Oldalak

2013-02-24

Figurák

A múltkor postoltam a fészbukra, hogy segítséget kérjek egy fordítandó jelenet értelmezéséhez. A fiú meg a lány a vécé fedelén egymásba gabalyodva csókolóztak. (Nem, nem kakiszex, a lehajtott fedélen ültek, a srác lábán lőtt seb, szóval akció meg romantika, nem pornó.) A lényeg, hogy sokáig nem jött válasz, ami miatt morogtam, mire Kata mondta, hogy ne is várjak egy darabig választ, mert népünk bölcs vezére beszél a tévében. Értékeli az elmúlt évet. Nem kapcsoltuk be, inkább modelleztük a kérdéses jelenetet. A fiú ül a klotyón (a fedelén!), és a jobbik (amelyik nincs meglőve, mondom akció meg romantika, nem politika) lábát kinyújtja, majd kiegyengeti a szétlőttet is, amin a térd felett, a comb külső felén van a sérült rész. A lányt magához húzza, majd a nemfájós lábára ülteti. A lány melle a fiú mellkasához szorul, combja a srác csípőcsontját súrolja.
Próbáltuk követni a leírást, mint a Kámaszútra pozícióit. Vagy útban volt egy térd, vagy oldalt ülve komoly jógázásba került a mellünket összeérinteni, de csókolózni akkor sem sikerült, vagy csak nagy kényelmetlenségek árán, és Kata combját a csípőmhöz érinteni csak röhejes szerencsétlenkedés árán tudtuk, akkor is a combja külső felét, ami nem túl erotikus. Úgy jött csak össze a dolog, ha Kata szemből az ölembe ült, derekamat a térdei közé kapva, így viszont hozzáért a bal combom külső részéhez, ahol a lőtt seb helye van. Viszont remekül tudtunk csókolózni. Majd némi tornázás után találtunk még egy nyerő pozíciót, a jobb lábával a két kinyújtott lábam közé térdelt, meglovagolva a jobb combom, miközben a bal lábát kinyújtotta mellettem, és letette a talpát a földre. Így már a jobb csípőmet simogatta a bal combja, és ismét csókolózhattunk egy kicsit. Hiába, kemény munka ez a fordítás!
Aztán bekapcsolta a tévét, a beszédnek már vége volt, de okos emberek értékelték az értékelést. Sőt a pártok sajtótájékoztatót tartottak arról, hogy szerintük milyen volt a beszéd. Mondtam, kár volt bekapcsolni, anélkül is megmondtam volna, mi lesz a vélemény a beszédről, és nem kellett hozzá a beszédet sem meghallgatnom. Amit Viktor mondott, az nem igaz, és ahogy beszélt, az is béna volt. Mi mást mondtak volna? Talán majd egyetértenek és dicsérik a szónoki képességeit? Ez az egész annyira értelmetlen, és piti dolog. Most csámcsognak rajta, de vajon tíz év, húsz év, ötven év múlva ki emlékszik ebből bármire is? Nem ez alapján fogják megítélni a jelenlegi rendszert. Hosszabb időtávon más a lényeges.
Először is hatalmon kell maradni. Ezért mindent meg is tesz a jelenlegi kurzus. A regisztrációval megpróbálták kizárni a szavazásból a legelesettebb réteget, akik nem túl tudatosak politikailag, viszont demagógiával bármikor ellene hangolhatók az éppen regnáló hatalomnak. Ez ugye nem jött össze, viszont sikerült a határon túli magyaroknak szavazójogot adni, akik akár a mérleg nyelvét is elbillenthetik a jelenlegi koalíció javára. Viktor lehet az első, második ciklusát is kitöltő miniszterelnök. Az első újraválasztott már nem lehet, az Gyurcsány volt, de ő az első ciklus közben került a posztjára (Medgyessyt váltotta) és a második ciklus közben távozott (Bajnai követte). Ennek mi a jelentősége? Viktor történelmi alak akar lenni.
Ehhez két dolog kell. Idő, és kellő hatalom, hogy befolyást gyakoroljon az eseményekre. Milyen korszakok voltak a 20. század során? Horthy-korszak, Rákosi-korszak, meg Kádár-korszak. Az ország múlt századi vezetőit nem is mindet tudjuk felidézni. Tisza István, Károlyi Mihály, Teleki Pál, Gömbös Gyula, Szálasi Ferenc, Nagy Imre, Antall József nevére ugyan emlékszünk, tettek is jelentős dolgokat, de nem voltak elég ideig hatalmon, hogy egy egész korszakra kiterjedjen a hatásuk. A rendszerváltás óta Viktornak van rá először esélye, hogy legyen Orbán-korszak. Persze csak halkan jegyezném meg, hogy a Horthy, Rákosi és Kádár nevével fémjelzett időszakokat nem igazán dicsőséges korként szokás emlegetni.
A tévé bekapcsolva maradt, Kern András hangját hallottam, meg éneklést. Kimentem megnézni, Oláh Ibolya játszott vele együtt egy filmben. Jé, mondom, ez Ibolya, vajon mi lett vele, mostanában nem sokat hallok róla. Rákerestem a neten. Hát, volt hír, csak nem olyasféle, amivel foglalkozni szoktam. Kiderült, hogy a bulvársajtó cikkezett róla eleget, hogy szét van esve, lemondja a szerepléseit, ezért már a szervezők nem akarnak vele dolgozni, így alig van pénze, éhezik, az albérletét sem tudja fizetni. És mindez úgy kezdődött, hogy Ibolya pánikbeteg lett. Gondolom ez annyit jelent, hogy a fellépések előtt lámpalázas volt, mert előző nap későig bulizott, szétitta magát kicsit, és félt, hogy beég a színpadon. Ez ugye természetes, én ha kialszom magam, akkor is összepisilném magamat ijedtemben.
Egy "kiváló" pszichiáter meg a lámpalázat elkeresztelte pánikbetegségnek. Ez még nem olyan nagy baj, csak gyógyszert is felírt rá. Ami aztán gajra vágta Ibolya karrierjét. Ugyanis begyógyszerezve nem teljesértékű az ember, eltompul benne az a csillogás, ami miatt kíváncsi lenne rá a közönség. De a bogyók függőséget okoznak, ha nem szedi be őket, olyan elvonási tünetei lesznek, hogy azért nem tud kimenni a színpadra. A 22-es csapdája. És lefogadom, mikor felírták neki a szert, nem tájékoztatta senki, hogy az hatással lehet az előadói képességeire, és szinte lehetetlen lejönni róla, mert az elvonás még súlyosabb mellékhatásokkal jár, mint a szedés.
A regényfigurák által előadott kámaszútrás figurák, a történelmi figurák és az előadóművész, ikonikus figura (leszbikus ikon), után még gyorsan pár rajzolt figura. Kata azzal jött haza a múltkor, hogy a könyvesboltban gyönyörű borítókat látott egy Katie Fforde nevű írónő könyvein, és azonnal kerítsem elő neki azokat, mert teljesen odáig van értük. Némi guglizás után kiderítettem, hogy Sophie Griotto figurái nyűgözték le. A csaj francia divattervező, és tényleg jók a képek, belájkoltam a fészbukoldalát is.

