2012. augusztus 23., csütörtök

Kabin az erdőben

Még egy évig leszek fiatal, jövő ilyenkor már középkorúnak számítok. Éjfél után 20 perccel, a CanadaHun - Kanadai Magyarok Fóruma közösségi oldal csapata (mondjuk inkább az oldalon üzemelő automata script) volt az első, ami az időeltolódást is figyelembe véve, igen szép (a programozójuktól). Aztán mikor felkeltem, köszöntött Kata és Fecó is. Szívecskés üdvözlőlap, egy kedves rajz, és mire lezuhanyoztam, kása is került az asztalra. (Zabpehelyből, alma-, körte- és barackszeletekkel.) A számítógépen jókívánság tesómtól. Reggel fél kilenckor a facebookon pedig már 9-en (időközben már 13-an) írtak az üzenőfalamra/idővonalamra. Mármint az Anne Caroline Oakwod néven futó oldalon. A polgári nevemen regisztrált fb-omon egyelőre még egyetlen köszöntés sincs (azóta itt is van már 5). Nem tudom, hogy alakul még estig a statisztika, de gyanús, hogy online többen gratulálnak majd, mind a való életben, és a virtuális személyiségem népszerűbbnek bizonyul, mint a fizikailag létező. Valamit nem jól csinálok. Vagy pont hogy igen?
Az éjszaka összeálmodtam mindenféle horrort. Nem ettem tele magam lefekvés előtt, viszont a SZIN éjszakai programja behallatszik a nyitott ablakon, amit a meleg miatt nem tudunk becsukni. Hogy a zene az oka, vagy valami más, a fene tudja, de zavaros dolgok jönnek elő álmomban: fák közt üldöz valaki, aztán egy sziklahasadékban mászom felfelé, valami szörnyeteggel birkózom (tigris és óriáspolip keresztezése lehet, mert hatalmas karmai, agyarai vannak és jó sok csápja). OK, Freud szerint ez mind szexről szól (üldöztetés, felfelé mászás, test-test elleni küzdelem), ráadásul mikor felébredek, nem vagyok rémült, kifejezetten élveztem az álmom. A múltkor gyalog menekültem egy sofőr nélküli autó elől, ami el akart gázolni, na akkor úgy riadtam fel, hogy majdnem kiugrott a szívem a helyéről, kivert a víz, a szám kiszáradt, remegett a kezem, na az tényleg szörnyű volt.
A horror, mint műfaj nem áll távol tőlem, főleg, ha nem merül ki a történet az eszetlen hentelésben. Van valami rémítő abban is, ha egy szörnyeteg ok, érzelmek és válogatás nélkül brutális kegyetlenséggel legyilkol mindenkit, viszont ez kevéssé szórakoztató. Legyen már azért valami megfejtendő titok, váratlan csavar, megdöbbentő logika, ami a végbélzáró izmok mellett az ember agyát is megmozgatja. Egy Elm utcai rémálom, meg mindenféle láncfűrészes- vagy baltásgyilkos az nem hoz lázba. A Sikolyt is csak Neve Campbell miatt volt érdemes megnéznem. A Végső állomás filmekben volt kreativitás, mert ha valaki tudja, hogy veszélyben van, és igyekszik mindenre felkészülni, hogyan érheti mégis véletlen halálos baleset. Az Alien sorozatban meg később inkább az akció dominál, de az elsőben még remekül fokozták a feszültséget, és az 1986-os Sigourney Weaver trikóban, bugyiban, egy szőrös cicával az ölében szintén kihagyhatatlan látvány.
