A cimesz

A tavasszal, tiltakozásképp az orosz kultúra bojkottja ellen, elolvastam egy régi scifi-krimit, Ariadna Gromova - Rafail Nugyelman: Nyomozás az Időkutató Intézetben c. könyvét. A két kutatót, akik körül zajlott a történet, Arkagyijnak és Borisznak hívták, mint kiderült, utalásként egy másik orosz szerzőpárosra, Arkagyij és Borisz Sztrugackijra. Már ekkor motoszkált bennem egy ötlet, hogy milyen érdekes, ezek testvérek, és közösen írnak. Érleltem egy darabig a gondolatot, mert nem tudtam, hogyan vezessem fel. De most eljött az alkalom.

Vasárnap volt rós hásáná, a zsidó újév napja. (A négy közül az egyik, ez a zsinagógai újév ünnepe.) A januárt nem várhattam meg, mert a projekt, amire rá akarom venni tesómat, novemberben lesz. Még tavaly küldte el nekem a cimesz receptjét, amire akkor nem került sor, de most előkerestem, és megcsináltam. Friss gyömbér és gránátalmamag nem volt itthon, de úgy döntöttem megteszi a szárított is, és az apró magok úgyis babonából kellenek az újévi ételbe, hogy sok pénzünk legyen, ezért jó lesz a mák és a tápiókagyöngy. Almát nem írt a recept, de az meg ilyenkor hagyományos, így a répa mellé azt is reszeltem bele.

Tálkába raktam, szépen becsomagoltam, és vittem egy adagot tesómnak. A végeredmény olyan lett, mintha a lakodalmas kutya egyszer már megette volna, de tesóm megnyugtatott, hogy az íze sokkal jobb mint a kinézete. Az újév kapcsán a fogadalmakra, elhatározásokra tereltem a szót, hogy ilyenkor szokás új dolgokba fogni, meg hogy novemberben NaNoWriMo, és Arkagyij meg Borisz, és ők is testvérek, meg milyen érdekes lehet, ugyanakkor praktikus is, mert fejenként csak 25.000 szót kell leírni, és mi lenne ha. Hallgatott. Én csak mondtam, mondtam, de egyszer kifogytam a szavakból. Akkor annyit mondott, jó.

Szerintem csak demonstrálni akarta, hogy melyikünkből milyen bőséggel áradnak a szavak, mert azután beszélgettünk a részletekről, hogy előzetes és alapos tervezésre lesz szükség, különben nem ugyanazt a történetet fogjuk mesélni. És ehhez nem ártana egy online, írós felület is, és az én dolgom lesz azt kiválasztani és telepíteni/regisztrálni/beállítani/stb. az adott alkalmazás függvényében. De ne izguljak, végső esetben ott a Google dokumentumok, azzal is megoldható, csak hátha lesz jobb, egyszerűbb is.

Áttúrtam egy rakás leírást az elérhető opciókról, ami fennmaradt a rostán, azokat majd tesztelem is, de még egy súlyos kérdést kell eldöntenünk, hogy miről akarunk írni. Tesóm ezt is egyszerűen elintézte, azt mondta szedjem össze a félbehagyott történeteimet, meg minden olyat, amire csak gondoltam, írjak egy listát, és majd sorshúzással választunk egyet. Mert nem ez a lényeg, hanem a módszeresség. És várhatóan nem fogjuk összehozni az év legjobb könyvét, így nagyjából mindegy, hogy min csiszolgatjuk az oroszlánkörmeinket.

Úgy tűnik, nem fogok unatkozni a következő két hónapban.