Születésnapomra

Vannak kétségeim hogy illendő-e rossz epigonként kicsavarni egy ilyen szép költeményt, de mentségemre szolgáljon, hogy nagyon szeretem Attilának ezt a versét. Talán a világirodalom egyik legjátékosabb alkotása, mégis vannak benne mélységek. Én ugyan fényévnyire vagyok a világirodalmi léptékű játékosságtól és az ő mélységeitől is, csupán ez telik tőlem. És átérzem, milyen 32-nek lenni (kerek szám az informatikában, hexadecimális 20), és számvetést csinálni. Ennyi idősen már nem csak gyerek, de igazán fiatal sem vagyok. Pedig nagyon igyekszem komolytalannak maradni. Régen ment csak úgy, magától is, manapság már kell hozzá két sör. Ezt teszi az emberrel a kor. (Tegnap este a két sör után jobban tetszett, talán innotok kéne valamit, mielőtt elolvassátok.)

Születésnapi comingout

Harminckét éves lettem én - ím e tréfás versemény, ici- pici ajándék, jókedvem költi, míg poharam színültig tölti öröm söröm. Harminckét év második fele eredményekkel van tele. Itt a lista: Diploma, ház, család, gyerek; szemérmetlen dicsekedek, teszem eszem. Tizenhatodik évemben majdnem a Tiszának mentem. Bizony iszony. De apám fia ebben az évben feltűnik, mint a mesében, s utat mutat. Nem vagyok utcán heverő alkesz, sőt kedvenc tanerő lettem, s tettem mit tesóm, én is sokat: bátorítottam másokat. Ez se mese. De amikor a nap lemegy Katám fekszik mellém, nem egy hasas pasas. Ha úgy érzed, szinte éget a szó: leszbi, s furán ér véget a sztori, sorry.