Sigourney, ha csak egy epizódszerep erejéig is, de feltűnik a The Cabin in the Woods (Ház az erdő mélyén) c. filmben is, kellemes meglepetésként a végére. A történet nagyjából a szokásos (elmegy pár tini bulizni valami kietlen helyre, aztán elkezdenek hullani, mint a legyek), de a közbeékelt jelenetek egy viszonylag hétköznapinak tőnő munkahely (iroda, hivatal?) életéből azért jelzik, hogy itt valami egyéb is van a háttérben. És tényleg. Nem árulnék el többet, ajánlom megnézésre, nem olyan bepisilek ijedtemben horror, hanem inkább a na vajon ebből mi lesz kategória, de kifejezetten érdekesnek találtam.
Ami miatt belekerült a bejegyzésbe, az egy szó: "dare". Fordítás közben összefutottam egy mondattal. Egyik srác cukkolja a másikat, hogy hülye köcsög vazze, mit teszed az agyad, látom, hogy utálsz, mert énrám bukik a csaj, legszívesebben bemosnál nekem egyet, hát gyerünk, üss meg. És ekkor, ezek után hangzik el, hogy "I dare you". Itt kissé megakadtam. A dare, merni valamit, don't you dare, ne merészeld, de az hogy én merészellek téged, az marhaság. Megnézem az Urban Dictionary mit mond. Úgy tűnik, van olyan jelentése is, hogy kihívást intéz valakihez (fogadjunk, hogy nem mered). És az egyik szócikk úgy hangzik, "Truth or Dare". Rögtön beugrott, ahogy beleolvastam, hogy pont ezt a játékot játszották a filmben is.
A játék menete, hogy megkérdezik az egyik játékost, Truth or Dare, ami nagyjából annyit tesz, igazmondás vagy próbatétel. Ha az igazmondást választja valaki, akkor bármit kérdeznek tőle, arra csakis az igazat válaszolhatja, legyen az bármilyen kellemetlen is. Ha a próbatételt választja, meg kell tennie, bármit is kérnek tőle. Nem tudom hogyan szokás ezt játszani (az online szótárban minden esetre elég durva példák vannak), mik a szabályok, de több kifejezés is létezik ezzel kapcsolatban. A double dare, lényege, hogy a kihívó is vállalja, megteszi a dolgot, de utána a kihívottnak nincs apelláta. A double dog dare, a szigorított verzió, az akkor jön, ha a kihívott nem hajlandó teljesíteni a kihívást. Ha ezt sem vállalja, akkor triple dog dare következik, ez még az előzőnél is durvább. És ha ezt is visszautasítja, jön a jungle dare, de erre már nem lehet azt mondani, hogy nem csinálom.
Elég nagy marhaságnak tűnik, aki belemegy ilyesmibe, meg is érdemli. Illetve a játék pszichológiája különösen érdekes. Egyrészt mintha a Truth nem lenne túl népszerű választás, pedig aztán ki mondja meg, ha füllentesz valamiben? Persze lehet szemétkedni, ha a kihívó, vagy valaki más a jelenlévők közül tudja a választ, viszont mi a társaságban nem akarnánk szétkürtölni a dolgot. Meg valószínű, hogy ebben a játékban hazudni, az felér egy szociális öngyilkossággal, soha többé nem játszik veled senki. A Dare pedig kiváló alkalom lehet arra, hogy megtegyünk valamit, amire titokban nagyon is vágynánk, de az olyan ciki dolog, hogy csak álmodozni merünk róla, ám egy kihívás alkalmával megtehetjük, mondván nem mi akartuk, hanem a kihívás kényszerített rá. Ha mondjuk heterók vagyunk (legalább is ezt gondolja rólunk mindenki, talán még mi magunk is), de izgat a kérdés, milyen lenne egy másik csajjal csókolózni, és a kihívó azt mondja, hogy csókoljuk meg véletlenül (mert naná hogy egész véletlenül) pont azt a lányt, akin időnként rajta felejtjük a szemünket. Hm, talán mégsem akkora marhaság ez a játék.

19 megjegyzés:

Kolibri írta...

Mi általánosban játszottunk Felelsz vagy merszet. Nálunk sem volt népszerű a 'felelés'. Mondjuk 11-12 évesen nem is igazán tudtunk mit kérdezni (mocskos dolgokra gondolok). Bár a merés is kifulladt a szájrapusziban. Nem is értem miért számított menő dolognak az, ha valaki játszott:D

Anne C Oakwood írta...

De jó, van magyar neve? Felelsz vagy mersz. Teljesen jó. Nekem ez kimaradt az életemből.

A szótári példák durvábbak, macskasegget kellett nyalni, meg bekapni a mókus mogyoróját (kanmókusról volt szó, nem a mogyoró terméséről), és making out with a pre-op tranny, ami annyit tesz, hogy smárolni egy nem átoperált transzvesztitával. Gondolom egy srácnak kell megtenni egy M-F transzival. Ez utóbbihoz persze szintén a szótár segítsége kellett. Egy kincs ez az Urban Dictionary, bár néha a gyomrom forog tőle. :)

Névtelen írta...

Tegnap egész napos voltam, 12 órás műszak, előtte három óra alvással. Este semmi kedvem a nethet, ezért most kívánok sok sikert a "18 múltál" születésnapod alkalmából.

És, ha már álom:

Érzem az izzadt húst a térdeim közt, testem ritmikusan válaszol az izmok összehangolt munkájára. Hátra pillantok. Már sokadszor. A feketeségben nem látom az üldözőt, tudom, mégis itt van. Itt szorosan a nyomomban. Kövér verejtékcseppek gördülnek le a halántékomon életre kelteni a tikkadt ugart. A rettegés vére. Elérem a középkori városkaput, lovam patkóinak érces csattogását visszhangozzák a lándzsahossz szélességű utcák kövei. Hiába. Kihalt a város. Zihálásom az egyetlen hang, ami élet jelenlétre utal. Iszonyatos a csönd. Menekülök tovább. A sarkon balra, majd jobbra. Paripám ágaskodik, nem akar nekimenni a Szentháromság szobornak, jobban lát a sötétben, mint én. Ez hát a Főtér. Ott egy sötét rés, gyerünk a sikátorba! A csattogás tompa dübörgéssé alakul. Elnyomják a szűkülő falak leomló vakolatai. Újra megtorpan a lovam. Nincs tovább, zsákutca! Fordulnék, de kevés a hely. Talán, ha behajtom a mögöttem lévő ajtót. Mégsem zsákutca? Felkuporodok a falra, így hátha könnyebb neki. Sikerül, újra a hátán ülök, vágtatok vissza, szembe az üldözőmmel, hamarabb érni el a bejáratot. A lovam lassulni kezd, egyre bizonytalanabb a járása, mégis én vagyok az első. Ott balra egy kislány bámul, tíz-tizenegy éves lehet, idősebb, mint én. Figyel. Már sejtem, ő mérgezhette meg a táltosom, de nem állhatok meg, menekülnöm kell. Be egy másik utcába. Ötven méterre az egyik kapualjból, akár egy locsolótömlőből, víz spriccel a macskakövekre. Arra irányítom a mént felfrissülni. Amire odaérünk, zuhataggá válik. Pereg az arcomon, fenséges érzés, de nincs időm. Gyorsan tovább! Száguldok át a kereszteződésen, ott a Déli kapu. Tárva a menekülés útja, amit kilépek a városból, megszédülök, hányingerem van, majd összemosódik előttem a világ. Még hallom a földút bizonytalan ritmusú dobogását, aztán semmit. Távolból egy női hang közeledik: ”Haza hozta őt. Ilyen állapotban, de mégis hazahozta.” Kinyitom a szemem, falat látok. A mennyezetet. Hátam a gyűrött nyirkos lepedő nyomja, felülök. Mellettem a lányom a túlsó oldalán a feleségem. Ők még alszanak.
Jóízűen, szinte mosolyogva.

Martes

szabi írta...

Éltessen az Isten!

Anne C Oakwood írta...

Köszönöm szépen! Aranyosak vagytok. :)

Katcsa írta...

Nem mellesleg három napja gondolkodom rajta, hogy mi is a másik neve a Felelsz vagy mersz játéknak. Mert az addig oké, hogy itthon ez, de ahol kolis voltam ott teljesen más volt. Dobpergést kérek! Bátor vagy őszinte. Mondjuk szerintem ez elég béna, és a "hazai" név sokkal jobb. : ) Ráadásul a gugli is több találatot dobott ki. ;)

Névtelen írta...

Utólagosan is boldogot, és ha igazán jó horrort akarsz látni, akkor mindenképp nézd meg a Köpök a sírodra című filmet. Aztán lehet, hogy csak rám volt ilyen nagy hatással, de azóta is ahhoz mérem az összes terrort.
Panka

Anne C Oakwood írta...

Katcsa: A "felelsz vagy mersz" az tényleg jobban hangzik, mint a "bátor vagy őszinte". milyen szabályok szerint játszottátok? Mi történt, ha valaki nem akart válaszolni, vagy nem csinálta meg, ami a kihívás tárgyát képezte?

Panka: Köszi. És köszi a tippet, jön lefelé, ha már nem bírok fordítani, belenézek.

Névtelen írta...

Kíváncsi vagyok a véleményedre :)
Panka

Anne C Oakwood írta...

Fordítottam hajnali egyig, nem néztem meg még, de itt van a gépem egyszer csak rákerül a sor. Nagyon nyomom a fordítást, mert már csak öt napom maradt, és igen necces, hogy elkészülök-e. :(

Katcsa írta...

Nem nagyon emlékszem már, mert valóban inkább általános iskolában volt ez "menő". Akkor meg gyerek fejjel nem nagyon tudtunk olyat kitalálni, amit a másik valamiért ne csinálna meg. Ha esetleg mégis, akkor következmény nem volt, kitaláltunk valami olyat, amit megcsinált. A felelsz része meg olyan, hogy azt válaszolsz, amit csak akarsz... Úgysem tudni, hogy őszinte vagy-e, avagy sem.

Középsuliban azért már kicsit komolyabb volt a dolog. Meg kellett csókolni valakit, egyszer be kellett mennem a Penny-be, és meg kellett kérdeznem, hogy tartanak-e vibrátort. Általában "üvegezéssel" kötöttük egybe, tehát akit kipörgettek, annak kellett a feladatokat megcsinálni, vagy válaszolni egy kérdésre. Ha nem volt üveg, akkor meg csak találomra. És szintén, ha valaki nem csinált meg valamit, akkor kitaláltunk mást. De ez szinte olyan ritka volt, mint a fehér holló. : )

Katcsa írta...

Amit kifelejtettem, hogy két felelés után kötelező volt merni. : ) Bár én általában mertem, utáltam a nyomi kérdéseket, mint:
-Ki tetszik a koliból?
-Szűz vagy még?
-Lefeküdnél ezzel vagy azzal?
-Ha egy lakatlan szigetre kerülnél, kit vinnél magaddal?
Azt hiszem nagyjából ennyi. : )

Anne C Oakwood írta...

Panka: Láttam már egyszer hasonlót, "Köpök a síroTOKra" címmel, abban több csajszit erőszakoltak meg és nyírtak ki, és az egyik állt bosszút. Az mondjuk gagyibb volt, ezt legalább szakemberek forgatták. A dramaturgia hagy bőven kívánnivalót maga után, a történet maga elsikkadt, így csak a brutális jelenetekről szólt a film. Ennek ellenére tagadhatatlanul nem csekély megelégedettséggel néztem végig. Azt hiszem, akit valaha is erőszakoltak meg, vagy legalább a kísérletét elszenvedte, azt nem hagyja hidegen a film.

Katcsa: Köszönöm, valami ilyesmit sejtettem én is, hogy különösebb következmények nélkül lehetett "csalni". Érik bennem egy jó kis novella, de azt még ki kéne találnom, hogy mivel lehet olyan kényszerhelyzetet előállítani, hogy a csalás kizárt legyen. jó lenne mágia meg csúcstechnológia nélkül megoldani. :)

Névtelen írta...

Van valami társasjáték, amiben van egy kezdetleges hazugságvizsgáló (vagy csak gyerekként láttam a reklámot, és ez maradt meg).
A filmre visszatérve pedig nekem is azért tetszett, mert bár brutális volt, és a sztori maga tényleg nem volt fontos, jó érzés volt látni, hogy azok a bunkók azt kapják, amit megérdemelnek. Általában minden horrornál megsajnálom a szereplőt, de az itt nem fordult elő...
- borderről meg eltűntél:( -
Panka

Anne C Oakwood írta...

Hát ja, szurkoltam én is a hollóknak, hogy melyik mondja, csecsebogyó. :)

A héten befejezem a fordítást, addig a blogot meg a bordert is erőteljesen hanyagolom. Szeretném tartani a határidőt, amit bevállaltam.

Rosabella Sanchez írta...

Mi is üvegezéssel kötöttük egybe a felelsz vagy mersz játékot, és a csalást úgy védtük ki, hogy csak olyan kérdést lehetett feltenni, amit valaki a körből nyilvánvalóan tudott, és ha valaki kellemetlen kérdést kapott, hazudott, de lebukott, akkor mindig le kellett vennie egy ruhadarabot. Így lehetett választani a kellemetlen válasz vagy a meztelenség között. Ja, és, hogy izgisebb legyen a dolog, mindig nyilvános helyen játszottuk. (pl. focipálya, játszótér, tópart)

És előfordult, hogy valaki a végén egy szál bugyiban, boxerban maradt. :)

Anne C Oakwood írta...

Jó játék. :) Hogy ez nekem kimaradt! :( :))

fetisa írta...

Sanchez kisasszonynak nyilvánvaló kánaán volt egy-egy hazug lány :-) 20éve nem hagytam volna ki!

Anne C Oakwood írta...

Öregszünk még 10 évet, megiszunk pár üveggel, és szerintem simán játszunk mi is ilyet. :))

Megjegyzés küldése