Candice és Danny (1. rész)

Tavaly nyáron eléggé magam alatt voltam. Zsinórban több pasim is elhagyott. Az év elején George, akivel majd egy évig jártam. George egyetemi tanár volt. Az esztétika volt a tárgya, olyan adjunktus rangban, és egy csomó diáknak tanította, hogy mi a szép. Mindig mondtam neki, hogy kis butus, hát szép az, ami nekem tetszik. Például az aranykarkötő, a brillköves gyűrű, a selyemből készült ruhák meg a fekete ágynemű. Egy darabig kaptam is tőle szép dolgokat, de aztán kezdett ritkábban ráérni. Mikor megismerkedtünk, akkor halt meg az apukája, segítettem neki elviselni a gyászt, de úgy látszik, ahogy talpra állt, egyre kevésbé volt rám szüksége. Ezt meg is mondtam neki, mikor láttam, nem örül nekem, hogy megleptem és elmentem a félévzáró diákbulira. Pedig én voltam ott a legszebb. A fekete, áttört Pollini cipőm, mintha csipkéből lenne, a lábamon a necc, az egyszerű vonalú, testhezálló selyem miniruha, természetesen minden fekete, a bugyitól a hajcsatig. A hajam feltűzve, hogy szabadon hagyja a nyakamat, amit csillogó fekete obszidiánból és fehéraranyból készült fülbevaló és hozzá illő medál emelt ki.

A többiek szürke verebek voltak mellettem, kinyúlt, kézzel kötött pulcsikban, farmerban, műanyag csizmákban. George igazán szemét volt, és az hülyeség, hogy túlöltöztem mindenkit. A többiek öltöztek alul engem. De sejtem mi volt a gond. Ezek mind barnák voltak meg feketék. Ha volt is szőke, befestette a haját. Pedig szőkének lenni nem bűn, és nem hülyeség. Tudom, én nem kapok soha Nobel-díjat. Addig biztos nem, amíg nem vezetik be, hogy a divatos öltözködésért is osztogatnak majd, de akkor sem vagyok buta. Nem hagyom kihasználni magam. Ezt meg is mondtam Georgnak, mikor azt javasolta, találkozzunk ritkábban. Én soha többet nem akartam találkozni vele. Csak egyszer még, mikor elkértem tőle a lakásom utolsó havi rezsijére a pénzt. Nem akarta kifizetni, mert már nem járunk együtt, de mondtam, hogy ezt utólag kell fizetni, az előző hónapra, és ha ez nem is nagyon hatott rá, mikor megszabadítottam a nadrágjától, sokkal megértőbb lett. Mert én igen is remekül tudok érvelni.

Aztán volt Mike, egy egyéjszakás fickó. Jó, azt talán én szúrtam el. Moziba vitt, majd a lakására. Talán szex közben nem kellett volna annyit kérdeznem a filmről. Az volt a címe, hogy "Eredet", de ennek semmi értelme nem volt. Nem eredt benne semmi. És hogyan úsztak egy liftben, mikor nem is volt benne víz?! Na mindegy, ezt elrontottam. De Robert igazán nagy csalódás volt. Több mint egy hónapig voltunk együtt, és mégsem vitt magával Ciprusra, az orvoskongresszusra. Mondtam, hogy csináljunk úgy, mintha egy kolléganője lennék. Kiröhögött. Ez szemétség volt, mert talán nem tudok latinul, de a férfianatómiához igenis értek. Legszívesebben hozzávágtam volna azt a piros talpú Louboutin cipőmet, amit aznap kaptam tőle, de inkább csábosan mosolyogtam, és azt mondtam, hogy akkor majd a felesége leszek. Micsoda átlátszó kifogás, hogy a kollégái ismerik a feleségét! Hát nem lehet valakinek több felesége is? Jó, hát nem egyszerre, de miért ne lehetnék én a negyedik felesége? Mielőtt elutazott, még kifizettettem vele a kocsim szervizét, elvégre akkor törtem össze a bal első lámpát, mikor a szálló előtt akartam parkolni, ahol a hétvégét töltöttük.

Úgy döntöttem, hogy elegem van a lebecsülésből, és igenis a zseniális eszemmel fogok hódítani. Befestettem barnára a hajam, szoros copfba fontam, és csináltattam egy dioptriamentes szemüveget is. Daniel építész volt, és az első, egyben az utolsó randinkon, mikor hazakísért, búcsúzáskor megkérdezte, hogy ugye én eredetileg szőke vagyok. Teljesen kiakadtam, és kérdőre vontam, hogy honnan veszi, mert én becsületesen felkészültem, elolvastam az SH atlasz Építészet kötetét is. Ezen nevetett, és azt mondta, hogy a szőrzetemről. Idegesen pillantottam az ölemre, és mondtam, hogy az nem lehet, mert borotválom. Megint nevetett, és megcsókolta a szemöldökömet. Hát azt tényleg nem borotváltam. Még szerencse, hogy hamis telefonszámot adtam neki, és én nem hívtam többet.

Viszont teljesen kiborultam. Nem bírtam egyedül fenntartani a négyszobás belvárosi luxuslakásomat, hacsak nem kérem meg anyámat, hogy emelje meg a havi járandóságomat. Ezt nem akartam, így inkább elköltöztem egy 2+1 szobásba, egy kertvárosi kerületbe. A holmim felét ki sem tudtam csomagolni, a garázsba kellett bepakolnom, és a kocsival a ház előtt parkolni. Teljesen depi lettem. Nem jártam ki sehova, egész nap aludtam, este pizzát rendeltem és romantikus filmeket néztem hajnalig. Két hét után Christina törte rám az ajtót, aki kétségtelenül a legjobb barátnőm. De addigra már lenőtt a hajam és felszedtem másfél kilót. Rettenetesen nézhettem ki. De Chris nem hagyta, hogy az önsajnálatban dagonyázzak.

Végignézett rajtam, az ujjai közé csippentette egy hajfürtömet, megemelte, majd visszaejtette. Candice drágám, sóhajtott egy nagyot, ez így nem mehet tovább. Aztán elvitt a fodrászához. Visszaszíneztette eredeti árnyalatára a hajamat, beült velem egy dauerra a búra alá, és elmesélte, hogy az egész júliust Európában tölti, ahová nem viheti magával Dannyt, a kis kedvencét. Úgy döntött, hogy inkább rám bízza, mert az szerinte nekem is jót tenne. Mikor gyanakodva megkérdeztem, hogy Danny ugye nem aligátor vagy óriáskígyó, megnyugtatott, hogy csak az ő tündéri kutyuli-mutyulijáról lenne szó. De bevallja őszintén, a kicsikének elég nagy a mozgásigénye, reggel és este is el kell vinni sétálni, viszont pont ez az, ami szerinte nekem is jót tenne. Hogy kimozdulnék, meg mozognék is kicsit. Ebben igaza is volt, én is szerettem volna visszaszerezni a szép lapos hasamat, így hallgattam rá, és bevittük a nappaliba az evezőpadot, a szobabiciklit és a haspadot a felülésekhez. Meg hogy legyen hely, mert másnap beraktuk a garázsba a kutya cuccait.

Már akkor feltűnt, hogy minek egy hónapra két hatalmas zsák kutyatáp, de sokkal érdekesebbek voltak a különféle pórázok, kislabdák meg gumicsontok. Csak a rákövetkező nap maradt tátva a szám, mikor Chris Audijának hátsó üléséről kiugrott a kutya. Danny egy dán dog volt, majdnem kétszer annyit nyomott mint én, és üdvözlésképp úgy nyalta meg az államat, hogy mind a négy lába a földön maradt. Mielőtt tiltakozhattam volna, Chris becipelte a kutya pokrócát, mint a legfontosabb dolgot, mert az eb csak ezen hajlandó aludni. Mondta, hogy ha éjjel nyugtalan, nyüszít, terítsem az ágyra, mellettem megnyugszik és elalszik. Kezembe nyomott egy papírt a legfontosabb tudnivalókkal, és mire azt mondtam volna, hogy ezt azért mégse, villámgyorsan megölelt, megpuszilt és elviharzott.

folytatás >>