4 megjegyzés:

Rosabella Sanchez írta...

Jót mosolyogtam azon a részen, ahogy modellezni próbáltátok a jelenetet. :))

Katie Fforde-tól olvastatok valamit, vagy csak random módon meglátta Kata?
Csak azért kérdezem, mert ő volt Fejős Éva után a második, akinek a könyvét képtelen voltam elolvasni hiába kínlódtam vele több, mint két évig. :) Kíváncsi lennék,hogy másnak mi a véleménye róla? :)

AncsaT írta...

Én így fordítok könyvet. Az előző kötetben mikor a srác a szellőzőben mászkált, bebújtam a hasonló méretű kisasztal alá, hogy a hülye minek kúszik hason, mikor négykézláb is lehet haladni akkora helyen. :)

Kata csak a borítókat nézegeti, ritkán olvas, akkor is inkább valami egészséges életmóddal, főzéssel vagy természetgyógyászattal kapcsolatos dolgot. Max. horoszkópot valami magazinból. :) De most mondom neki, hogy ez ilyen izé. Kíváncsi leszek, erre beszerzi-e az egyiket, hogy elolvassa. :)

Névtelen írta...

Ezek szerint az író közel sem olyan alapos,mint a kedves fordító. :) Viszont tény és való,hogy már kiadott könyvekben is lehet ezekhez hasonló,képtelen baromságot olvasni. Pedig azért amire a piacra kerül 1 könyv,átmegy pár ember kezén.

És mennyire veszi komolyan a horoszkópot? :) Ha rászánja magát egy K.F. könyvre,kíváncsi leszek a véleményére :)

R.S.

AncsaT írta...

Az írónak már ott van a fejében a jelenet, legfeljebb nem tudja jól leírni. De én elképzelni sem tudom, viszont úgy meg elég gáz magyarra fordítani. :) Tanulásmódszertanból viszont vannak alapjaim, így lerajzolom, kifaragom, eljátszom stb. amíg valami fogalmam lesz róla, hogy vajon mit képzelt el az írónő.

Kata nagyon pragmatikusan viszonyul a horoszkópokhoz. Azaz minden jó, amit róla írnak, és minden rossz, amit rólam, az igaz. Fordítva marhaság. :) Katie Fforde azóta azóta sem került szóba, szerintem nem fog tőle olvasni, hacsak a szülinapjára nem veszek neki. De egyelőre, ennyire még nem haragított magára. :)

Megjegyzés küldése