki se gúnyolt azért, mert kiderültek rólam dolgok. Szünetben az osztályfőnök félrehívott, hogy meséljem el neki is, mi volt pénteken a suliban meg otthon. Elmeséltem. Megnyugtatott, hogy soha nem fog kiderülni. Onnantól nem volt többé téma a melegség.
Jólesett az ofő. bíztatása. Attól a perctől kezdve mindvégig ott állt mellettem, és mindig hozott olyan könyveket, amik a meleg témával voltak kapcsolatosak. Azóta jópár év eltelt. Volt néhány kapcsolatom is. De még mindig szívesen járok be az osztályfőnökömhöz, mert tudom, hogy szeretettel fogad. Állandóan kérdezgeti, hogy mi újság, van már párod?
Az eset óta nem titkolom tovább. Sokan tudják rólam, hogy más vagyok, és emiatt nem ítélnek el. Igaz, barátaim nincsenek, de jobb is így, mert tudok magamra és a páromra koncentrálni. Ez volt az én történetem.
Mondom, a történeten kiakadtam. Már ha ez nem egy novella, vagy valami propagandaszöveg. Mert ha valódi, akkor többen és nagyot hibáztak. Szerintem. Össze se tudom szedni mind. De az biztos, hogy egy 14 éves gyerekekről ha ilyet megtud egy tanár, az nem az az információ, amit bárkivel is meg kéne oszotania. A gyerekkel megbeszélheti, de más előtt kussol róla. Különben nincs bizalom. És oltári nagy mázli, hogy csak egy pofon csattant el. Az öngyilkosságba is hajszolhatták volna a gyereket, egyetlen csók miatt. Ráadásul basszus, az sem tuti, hogy meleg volt a srác.
Mert őszintén, melyik az a heteró pasi, akivel nem fordult elő, hogy gyerekkorában valamelyik haverjával egymás pöcsével játszottak, és melyik az a heteró nő, aki bakfisként nem csókolt, nem tapogatott meg egy másik csajt. A kamaszoknál ez teljességgel normális. Próbálgatják az ébredező szexualitásukat. A másik nemmel szemben elfogódottak, zavarban vannak, a saját köreikben ez könnyebb lehet. Egy hülye felnőtt meg nagyon elcseszheti. Mert mi történhet egy ilyen könnyen befolyásolható sráccal, akit egy csók után (amiben igazából "vétlen" volt), nyaggatnak, hogy vallja be, igenis meleg?
Könnyen előfordulhat, hogy bevallja, és azután el is hiszi. Később lefekszik egy sráccal, és meg is lesz róla győződve. Közben pedig a csajok is érdeklik, de elintézi azzal, hogy biztos biszex. Ugyanakkor, ha a papírgyűjtéshez egy csajjal osztják be, és az csókolja meg, és azon kapják rajta, és úgy történik mindez, akkor mi van? A sógora vállon veregeti, hogy faszagyerek vagy, majd én aláírom apád helyett az intőt, meg gyere igyál egy sört. És a befolyásolható kis pöcs egy életre heteró. Persze lehet, hogy időnként ráizgul a reklámújságban egy félmeztelen pasis képre, de az csak kósza gondolat marad.
Az szörnyű, ha van valaki, aki igazából csak bizonytalan, és nem hagynak neki időt, hogy kitalálja mit is akar. Beteszik egy skatulyába, és azt hiszi, hogy ő oda való. Pedig csak nem gondolkodott el rajta. Persze heteró is így lesz a többsége, hogy nem is gondolja végig. De náluk kevésbé valószínű, hogy emiatt később kirekesszék, megszégyenítsék, bántalmazzák őket. Ami tényleg szörnyű, hogy a szereplők valószínűleg mind jót akartak a gyereknek.
A tanár, aki rohant az igazgatóhoz. Az igazgató, aki felhívta a srác nővérét(!). A nővér, aki elmondta a férjének. A férj (a srác sógora), aki megpofozta a gyereket. Az osztályfőnök (basszus, ő honnan tudta meg, ki volt írva a faliújságra?) aki megbeszélte osztályfőnöki óra keretében(!), aztán megígérte, soha nem fog kiderülni??? (Itt valami nekem nem kerek.) És ez a világ legjobb osztályközössége lehetett, ha senki nem hülye buzizta le a srácot. (Meg még azt is magyarázzátok meg, hogy ha valaki áll a falikagyló előtt, "a dolgát végzi", mikor hátulról hirtelen átkarolják, megijed és megfordul, hogy nem pisálja le a másikat?)
Kissé zavaros a dolog, de az mindenképpen világos, hogy ha két tanítványomat rajtakapom a mellékhelyiségben (bocs, de hogy is kerülök én oda, mikor van külön tanári wc, és ha nem épp most csengettek be, és akarom behajtani órára a csellengőket, vagy nem hallatszik ki ordibálás bentről, akkor nagy ívben elkerülöm a helyet, tényleg bocs, a mi iskolánk nagyon másképp működik mint a történetben, mert pl. kizárt, hogy reggeltől estig két kölyköt beosszak valami feladatra, 2 óránként váltogatnám a párokat, hogy szét ne unják magukat, és minél többen részt vegyenek a munkában), szóval ha rajtakapom őket, én nem értesítem a szülőt, az igazgatót, az iskolapszichológust, a mentőket, járványügyet, a terrorelhárítást stb.
Kapásból visszazavarom őket a papírátvevőhelyre, mert nekem ne lógjanak, mikor dolguk van. Aztán gondolkodom. Végül beszélek velük. Talán külön-külön, mert úgy könnyebb. Hogy mit mondanék, azt át kéne gondolnom, valószínűleg kicsit hosszú lenne, és talán nem is tartozik ide. Rosszul tenném? Ti hogy gondoljátok? Mit csinálnátok egy ilyen szituációban?

17 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én is megbotránkoztam.
Egy tanárnak sincsen joga egy gyereket sem kikérdezni a nemi identitásáról, ahhoz meg pláne nem hogy felkapja a telefont és értesítse erről a szülőket.
Lehet hogy csak 14 éves, de vannak személyiségi jogai - és ez identitástól független.
Az egyetlen amit megtehetett volna a tanár, az az hogy felhívja a figyelmüket, hogy az iskola az iskola - magánéletet éljenek máshol. Ugyanúgy, ahogy egy kamasz lány és egy kamasz srác csókolózása esetében tette volna.
répa

Thia írta...

Na, elnézést, de az első gondolatom az volt, hogy papírgyűjtés!(mert a Hédikééknek az iskolában ezen a héten van, és az íróasztalom alatt egy nagy kupac papír hever, amit ha ezt nem olvasom, ott rohadna el, szóval köszi Ancsa! :D )
Másodszor, nem tudom mennyire igaz a sztori, valóban vannak benne homályos részek, de ez adódhat abból is, hogyha valakinek nincs gyakorlata írásban, akkor nem biztos, hogy érzi, hol vannak benne az olvasó részére nem teljesen érthető részek. (Házibélának a fél blogom ilyen :D )
Harmadszor, én úgy tudom, hogy ha egy fiú és egy lány csókolózik a vécében akkor is megy az igazgatóhoz, és felhívják a szülőket, hogy beszélgessenek el velük, szerintem ez identitástól független eljárás. (nálunk így volt általánosban, középiskolában már nem, viszont van történetem milyen a tanáriban ülni, és olyan kérdésekre válaszolni, mint hogy legyek szíves és mondjam meg, hol és mikor feküdtem le a Gáborral, mert az anyukája felhívta az iskolát, hogy csináljanak valamit, mert én lefekszem a fiával, csak jelezném az én anyámat is felhívták, aki csak röhögött az egészen, mert 18 évesek voltunk)
Nem derül ki hogy mikor történt az eset. Én úgy gondolom, ha ez régi, mondjuk a fiú most korunkbeli és leírta az első élményét, akkor példás értékű a hozzáállás, mert valóban, 20 évvel ezelőtt még kirekesztőbb, és kevésbé elfogadó volt a társadalom a melegekkel szemben.
Ancsa! Én azzal nem értek egyet, hogy valakit bele lehet kényszeríteni abba, hogy meleg legyen, vagy hetero legyen. Ideig óráig képes valaki megfelelni egy skatulyának, de mint tudjuk egy életen át nem. Szerintem az azért feltűnik az embernek, ha másik nemhez (is) vonzódik. :)

AncsaT írta...

Répa: Teljesen egyetértek a jogos háborgásoddal, ráadásul nem a szülőjét értesítették, hanem a testvérét.

Thia: Jó sztori (a tanáriban vallatós) és pocsék iskolavezetés. :)
Nem kényszerítésre gondolok. Van egy életkor, és vannak emberek, amikor és akik elég képlékenyek, és könnyen formálódnak külső hatásra. Biztos van, aki már a bölcsőben tisztában van vele, hogy ő meleg, és ez neki nem egy eldöntendő kérdés, de olyan is van, aki harminc körül sem tudja merre álljon. Persze nem is biztos, hogy végleges döntést kell/lehet hozni. Lásd a bloggerinát, aki a lányok után egyszercsak beleesett egy pasiba. Nem kicsit, nagyon.

Señorita írta...

Nem vagyok tanár, de még belém is szorult annyi pedagógiai érzék, hogy ebből nem csinálnék ekkora ügyet. Eleve az pofátlan, hogy ha rájuk nyitott és meglátta őket, első reakcióként nem bocsánatot kért a tanár. Hacsak nem 4 éves, csattogós falepkét maguk után húzó ovisokról van szó, akkor a magánélet tiszteletben tartása máris az elsődleges indokok között van. A magánélet szentségét amúgy sem viszik manapság túlzásba, tehát épp egy tanárnak kéne példát mutatni. Először. Másodszor valószínűleg beszélgetést kezdeményeztem volna. Nem keresztrefeszítést és kitálalás következett volna, hanem elmondtam volna, bármikor, akár éjjel 2-kor is felkereshet, ha beszélgetni akar. Egy tanárnak többszörösen empatikusnak kell lennie, véleményem szerint, hiszen a szülőkön (jófej nagynéniken, nagybácsikon kívül) a tanárok állnak legtöbbször szoros napi kapcsolatban a gyerekekkel. Sötét, terhes útra terelhetik őket, ha kiölik egy gyerekből a bizalmat.
Annyira vicces, hogy felnőttként hajlamosak az emberek elfelejteni, hgy ők is voltak gyerekek, kamaszok. Nem dönteni kell a gyerek helyett, hanem rávezetni, sugallni, hogy jól, bátran döntsön önmaga. Ez egy csók volt, nem éppen a másik nyaki vénájába adagolt heroint, könyörgöm! Valószínűleg nem ott óhajtottak tovább matatni egymás testnyílásaiban, tehát a helyén kellett volna kezelni a történteket és mindenképpen a négyszemközti, vagy mindenképpen szűkkörű párbeszéd irányába terelni a dolgokat.

Névtelen írta...

Én jó -hány éve is? - 20 éve voltam 14. És volt hogy csókolóztam egy fiúval, az udvaron. Az ofő kapott rajta, félreráncigált minket, minősíthetetlennek nevezte a magatartásunkat és közölte, hogy ha ilyen még egyszer előfordul az iskola területén, fegyelmit ad. Ennyi volt és szerintem ez a normális hozzáállás. Lehet úgy nevelni és fenyíteni hogy az embernek ne sérüljenek a személyiségi jogai.
Ancsa, nem mondod, tényleg? Melyik bloggerina volt a szerencsés? :) Vagy nem publikus vagy ne pletykáljunk? :)
répa

AncsaT írta...

Señorita: Bocsánatot talán nem kértem volna, :) és talán le is cseszem őket, de azt mindenképpen kihangsúlyozom, hogy nem azzal van a baj, hogy csókolóznak, hanem, hogy nem elég diszkréten csinálják, és a legeslegnagyobb baj, hogy mindketten odahagyták a helyüket, és nincs aki átvegye a papírt!!! :)

Répa: Ofőd talán kicsit túlzásba vitte a szigorkodást. Én az ejnye-bejnyével beértem volna, és fenyegetőzés helyett elmondtam volna, hogy van amit illik nyilvánosan, és van amit jobb nem mások előtt.
Nem fogok ujjal mutogatni, de az oldalsávomon ott van a blog a listában. (Pár napja nem írt semmit, remélem jól van.)

Szabi írta...

Thia: Ez a történet idén április 14-én került ki egy meleg oldalra - valószínű pár hónapja íródott, mert az én sztorimon sem ültek tovább. Azért az elfogadás ma sem mindenhol példaértékű :s

Ancsa: Nagyon jól összefoglaltad a lényeget. Egyetlen apró megjegyzés csak: az nem derül ki egyértelműen a leírásból, hogy az órán az osztályfőnök vagy az osztálytársak kezdeményezték a témát. Mert, hogy utána még a tanár félrevonta és kifaggatta a srácot, mi is történt valójában. Szóval az is lehet, hogy ő akkor értesült a dologról, mikor a kölkök szóba hozták. Ha ez a verzió igaz, akkor ő volt az egyetlen, aki tényleg normális és korrekt volt. Talán neki köszönhető a happy end.

Thia írta...

szabi: közben rájöttem, csak elég gyorsban olvastam el, hogy ez kb. 10 éve történt, hiszen most 23 éves a fiú, akkor pedig 13-14 volt.

Ancsa: még mindig nem értek veled egyet :) először is, mert nem állítottam, hogy bárki a bölcsőben tudná a nemi identitását. Másodsorban ez a képlékeny állapot szerintem elmúlik, és kétlem, hogy külső hatással befolyásolni lehet. Egy ismerősöm fogalmazta ezt meg jól, azt mondta, ha a nemi identitást egy vonalzónak képzelnénk el, aminek az egyik végén a 100%-ban heterok helyezkednek el, a másik végén a 100% melegek, akkor az emberek legtöbbjét nem lehetne az egyik vagy a másik végpontra tenni, sok millió kis pont lenne a vonalzón. Egyetértek vele. Azzal nem, hogy ezt külső hatás befolyásolni tudja, tehát a valaki 100%-ban hetero, abból külső hatásra se lesz meleg, és fordítva. Aki viszont nem a végponton van, azzal megeshet, hogy hol fiúzik, hol csajozik. :)

Most másodszor is elolvastam a történetet. Én nem érzem, hogy ez a fiú neheztelne akár a tanárra aki rájuk talált, vagy az igazgatóra, vagy az osztályfőnökre, egymás mellett a két mondat "Tagadtunk.... nem kellett volna" Arra számítottak, hogy szaktanári figyelmeztetést kapnak, ezzel szemben beszélgettek velük, az osztályfőnökről pedig szintén szeretettel beszél.

Továbbra is azt gondolom, hogy ha az hogy kivel smárolunk az magánügy, akkor azt magánügyként is kell kezelni, és nem az iskolában kell intézni. Mint ahogy én sem csókolozok a párommal a munkahelyemen.
A pofozkodás más téma, az engem is felháborít.

AncsaT írta...

Szabi: Most így újraolvasva még zavarosabb. "Az első óra az osztályfőnökkel volt." Hétfő reggel 8-kor nem szokott osztályfőnöki óra lenni, valószínűleg a szakos órája volt az osztályával. Az nem világos, ki vetette fel a témát? A péntek délutáni történésekről ki tudhatott? Ha az osztályfőnök 7:45-kor megtudta, miért vitte volna be mondjuk matekra? Az osztálytársak honnan tudták, és hogy vetették fel? Én akkor csinálnék belőle ügyet, ha mondjuk arra megyek be a terembe, hogy a srácot bántják. De ugye "senki nem gúnyolta azért, mert kiderültek róla dolgok". Teli vagyok kérdőjelekkel.

Thia: OK, a bölcső az a költői túlzás, a lényeg az, hogy van akit egyszercsak elér a felismerés, és onnantól biztosan tudja mi kell neki és mi nem. Nekem meg 10 év párkapcsolat után is fogalmam sincs. Remélem vele fogom leélni az életemet, de ha nem úgy lenne, nem biztos, hogy a következő is csaj volna.
A hasonlatodnál maradva, nincs belekarcolva a vonalzóba, hogy hol vagyunk. Mozoghatunk rajta ide-oda. Hogy külső vagy belső hatásra, annak nincs értelme vizsgálni, mert minden külső dolgot előbb belsővé teszünk, és nem arra reagálunk ami történt, hanem amit arról gondolunk.
A többiben egyetértünk. :)

Névtelen írta...

namost. én a gimiben kezdődtem és persze tukmáltam is a témát a kedvenc tanáraimra, akik kedvesen de igyekeztek lerázni, értem ezt úgy, hogy a büdös életben nem hozták volna föl nyilvánosan a dolgot. ezen kívül volt még egy másik tanárom is, akit utáltam, de csak azután igaziból, amikor az apukámnak bedobta egy szülőin kettesbe, hogy a maga fija meg buzi, halljae, csináljonvelevalamit. és még az is egy tény, hogy volt egy nyíltan biszexuális osztálytársam, akire rá is voltam mozdulva, de akkorse támadtam volna le a sloziban, bár biztos én vagyok a punya. ja meg az egész osztályom tudta gyakorlatilag, bár ez inkább csak úgy alakult, nem direkt volt és tök rendben voltunk, de azért néha előjöttek a fogak fehérjei, olyankor helyre kellett rakni a nagydumás kiscsávókat, nem úgy van ám az hogy minden fasza, olyan nincs, ki kellett harcolni a nyugalmat, meg meg is kellett tartani, úgymegyez.

ezeknek ellenére, vagy pont ezek miatt, de én aztmondom, hogy ez az egész sztori így sántít. nagyon. nem akarok belelépni senki gondolatvilágába, de ezt valamiért nem veszem be.
amúgy kicsit vicces a részleteken rágódni, most akkor ezvagyaz mérígy meg mérúgy történt, mikor szerintem sehogy nem történt, de ha az igazgató a fiaként szerette akkor mi a szart telefonálgatott ilyesmiről, hogy kérem a gyerek. és amúgyis, hugyozás közben nem állítunk meg senkit még holmi hirtelen csókok ürügyén sem, és ha egy tanár kettesben azt is mondja, hogy okés fiam, rendben van ez így, de biztos, hogy nem veszi elő órán, hogy nagyerekek ki mit gondol a gézáról, mert ő mint tudjátok homár, ugye szerintetek sincs ezzel baj, ezer, hogy nem veszi elő a témát nevén nevezve, nem hiszem el na kész, ennyi, ilyennincs.

mikirivers

AncsaT írta...

Ugye hogy? Szóval akkor nem csak nekem furcsa a történet. Köszönöm Miki, most már nem érzem úgy, hogy a kákán keresem a csomót, mibe lehetne belekötnöm. Én nem mertem lekamuzni, de ha neked sem kerek, akkor nem ok nélkül valók a kétségeim.

