2012. augusztus 21., kedd

Disztópia zombikkal

Kicsit (nagyon) elhanyagoltam mostanában a blogot. A fordítás sok időt elvisz, és Kata meg Fecó is kiköveteli a magáét, elvégre nyár, szünidő meg ilyesmi van. Lehet, télen kellett volna fordítást vállalni. Mondjuk a 2. kötet azt hiszem jövő januárban jön ki angolul, az a tél közepe. Persze ahhoz az kell, hogy az első ne legyen itthon nagy bukás. Bár az ilyesmiben nem hiszem, hogy a fordítás minősége szerepet játszana, elvégre láttunk rá példát, hogy egy (enyhén szólva) nem tökéletes fordítás-szerkesztés mekkora könyvsiker lett. A disztópiáknak pedig mostanában nagy divatja lesz, az Éhezők viadala (a könyv és főleg a film) gondoskodik róla. Érdekes, hogy a vámpírok és a vérfarkasok után, idénre a zombikat jelezték az új őrületnek, és olvastam is róla, hogy készül egy zombis románc, de az majd csak jövő februárban kerül a mozikba. Úgy látszik, változott az ütemterv. Előbb a diktatúrák, aztán a zombik.
Az idei év a totalitárius diktatúrákról és az ellenük folyó harcról szól. A főgonosz (Irak és a tálibok után) most Irán. (Nagyon-nagyon gonosz egy állam, mivel sok olajuk van. Érdemes megnézni az OPEC tagállamok listáját, biztos véletlen, de Líbiában is van némi felfordulás mostanában.) Az elkövetkezőkben az olaj mellett az élelmiszer is nagyon problémás dolog lehet. Rossz termésről beszélnek világszerte, ami felhajtja az árakat. Tehát a szegények, a nagyon szegények, például Afrikában, nem fogják tudni megfizetni. Elképzelhető néhány éhséglázadás is. Próbáljuk is meg elképzelni.
A csonttá lesoványodott éhezők, jártányi erejük is alig van, csoszogó léptekkel, tömegesen elözönlik a gazdagok negyedeit. Kezüket maguk elé nyújtva igyekeznek megszerezni bármit, ami ehető, és a földre rogyva tömik magukba. Egy fickó elkapott egy kiskutyát (a szegény negyedekben már felfalták az összeset), és megfojtotta, nekiáll nyersen felfalni. Mások betörnek a jómódúak házaiba, a hűtőhöz rohannak, egymást félrelökdösve letépik a fridzsider ajtaját, kirámolják a felvágottat, a tejterméket, és tömik a szájukba. A lakók sikoltozva menekülnek a házaikból. Van, aki megpróbálja megállítani a tömeget, pisztolyt fog rájuk, de azoknak a szeme se rebben. A golyó kegyesebb, mint az éhhalál. Akibe belelő, fel se kiállt, ereje sincs hozzá, és nem is érdekli, megy tovább előre, csak egy fejlövés állíthatja meg.
Miután kiürül a tár, az életben maradottak a földre döntik a lövöldözőt, és meglincselik. Aztán mennek tovább. Az utcán fegyveres rendőrök sorakoznak fel. A könnygáz és a gumilövedékek mit sem használnak. Az éles sortűz ledönt néhány embert, de a tömeg túl nagy. Kifogynak a lőszerből, és elsodorja őket az éradat. Némelyik éhezőnél kés, bot, machete, vaslánc van. Hullanak a rendőrök is. Repül pár benzines palack is, autók égnek, aztán kigyullad pár ház is. A tűzoltók előbb a házakat, aztán magukat próbálják menteni. A nagynyomású vízsugár hatásosabb mint a fegyverek.
Elképesztő riportok a tévében. Kiégett autók, házak, holttestek az utcákon. Menekült jómódúak, és az éhhalál szélén állók. Egyformán kormosak, koszosak és szakadt a ruhájuk, csak az előbbiek jobb súlyban vannak, élénkebb a tekintetük, zokogva nyilatkoznak a kamerának. Utóbbiak csak fásultan merednek maguk elé, van aki a földre rogyva várja a véget, mások tántorogva járnak körbe-körbe. Másutt drótkerítést húznak a jobb negyedek köré. Az egyik oldalon fegyveres őrök, a másikon lesoványodott szerencsétlenek. Ujjaikkal a kerítésbe kapaszkodnak, tekintetükben az értelemnek szikrája se látszik, torkukból artikulálatlan hangok törnek elő. Mozi helyett a hiradót kapcsoljuk be, zombifilmet láthatunk élőben.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése