2013. február 17., vasárnap

Clara (3. rész)

A keze hamarosan elkalandozott, betévedt a bugyimba, mire én megálltam. Megijedt, hogy valamit rosszul csinált, de megnyugtattam, hogy nincs semmi baj, csak... aztán elröhögtem magam. Mondtam, hogy ne haragudjon, ki kell mennem, mindjárt jövök. Kiszaladtam a vécére, és közben végig vigyorogtam. A Szerelem első vérig jelenetét láttam magam előtt, amikor Ágota benyögi Fügének, hogy "Pisilni kell!". Hogy ezt, hogyan fogom én megmagyarázni Zuzsinak!? Végül is nem volt nehéz, mert mire visszamentem, komor arccal ült az ágyban, a pokrócot szorosan maga köré tekerve. Nem úgy tűnt, mint aki szexelni akar. Kézen fogtam, és kivittem a nappaliba. Megkerestem, és betettem a lejátszóba a DVD-t. Kicsit furcsállta, hogy az angol nyelvű főcímdal után olvasni kell, de elkezdte nézni. Hamarosan egészen belemerült.
A fáslizós jelenetnél vissza kellett tekernem, hogy mit mond Ágota, aztán többször is kérte, ismételjem el magyarul azt, hogy "pisilni kell", meg akarta tanulni. Bájos volt, ahogy beletört a nyelve a sok i betűbe. Aztán végignéztük a filmet. Jókat nevetett rajta, hozzám bújt, majd az utolsó félórát az ölemben fekve nézte. A végén nagyot nyújtózkodott, és azt mondta, nem is tudta, hogy ilyen jók a lengyel filmek. Mire mondtam neki, hogy csak a nevem és az apám lengyel, de a film, anyám és én magyarok vagyunk. Visszakérdezett, hogy magyar-amerikaiak, vagy amerikai magyarok. Pontosan értettem, hogy mire gondol, és azt válaszoltam, hogy az utóbbi. Nekem az anyanyelvem magyar, ami nem csak az anyám által beszélt nyelvet jelenti, de az elsődleges identitásomat is, és többnyire gondolkodáshoz is ezt használom.
Azt mondta, pontosan érti. A dédszülei kikeresztelkedett zsidók voltak. A család másik ága viszont tartja az ősök vallását, és ők szintén csak másodsorban amerikaiak. De a szülei már teljesen beolvadtak, csak a gyerekek ószövetségi keresztnevei utalnak a származásukra, a katolikus, ír szomszédokkal közelebbi a kapcsolatuk, mint a másod-unokatestvérekkel. Különösen ilyenkor Karácsony környékén. Meg is ajándékozzák egymást Patrickékkel, akire én is biztosan emlékszem, a fiú egy évvel alattunk járt az általánosban. Ezen elmerengtünk egy kicsit, felemlegettünk néhány régi iskolatársat, kiről mit tudunk. A nosztalgiázásnak Zsuzsi gyomra vetett véget, mikor hangosan megkordult.
Azt mondta, lassan indulnia kell, mire felhúztam a szemöldököm, hogy ha éhes, itt is ehet. Nem, tiltakozott, nem éhes, az évzárón teleette magát, csak várják otthon, és nem akar feltartani, biztos van szilveszteri programom. Megráztam a fejem, nem ígérkeztem biztosra sehová, titkon bíztam benne, hogy vele tölthetem az éjszakát. Ettől kicsit zavarba jött, hallgatott egy darabig, aztán kiment a mobiljáért, és felhívta a szüleit. Az apukája vette fel. Mondta neki, hogy egy barátnőjénél szilveszterezik, és nem megy haza. Az apukája kicsit aggodalmaskodott, de elkértem a telefont.
Bemutatkoztam, és amikor mondtam, hogy régről ismerjük is egymást, úgy tett, mintha emlékezett volna rám, de szerintem fogalma sem volt ki vagyok. De az, hogy nem megyünk el itthonról, a négy fal közt ünneplünk, nem, nem fogunk füvezni, sem berúgni, egyetlen üveg pezsgő van csak a hűtőben, és csupán lányok leszünk, fiúk nélkül, az megnyugtatta. Zsuzsi meg is jegyezte, hogy milyen jól szótértettem az apukájával. Vigyorogva azt válaszoltam, a papa biztos érezte a hangomban az őszinteséget, elvégre amit mondtam, az utolsó szóig igaz volt. Azt meg nem kérdezte, hogy én nem akarom-e elcsábítani a kicsi lányát.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése