Barbra

Napok óta készülök megnézni a Hullámok Hercegét. Nick Nolte-val és a csodálatos Barbra Streisanddal, aki mély nyomokat hagyott bennem. Ez a nő nem egy hagyományos értelemben vett szépség. Sőt, a bazilikakilincs orrával és túlméretes szájával, ha azt mondjuk, hogy olyan "érdekes" arca van, akkor sem fogalmaztunk rosszindulatúan. Viszont ami belűről átragyog... elképesztő.

Ránéztem az IMDB-n. Meglepődtem, milyen kevés filmje van. Aztán eszembe jutott, hogy elsősorban énekel. Kár, a filmjeit jobban szeretem. Sokkal jobban. Először is itt van a Yentl. Nem azért tetszik, mert titkolózva kell élnie a címszereplőnek. Hanem a hatalmas tudásvágya miatt. Azért, hogy tanulhasson, a legnagyobb őrültségre is képes. Aztán itt van a Nuts (Callgirl ötszázért). A tárgyalótermi drámákat a "12 dühös ember" óta szeretem, de ebben leginkább az fogott meg, hogy Claudia a sok szemétség ellenére, amin keresztül ment az életében, ragaszkodott hozzá, hogy normális maradjon. És a Hullámok Hercege. Susan sikeres, de ez nem különösebben hat meg. De az igen, hogy bár a házassága egy csőd, amit mégsem rúghat fel, nem hagyja, hogy ez az életét tönkretegye. Nem savanyodik bele, nem issza hülyére magát, marad okos, érzékeny, szenvedélyes nő.

Szóval várom, hogy legyen egybefüggő, zavartalan két órám, hogy nyugodtan megnézhessem a filmet. Ez a hét feltehetőleg nem erről fog szólni. Hét közben biztos nem. De a Pünkösd, a hosszú hétvége... éltet a remény.