Névtelen írta...

nem értem miért problémás ha 14 évesen csókolózik valaki az iskola területén... jó, nyilván nem egy pettinggel is felérő mosógép effektes smárról beszélek amit némelyik fiatal produkálni képes, de szerintem egyre durvábban ki próbálják ölni már fiatalkorban a köztéren is kimutatott szeretetet ami szerintem elég nagy baj... lehet nem lenne ennyi citromfej a bkv-n, ha nem így lenne... ha egyszer gyerekem lesz akkor leszek megijedve, ha nincs pl "kölyökszerelmük" abban az időszakban...

ezzel oda akartam kilyukadni, hogy a tanárnak nem csupán ahhoz nincs joga, hogy bárkinek továbbadja az információt (nemhogy ez még osztályfőnöki óra témája legyen... állati megszégyenítő lehetett), de konkrétan nem hinném, hogy bármivel kommentálnia kéne azon felül, hogy rájuk szól, hogy ne hagyják a konténert, őrizetlenül...(én valószínűleg egy csücsökben megülő mosoly kereteben tettem volna mindezt, fene a szabados elveimet)

fentebb valaki említette, hogy beszélne velük, hogy bármikor nyugodtan beszélgethetnek erről... szerintem ez csak abban az esetben megoldható, ha egyébként is jóban vagy a kölökkel, egyébként erőltetettnek hat egy tizenévesnek...

angelseyes

AncsaT írta...

Biztos öreg vagyok már meg konzervatív, de azt hiszem, sem a politika sem a szex nem való az iskola falai közé. És a csókolózás az szerintem a szex kategóriája, és nem a szeretet kimutatása.
Azért nem szokott balhézni szerintem egyetlen normális tanerő sem, ha szünidő után első tanítási nap beesnek a kölykök, és öleléssel, puszival köszöntik egymást. De a smár az más. A mosógépes hasonlatot nem teljesen vágom, de ha valamilyen mértéket már te is túlzásnak tartasz, akkor kérdezem, hol húzod meg a határt? Mikor kulturált egy smár, és mikor mosógépes? És ha az enyhe smár megengedett, miért ne lehetne tapizni? Mondjuk, ha a kéz a bugyin kívül marad, akkor OK?
Szerintem praktikus módon kerüljük el az élvezeti célú testi érintkezést az iskolában! Még nem hallottam, hogy egy szülő is azért balhézott volna, hogy a gyereke miért nem csókolózik a suliban. Hallgatólagosan meg az udvar bizonyos sarkát kerülni szokták a tanárok, ahol a nyolcadikosok tanyáznak. Cserébe ők meg nem smárolnak, nem gyújtanak rá ott, ahol azt nem lehetne nem észrevenni.

Névtelen írta...

Mosogep effektes smar alatt azt az egymas fejet osszenyalazos amugy sem kulonosebben preferalt akarmit ertem.
Persze nehez meghuzni a vonalat, de ha konkretan megtiltod arra hivatkozva hogy nehogy mar ott nemzzenek gyereket az kb olyan mint amikor a cegem nem engedelyezi a gokartozast mert egyszer valamikor valaki felborult vele... Szamomra kisse nevetsegesen hat az efele nevelo celzat a kozoktatasi intezmenyekben igy visszagondolva es nagyban hozzajarul ahhoz is hogy a kolkok ne akarjanak oszinten kommunikalni a tanerokkel.. Megjegyzem itt nem a te hozzaallasodat biralom, hanem az altalanis 'drakoi szigort' amivel az emberi erintest kezelik...
Angels

AncsaT írta...

Felteszem a vaskalapom, és azt mondom, az iskolában a gyerekeknek nem a szexualitással, hanem a tanulással kell foglalkozniuk. Ha teret engedek az előbbinek, az utóbbi kárt szenved. És az iskola, különösen manapság, egyre inkább a szülőké. Figyelembe kell venni az ő igényeiket is, és ők nem óhajtják, hogy a gyerekeik az iskolában szabadon smárolhassanak.

