2012. augusztus 12., vasárnap

Hurrá nyaralunk

A címben tessék érezni az iróniát, mert koránt sem vagyok ennyire lelkes. Kata egyik ismerősénél vagyunk, egy nyaralóban, nem túl nomád körülmények közt (van melegvíz, amíg ki nem fogy a bojler), csak ugye én vagyok kellőképpen el nem ítélhető módon elégedetlen. De ugye ez nem meglepetés, csak a szokásos antiszociális formámat hozom, azzal az ürüggyel, hogy fordítanom kell, kihúzom magam a közösségi programokból. (A közösségi program az kb. azt jelenti, hogy magammal viszem a két gyereket a boltba bevásárolni, hogy Kata meg az ismerőse nyugodtan tudjanak csevegni.) Ma "rendesek" voltak velem, itthon hagytak dolgozni, amíg kimentek a strandra. Igaz, hogy rám bízták, hogy készítsek valamit enni, mire hazajönnek.
Na, az ilyesmiből én nem szoktam túl nagy gondot csinálni, a pandzsábi szakácskönyvemben kiváló receptek vannak egyetlen hozzávalóból, amit főzés nélkül is el lehet készíteni. Nagyon egészséges, és gyorsan megvan. Kata persze rutinos, és kiköti, hogy főzzek, és nem lehet indiai, inkább valami magyaros dolog legyen. Benézek a kamrába meg a hűtőbe. Rajtam nem fognak ki. A szabdzsi csak a nevében indiai, gyakorlatilag paprikáskrumpliról van szó, ráadásul a répa meg a fűszerpaprika piros, a só, a hagyma, a krumpli meg a gyökér fehér, a borsó meg a zellerlevél zöld benne. Ennél magyarosabbat kívánni sem lehet.
Gyorsan megvagyok, állok neki fordítani. Minden tiszteletem Stephen Kingé, aki egy lakókocsi budijában ülve, az ölében tartott írógépen képes volt regényt írni. Én megőrülök, hogy az egész házban nincs egy normális aztal és szék. A konyhaasztal túl magas, a kempingszék billeg. A fotelben ülök, ami marha kényelmes lenne, ha hátradőlhetnék, de csak kuporgok benne törökülésben, előttem egy dohányzóasztalon a laptop. Egy óra után megfájdul a hátam, fel kell kelnem pár percre, sétálni és nyújtózkodni. Beadom találmánynak, hogy így lehet biztosítani a számítógépes munkahelyeken, hogy az óránként kötelező tíz perces szüneteket beiktassák a dolgozók a munkafolyamatba. Teljesen eukonform, és szponzorálni fogja egy hátfájás elleni kenőcsöt gyártó cég.
Rohadtul nem haladok. A napi penzumot még sosem sikerült teljesítenem. Elméletileg huszadikáig maradnánk, de nem tudom, hogy ez rám is igaz lesz-e. Addigra kész akartam lenni, hogy a maradék időben átfésüljem még a szöveget, javítgassam, igazítsam, figyeljek rá, hogy a két narrátor hangja eltérő legyen, hogy a csaj lassú belső átalakulását a beszédmódjának a változása kísérje stb. Már a háromnegyedénél kéne járjak, de még a fele sincs meg. Örülni fogok, ha egyáltalán elkészülök. Haladhatnék gyorsabban is, ha az ismeretlen kifejezéseket, anglicizmusokat csak úgy "érzés alapján" fordítanám, de inkább szótárazok, mert rémálmom, hogy kikerülök a leiterjakab.blog.hu-ra.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése