Clara (2. rész)

Apró kis csókokat leheltem az ajkaira, az ujjam hegyével finoman cirógattam az arcát. Nagyot nyelt, de nem nyitotta ki a szemét. Folytattam a simogatást, épp csak érintve körberajzoltam a szemét és a száját, végigsimítottam szemöldökének ívén, az orrán, fülén, az állán, le a nyakán, a kulcscsontjához. Akkor aztán abbahagytam, mert észrevettem, hogy könny csordul ki szorosra zárt szempillája alól. Nem sírok, suttogta, csak boldog vagyok, nagyon féltem, hogy elrontottam mindent. Odahajoltam, kinyújtottam a nyelvem, és a hegyével elfogtam a könnycseppet. Erre kipattant a szeme, azt mondta, hogy fúj, az milyen sós lehet, előkapott egy papír zsebkendőt, és megtörölte a szemét. Vigyorogva mondtam, hogy kóstoltam már egyéb testnedveit is, és az ellen nem volt kifogása. Hozzám vágta a pézsét és durcásan hátat fordított.

<< előzmény

Mögé feküdtem, szorosan hozzábújtam és átöleltem. Megfogta a kezem, az arcához szorította. Fészkelődött kicsit, hogy a hátával és a fenekével minél jobban hozzám simuljon. Hallgattunk, csendben feküdtük egy darabig. Aztán a hajába fúrtam az orrom, majd a nyakába csókoltam, mire kuncogni kezdett. Megkérdeztem, hogy kapcsoljak-e valami zenét. De azt mondta, hogy inkább beszélgetni akar. Aztán megint hallgattunk egy darabig. Aztán épp mikor elhatároztam, hogy ismét akcióba lépek, megkérdezte, hogy miért pont őt? Mit miért, feleltem, mert nem értettem. Kiderült, arra kíváncsi, miért pont őt választottam, miért nem mondjuk Nicole-nál próbálkoztam. Megharaptam a fülét, mire feljajdult. Mondtam, hogy inkább hanyagoljuk Nicole-t, mint témát.

Ezzel egyetértett, de továbbra is kíváncsi volt, hogy miért próbálkoztam nála, mi keltette fel az érdeklődésem, és miből gondoltam, hogy lány létemre van nála esélyem. A kérdés első részére őszintén elmondtam, hogy mindig is tetszett nekem. Már mikor együtt jártunk haza, akkor is érdekelt, és mennyire szerettem volna kézen fogva sétálni vele, de nem volt bátorságom megérinteni. Sőt megszólalni sem, féltem, hogy remegni fog a hangom. Féltem, rájön, milyen érzéseim vannak iránta, hogy miket szoktam álmodni róla. Itt kicsit füllentettem. Nem álmok voltak azok, hanem maszturbációs fantáziák, és mikor rákérdezett, hogy mifélék, kicsit lájtosabb verzióban adtam elő őket.

Akárhogy is tereltem, végül újra rákérdezett a második dologra is, hogy miből gondoltam, a lányokat kedveli? Mi lett volna, ha heteró? Magam felé fordítottam, mélyen a szemébe néztem, és azt mondtam, úgy éreztem, megéri kockáztatni. Ez nagyon jó válasz volt, mert ezek után nem kérdezett többet, hanem csókolóztunk. Pedig az igazság az, hogy nem kellett sok kockázatot vállalnom. Az unokatesóm, Helena mesélt egy nyári cserkésztáborról, ahol egyik este egy lánnyal, a következőn meg egy fiúval feküdt le. Na most, ha az a lány nem csak hogy az én városomból való volt, de az én iskolámba is járt, a neve Susan, cserkészkedett, és még a személyleírás is illett Zsuzsira, akkor joggal gondolhattam, elég jók az esélyeim. Persze ezt nem mondhattam el neki.

A csókolózás az veszélytelenebb terep, kevesebb félreértésre ad lehetőséget. Így aztán cseppet sem bántam, hogy csókolózunk. Zsuzsi hamar kipirult, mondta, hogy melege van. Hasra fordítottam, és kikapcsoltam rajta hátul az arasznyi széles, bordó selyem övet. Aztán kigomboltam az ingét is. Lesimogattam a válláról, kihúztam az ujjából a karjait, és ledobtam a földre. Láttam, kissé zavarba jött, ezért magunkra húztam a vékony takarót. Megpróbáltam a farmert is leügyeskedni róla, de ellenkezett. De az érv, hogy ha én bugyiban, atlétában vagyok, akkor nem fair, ha ő nadrágot is visel, meggyőzte. Így már majdnem egyformák voltunk, csak ő fehér pólót viselt, trikó helyett. A radiátort nem lehetett szabályozni a szobámban, volt vagy 25 fok, így hamarosan lerúgtuk a takarót, és mint a kígyók, összefonódva, ölelkezve csókoltuk egymást.

folytatás >>