Tizenévesen én is korlátozónak éreztem ezeket a szabályokat, de ma már úgy látom, hogy a gyerekek (+ a szülők + a társadalom) érdekét is szolgálják. 14 évesen sem érzelmileg, sem értelmileg, sem társadalmilag nem érett a gyerekek többsége a szexuális kapcsolatra. Viszont biológiailag igen. Ez egy olyan ellentmondás, ami feszült helyzetet teremt. Nem tesz jót neki, viszont késztetése van rá. Mit csináljunk vele?

Láttál már kutyákat ilyen furcsa tölcsérrel a nyakukon? Van egy seb mondjuk az oldalukon, amit bekötöttek, bekentek valamivel. A kutya ösztönből lerágná a kötést, lenyalogatná a kenőcsöt. A tölcsérrel ezt megakadályozod, de szegény nagyon utálja, szenved. Most akkor jót teszel a kutyával, meggyógyítod, vagy pedig ez állatkínzás? Mi fontosabb, a kutyának a "jogai" vagy az egészsége?

Elena37 írta...

Diák szempontból se jó ha valakik ott nyalják-falják egymást előttünk. Amikor elcsattan egy-két csók napközben az nem gáz, de amikor nem tudnak elszakadni egymástól még órán sem az már igen. Van akivel nem tudunk rendesen beszélni, mert egész szünetben egymáson lógnak, sőt lazább órákon is. Ez már néha nekünk kellemetlen. Nem iskolába, sőt nem közösségbe való. Nem hiszem, hogy mások a munkahelyükön is ezt csinálnák. Általánosban legalább még ránk szóltak, de gimiben már senkit nem érdekel, ami pedig baj. Hivatalos épületben vagyunk nem valami moziban vagy parkban. Ha ezt most nem tanulják meg akkor természetesnek fogják venni, és igenis ez másokat zavar. Ez olyanfajta magánélet amit nem kell mindenki orra alá dörgölni. Persze túl szigorúan nem kell ezt büntetni, de legalább kéne szólni, hogy ezt nem itt kellene, aztán ha csókolózni akarnak majd megoldják valahogy. A tanárok sem tudnak mindenhol figyelni, de legalább a löket legyen meg.
A melegeknél vagy leszbikusoknál meg ugyebár az a gond, hogy ez még sok emberben felháborodást is kelt. Van aki ezt még a saját kis világában nem tudja hova rakni, és ezért nem is akarja ezt látni. Sokszor a legjobb barátnőim is inkább kikerülik a témát ha véletlen felhozom, még egy bezártabb, szigorúbb típusú ember. Bárhogy is nézzük a világban még annyira nem megszokott jelenség két egynemű csókolózása. Még engem is valahol érdekesen érintene.
A történetben tényleg fura azt, hogy pisilés közben megy oda. Meg 13-14 évesen szerintem egy csók hatására senki nem jelenti ki magáról, hogy meleg. ÉS akármennyire szeretem én a tanáraimat, nem esne jól, ha idejönnének hozzám könyvekkel meg kérdezgetne. 13 éves korom óta foglalkoztat a dolog, csókolóztam is lányokkal előtte, mégis 3 évbe telt mire letisztult bennem, hogy itt valami nem stimmel. Ez nem egy-két perces dolog, nyilvánosságra hozni meg pláne nem.

AncsaT írta...

Diákszempontból nem is néztem, köszönöm az új nézőpontot. Teljesen igaz, hogy akik egymásba bújnak, azok elszigetelik magukat a többiektől. Nem szerencsés.

Direkt nem éleztem ki rá, hogy mi van, ha egyneműek csókolóznak. Az utcán, játszótéren, ha ketten egymásra csavarodnak, a másik manduláját nyalogatva, az a nemüktől függetlenül visszatetsző. Amiatt, hogy a jelenet szexuális töltetű. Nem nyilvánosság elé való, ahogy a vizeletürítés sem. Természetesen van "vészhelyzet", de akkor az ember egy bokor mögé kuporodik, és nem ül ki a szökőkút kávájára. :)

Megjegyzés küldése