Hair

Vége a tanévnek. Legalábbis a tanításnak. Biziosztás meg tanévzáró majd csütörtökön. Szóval a robot még tart, bár kölykök nélkül. De aztán jön a nagy pihi. Fecó lesz cserkésztáborban, Kata melóban, én meg délig ki sem kelek az ágyból. Ha tesóméknál is beáll a nyári üzemmód, akkor ő is sokat lesz szabad. Strandon, meg mindenféle semleges terepen találkozunk majd, sőt, ha üresek a lakások, meg is látogatjuk egymást. Főz majd nekem, meg én is neki. Megnézünk együtt pár filmet, beszélgetünk a kertben a diófa alatt ücsörögve, hideg sört kortyolgatva. Mámor lesz.

Tegnap találkoztam bátyámmal a boltban. Dobtam üzit, megyek át kenyérért, és neki is támadt vásárolni valója. (Jó ez a közös router, ha kifelé behalna a net, akkor is van kapcsolatunk.) Alig ismertem meg a nyári szőrzetében. Tegnap még barbár törzsfőre hasonlított, ma meg zen szerzetesre. A szakállában középen van egy őszes csík. Most, hogy 5 mm a fején a szőrszálak max. hossza, ez nem látszik, így 15 évvel fiatalabbnak néz ki. Ezt szeretem, mert így tényleg a bátyámnak látszik, nem az apámnak.

Tesóm mesélte, hogy apám fénykorában volt 100 kg felett is. Egyátalán nem hasonlítottak egymásra. Aztán mikor már nagyon beteg volt, apa lefogyott. Nem is tudom, talán volt vagy 50-60 kiló. Az arca elvékonyodott, levágatta a haját fél centisre. Tesóm hazautazott és ment be látogatni a kórházba, szintén ilyen hosszú frizurával. Megdöbbentő volt a hasonlóság. Mintha magát látta volna 20-30 évvel öregebben. A nővérek se kérdezték kicsoda, rögtön kitalálták. Anyjánál otthon talán van fénykép apáról az utolsó időkből. Ha meglesz, ígérte beszkenneli nekem. Van pár képem, leginkább akkoriból, mikor fogantam. Meg régebbről, ahol tesóm még kicsi. Kirándulnak, fociznak, strandon labdáznak, ugrálnak a medencébe.

Szeretem bátyám gyerekkori képeit összehasonlítani Fecóéival. Ők is elképesztő mód hasonlítanak. Ezért csak távolról szokta figyelni, nem mer Fecó közelébe jönni. Kész lebukás volna, meg Kata eltiltotta, mondván jobb lesz mindenkinek. Remélem, ez majd elrendeződik. Fecó egyszer kérdezte Katát az apjáról, és azt a választ kapta, hogy apukája mindig a közelében van, folyton látja és vigyáz rá, nagyon szereti, de nem találkozhat vele. Ebben csak az a szemétség, hogy szó szerint, az utolsó betűig igaz. Fecó a maga kis eszével mégis azt a következtetést vonja le belőle, hogy az apja már nem él.