Mayday

Kint voltunk a Ligetben a Majálison. Nem igazán rajongok a tömegrendezvényekért, de nem volt katasztrofális a dolog, mert félrevonultunk a sűrűjéből. Kata barátnői gyerekestől, az egyiknek még férje is volt, pokrócokat terítettünk a fűbe, és piknikeltünk. Szaladgálás, mászókázás után befaltuk az elemózsiát. A többiek, hozzánk hasonlóan elég csórók, így nem az árusoktól, hanem otthonról hozott finomságok voltak terítéken. Bepakoltunk középre mindent és kinek mi tetszett, elvette. Katám villogott az anyukája sütijével. Elfogyott egy szálig.

Kaja után kis ejtőzés, majd sorban állás a mobilvécéknél. Aztán folytatódott a családos hétvége. A gyerekek az egy szem apuka vezényletével labdáztak, fogócskáztak, az asszonyok meg csacsogtak. Udvariasan érdeklődő arcot vágva hallgattam a pletykákat, bevásárlós, kozmetikás, fodrászos, gyermekorvosos stb. történeteket. Csak akkor kezdtem kiakadni, mikor az egyik csajszi végigsimított a rövidnaciból kilógó lábamon, és megkérdezte, hová járok gyantáztatni. Nem akarta elhinni, hogy életemben nem volt még ilyenben részem, és teljesen magától szőrtelen a lábam. Hogy megnyugtassam, mutattam neki néhány pihét a bokám felett.

Éreztem, hogy lassan sok lesz nekem a csajtársaság. Bátyámmal beszéltük, hogy délután ők is kint lesznek, ezért diszkréten megeresztettem egy segélykérő esemest. A telefonom viszont már kevésbé volt diszkrét, mikor hangos pityegéssel jelezte a válasz érkeztét. Katám villámló tekintetével kísérve magyaráztam, hogy egy barátom itt van a forgatagban és szeretne találkozni velem, majd angolosan távoztam. A tesómmal töltött bő fél órának és két üveg sörnek köszönhetően a nap hátralévő részét már türelmesen viseltem.