Ma este meglepetésparti volt nálunk. Az olyan, hogy Kata nem szól előre, hogy áthívja a barátnőit szalonnasütésre. És közben állítja, hogy de ő szólt. Mondta már a múlt héten, hogy jönnek. Valóban említette, hogy talán és egyszer majd, de a mai napról egész biztos, hogy nem volt szó. Imádom az ilyet. Ráadásul az egyik kisgyereket hoz babakocsiban, egy másik meg kettő darab kölket apukástól. Még jó, hogy kutyát nem hozott egyik se. Vagy ékszerteknőst, esetleg óriáskígyót. Hurrá.
Én vagyok a "B terv", hogy süssek nekik feles krumplit. Mert hátha esik az eső. Egyébként ez a világ legjobb partikajája. Olcsó, piszok finom, és egyszerű elkészíteni, mert az égvilágon semmi dolga nincs vele Katának, majd én megcsinálom. A recept a következő: egy rakás krumplit bevágunk a mosogatóba, és folyó víz alatt megsikáljuk a héját körömkefével. Laposan félbevágjuk, és a fél krumplikat szorosan egymás mellé rakjuk a sütőrácsra, a gömbölyű, héjas felével lefelé. A felfelé néző vágási felületre valami zsiradékot teszünk. Ez lehet vaj, margarin, zsír vagy étolaj. Aztán őrölt fűszereket szórunk rá, köményt, szerecsendiót, gyömbért, kurkumát, fehérborsot, csilit, sót, ki mit szeret. A tetejére jön a hagymakarika esetleg fokhagymaszelet. Be a sütőbe, és kb. másfél óra múlva kész van. Én teszek alá alufóliát, mert utálom vakargatni a fűszeres olajat, ha beleég a sütőbe, és teszek egy réteget a tetejére is, úgy nem szárad ki.
Mire ezt összekészítem, begyújtom a sütőt, megérkeznek az első vendégek. Apuka a kisfiaival tűzet rak. Alulra a vastag fákat, rá a vékonyakat, a tetejére meg egy csomó újságpapírt. Nagyon csodálkoznak, és nem értik, miért nem akar meggyulladni. Pedig egy egész doboz gyufát elgyújtogattak. Meggyújtom a tüzet, szépen ég, bemegyek, segítek a szalonnával, a salátával, mire kimegyek, elaludt a tűz. Semmit nem kellett volna csinálni vele, szépen leégett volna parázsra, meg voltam győződve, hogy lepisilték, de nem, csak addig "táplálták", hogy elfojtották, meg széttúrták a parazsat. Hozták megint az újságpapírt, de elhessegettem őket, összekotortam a parázs maradékát, tettem rá száraz levelet, vékony gallyakat meg kicsit erősebb ágakat, és fújni kezdtem. Mikor felcsaptak a lángok, úgy néztek rám, mintha én lennék a McGalagony professzor a Roxfortból.
Nagy nehezen sikerült lebeszélni őket arról, hogy a lángokba tartsák a szalonnát, és megvárták amíg rendes parázs lett. Sütés közben a kisebbik gyereknek sikerült hatszor leverni egy-egy porcelántányért a betonra. Ez valami orosz tajgai körülmények közé fejlesztett atombiztos étkészlet lehet, mert egyszer sem tört semmi. Már ott tartottam, hogy hozok szöget meg kalapácsot, és odaszögezem a gyereket a diófához. Basszus, Fecóhoz tized ennyi türelem sem kell. Közben el akart eredni az eső, aztán meggondolta magát, és ezt többször is eljátszotta. A gyerekek imádták a szalonnasütést, csak mikor készen lett, közölték, hogy hát arról nem volt szó, hogy ezt meg is kell enni! Szóval jól jött a béverziós krumplim. Amihez Kata Kapros tejfölmártást is csinált. Valódi, friss kaporral. Isteni finom volt, és komolyan fontolgattam a gyilkosságot, mikor láttam, hogy az egyik csaj piszkálja ki belőle a kapordarabokat. A paprikáskrumpliból gondolom csak a paprikát meg a krumplit nem enné meg.
A gyerekek miatt viszonylag emberi időben szétszéledtek, de akkora rohadás nagy kupac szemét, ételmaradék és mosatlan edény maradt utánuk, hogy csodálom, a kedves nem sírta el magát. Én mondtam neki, hogy segítek pakolni, meg összetakarítani, bekukázok mindent, de a mosogatásban ne számítson rám. Ráadásul holnap korán reggel megyünk ki a papával meg a mamával a tanyára, mert segíteni kell nekik kaszával, kapával, fejszével. Én nem álltam a saját szagomat ezért hajat mostam, ha meg is kell ismételjem huszonnégy órán belül, de Kata úgy döntött felesleges ezt kétszer egymásután. Zuhanyzás után mellém bújt, én meg a fülébe susogtam, hogy "ajje de jó szagod van te Dzsenifer", amire mondta, hogy nem is igaz, aztán megszagolta a saját haját, de mégse ment el megmosni, csak kinyitotta az ablakot. A tegnap esti programot ismételtük, annyi könnyítéssel, hogy nem kellett megvárnom míg elalszik, mert mikor nagyon álmos lett, kegyelemben elbocsájtott, mielőtt megfulladtam volna a füstszagtól, amit árasztott.
17 megjegyzés:
A feles krumpli jól hangzik. Ha van még hasonló gyors, és olcsó recepted, vevő lennék rá.
Egy főnyeremény vagy Katának! :)
Biztos van még pár érdekes főzési szokásunk, ahogy csinálunk valamit, majd időnként megírom. :)
Ha benézel az "étel" címke alá, lehet, hogy találsz is párat.
Szétnéztem,és megvan a holnapi menü. :) Köszi a tippet!
Számomra a főzés is művészet, ritkán csinálok meg valamit kétszer ugyanúgy. :) Mert vagy nincs meg hozzá minden alapanyag, vagy csak spontán alkotok valamit. Egyébként meg szívesen tanulok másoktól, megnézem ők hogyan csinálják,és ami tetszik, beépítem az én főző tudományomba. Az új ötletekre meg azért is van szükségem, mert még van 1 hónap a nyári szünetből, és kezdek kifogyni az ötletekből.
Számomra a főzés nem művészet, illetve nem jobban mint a rendrakás. A megfelelő dobozba/fazékba az oda való dolgokat tesszük bele, illetve ha még sok hely van benne, akkor teszünk bele olyat is, ami talán nem illik oda, de hát valahová tenni kell. Így a probléma megoldása kombinatorikus, és a lehetséges ételek számát nem receptúra, hanem csak a kompatibilis összetevők száma határozza meg.
A zárójelben lévőt csak matekosok és erős idegzetűek olvassák el! (Tegyük fel, hogy n féle ételalapanyag van itthon. Tetszőleges recepthez ezekből k darabot kell kiválasztanunk, úgy, hogy egy összetevőt elég egyszer megadnunk, és azok felsorolásának sorrendje is mellékes. Így ismétlés nélküli kombinációkat kell előállítanunk, 1-től n-ig az összes természetes számra, mivel a receptösszetevők száma e két határ közt változhat. A végeredmény szumma k megy 1-től n-ig, n alatt a k. Az ismert összegképletben k 0-tól megy, a végeredmény pedig 2 az n-ediken, az n elemű halmaz részhalmazainak száma, amiből ugye ki kell hagyjuk az üreshalmazt, mert amibe nem teszünk semmit, az egy üres edény és nem étel, ezzel összhangban a sor első, elhagyandó eleme az n alatt a 0 is egyet ad eredményül. Így a végeredmény 2 az n-ediken - 1.)
Tehát, ha van otthon 10 nyersanyag, akkor 1023 féle dolgot lehet összetevők alapján kihozni belőle. Ez egy elméleti érték, mert a gyakorlatban ezt csökkenteni kell a nyilvánvalóan inkompatibilis párosításokkal, például tejszín és borecet, bár vannak merész úttörők a konyhában, akik próbálkoznak ilyesmivel. Illetve növelni kell az értéket az azonos összetevőkből eltérő arányokkal és készítési módokkal nyerhető variánsokkal. Például leves-főzelék, vagy a tészta a geometriája alapján lehet makaróni, spagetti, kagyló, galuska, lebbencs, mácsik, csipetke, penne, cérnametélt stb, illetve ugyanazon dolgokból lehet rakott akármi, omlett és töltött palacsinta is.
A levezetéssel nyert képlet gyakorlati haszna kicsi, elsősorban illusztrációként használható, hogy a viszonylag korlátozott számú nyersanyagból is meglehetősen sokféle dolgot lehet csinálni.
Most ezzel a hozzászólásoddal a világból is kikergettél. Lekapartam az összes tapétát a falról. :) Mi a matematikával nem vagyunk jó viszonyban. Ő és én? Hát, nem jó párosítás.
De értem én, hogy mit szerettél volna mondani. :)
Én belenézek a hűtőbe, találok x alapanyagot, és ad hoc módon összedobok valamit. Egyedül csak arra figyelek, hogy ne legyenek összeférhetetlenek a hozzávalók, és ne tegyek bele olyat, amit a skacok nem szeretnek, mert akkor háború van. :)
Akkor ne nézz be a "matek" címke alá! Pedig azt hiszem még az "XXX"-szel is van párban. :))
Késő! :) Eddig minden bejegyzésed elolvastam, és levettem,hogy Te nem vagy én. Te szereted a matekot, nagyon is. :)
Nekem "hivatalból" muszáj. :)
De egyébként is szeretem. Sokáig nem volt az erősségem, de aztán kaptam belőle nagy dózisokat. Mondjuk nem a nagyság volt a lényeg, hanem, hogy az alapoktól kezdve, és addig, amíg világos nem lett minden. Érdekes, hogy hamar rákaptam, és gyorsan felzárkóztam, aztán a tempót megtartva el is húztam. Nagyon megszerettem.
A matek kellemesen egzakt tudomány. Van egy számítási mód és egy végeredmény, és ha úgy számoltál, és az jött ki neked, akkor nincs melléduma. Egy töri feleltnél mondhatja a tanár, hogy az eseményeket és a dátumokat jól mondtad, de úgy "érzi", nem látod az összefüggéseket. Mateknál ha a dolgozat összes példája jó, akkor kénytelen megadni rá az ötöst. És ha a dolgozataid, tízből nyolc ötös, kettő meg négyes, és ha feleltet, a táblánál is magabiztosan és jól számolsz, akkor nem lehet azt mondani, biztos puskáztál, és áh kizárt, hogy ennyire tudjad, csak azért mert előző évben gyenge közepes voltál.
Érdekes ezt így olvasni. Sajnos eddig elfogyasztottam vagy 6 matek tanárt, egyik rendesebb volt, mint a másik,de mégsem sikerült megszerettetniük velem. Nem gyűlölöm, semmi bajom vele, mindaddig, amíg valami nagyon okos nincs a közvetlen közelemben, mert ugyebár,akkor kilátszanak a fehér foltjaim. :)
De Ancsa, Te nem vagy semmi! Látszik, hogy tanár vagy. Nem elég, hogy pszichodokimként helyreraktál, lassan még a matekot is megszeretteted velem. Na jó, ez kicsit erős, de ki tudja! :)
Nálad pont azt kommenteltem, hogy csak te tudod helyrerakni magad. Én max. mesélek dolgokat, hogy legyen min gondolkodnod. De a megfelelő gondolatokra neked kell eljutnod. Más nem gyógyulhat meg helyettünk, nem józanodhat ki helyettünk, nem szokhat le az alkoholról helyettünk. Elmondhatja, vele mi történt, hogy látja velünk mi történt, és mi történhet, de helyettünk gondolkodni és dönteni nem tud.
A matekot valószínűleg szereted, csak nem tudod mi az. Azt hiszed, a matek az a számolás, vagy a szerkesztés a papíron, de ezek csak eszközök, amiket vagy tudsz használni vagy nem. A matek az arról szól, hogyan vannak, hogyan működnek a dolgok a világban, mi köztük az összefüggés. Nem a leírás, az ábrázolás a lényeg, mert azok csak segédeszközök, hanem a megértés.
Abban igazad van, hogy csak én tudom magam helyrerakni, de ha nem megfelelő dolgokat mesélnek nekem, akkor a gondolkodásmódomat is elvihetik egy teljesen más irányba. Ha most helyetted, valaki olyannal osztottam volna meg a problémám, aki mondjuk azt próbálta volna belém verni, hogy mekkora bűnt követtem el, ez szégyen, és gusztustalan vagyok, akkor most még mindig rettegnék, és még csak a lehetőségét is jó messzire elvetném, hogy egy lányra akár csak rá is nézzek. Tehát nagyon nem mindegy, hogy kit sodor az élet az utunkba,és az sem, mit mondd, és hogyan mondja. Tanácsot ad, meggyőz, vagy csak manipulálni akar.
A matekkal kapcsolatban viszont teljesen igazad van. Nem értem a lényegét. :) Viszont, mint sok minden másba, ebbe is szívesen belelátnék, megérteném. De ilyen formában még nem hallottam a matematikáról, mint ahogy most leírtad. Minden esetre érdekes volt olvasni. :)
Ez most úgy hangzik, mintha rettentően befolyásolható lennél, és csak az határozna meg, mások mit mondanak neked. Pedig szerencsére nem ilyen vagy. Ha igazán bízol magadban, akkor nem kell bíznod másokban. (Szabad, csak nem kell mindenáron. Érdem alapján bízhatsz, nem azért mert szükséged van rá, hogy bízz valakiben.)
Talán egyszer írok majd matekról, most Szent Ferenc meg a madarai járnak a fejemben. :)
Hmmm... most megfogtál! :) Ezen el kell gondolkodnom picit.
Én sem bírom megenni a kaport. Még az ízétől és a legkisebb mennyiségtől is hányok. Kivéve ha kovászos uborka mellett van, de megenni akkor sem tudom.
Lehet, hogy kicsinek megutáltad a tökfőzelékben?
Egyszer megkínáltak kapros-túrós rétessel, az is isteni volt. Most gondolkodom rajta, hogy van-e valami, amitől hányok, ha megérzem az ételben, de nem jut eszembe semmi.
Igen, undorodtam tőle, de a nevelőfaterom lenyomta a torkomon.
Az előbb úgy értettem, hogy a kaprot nem tudom megenni a kovászos ubi mellől. A koviubit imádom.
Brrr... az ilyen az rettentő szemét dolog. Fecóra mi semmit nem erőltettünk rá, egyszerűen csak látta, hogy mi miket eszünk. Van amiért nem rajong, és abból csak keveset vagy egyáltalán nem kér a tányérjára, de nem lesz rosszul semmitől, ha megérzi a szagát.
Az uborka mellől a bokornyi kapordarabokat én sem eszem meg. :)
Megjegyzés küldése