Oldalak

2011-07-17

Dorina története

Dorina kurva. Természetesen nem Dorinának hívják, ez csak a művészneve. És nem az az utcán strichelős fajta ribanc, ő komoly szolgáltatást nyújt, mely inkább pszichológiai, mint testi jellegű. Nem órabérben dolgozik, egy-egy napra lehet lefoglalni, mely helyi idő szerint déltől-délig tart. A tarifája 10.000 USD plusz költségek. Leginkább útiköltség. Dorinát ugyanis a világ minden tájára hívják. Igen exkluzív, és speciális ügyfélköre van. Olyan gazdag férfiakra szakosodott, akiknek valami elrettentő testi problémájuk van.
Torzan születettek, baleseti csonkoltak, extrém bőrelváltozásokkal járó betegségekben szenvedők, mindenki, akitől a szakmabeli lányok többsége hideglelést kap, és vagy nem hajlandóak, vagy nem képesek látható viszolygás nélkül lefeküdni velük. Elképzelni sem tudtam, hogy Dorinát mi vette rá erre a "specializálódásra". Azt tippeltem, hogy vagy zakkant, vagy pedig kőkemény üzleti megfontolás áll a háttérben. Mint kiderült, mindkettő.
Tízéves korától nagyanyjának a testvére, egy hetvenen felüli fickó, rendszeresen zaklatta. Szexuálisan. Nem is tudom a helyes jogi terminust. Azt hiszem, az életkorára tekintettel ezt szemérem elleni erőszaknak, erőszakos fajtalanságnak vagy minek nevezik. Közösülés nem történt, de mindenféle módon kielégíttette magát vele a "bácsi". Inkább nem részletezném.
Meglepő módon Dorina nem tört össze lelkileg. Egy ügyesen elrejtett videokamera segítségével több felvételt is készített, melyek segítségével meggyőzte a "bácsikáját", hogy pár gombóc fagylalton túlmenően is anyagi támogatásban kéne, hogy részesítse őt. Ekkor Dorina 12 éves lehetett, és 21 éves koráig, a "bácsi" vagyonának nagy része átvándorolt az ő számláira. Az örökösök eredménytelen nyomozást folytattak a pénz után.
De a pénz mellett mást is kapott. Kapcsolatokat. Egy jól szervezett pedofil hálózat tagjai alkották kezdetben az ügyfélkörét. Olyan 16 éves koráig, mikor már a kislányos öltözködés sem tudta a nőiességét elrejteni. Az ügyfélköre korrekt, tisztességes partnernek ismerte meg, őket sosem próbálta megzsarolni. Ennek köszönhetően tovább ajánlották olyan ismerőseiknek, akiknek az érdeklődése életkorilag tágabb határok közt mozgott.
Dorina szabta meg az árakat, és nem kért keveset. Inkább egy szűk, de tehetős ügyfélkört óhajtott, és nem vállalt túl sok munkát. Eleinte csak az államhatáron belül mozgott, de mikor nagykorú lett, külföldre is járogatni kezdett. Az ügyfeleit igyekezett előre leinformálni, nehogy rázós helyzetbe keveredjen, de érezte, ez meghaladja a lehetőségeit, ezért segítséget keresett. Talált is egy középkorú úriembert, aki bevételének húsz százalékáért mindenről gondoskodott.
Megszervezte az utakat, repülőjegyet, hotelszobát foglalt, megszűrte az ügyfeleket. Aki gyaníthatóan erőszakos természet volt, pletykálták róla, hogy bántott már lányokat, azoktól nem fogadott megbízást. A kapcsolatuk kizárólag üzleti volt, sosem szexelt vele, ez szóba sem került köztük. Az együttműködésük kezdetekor, egyszer találkoztak személyesen is, de azután csak e-mailen és telefonon keresztül tartottak kapcsolatot. Furcsállta is, mikor az "ügynöke" személyes találkozót kért tőle.
A lakásához közeli étteremben lefoglalt egy kisebb különtermet. A szüleinek fogalma sem volt a "munkájáról", úgy tudták, hogy speciális szaknyelvi tolmács egzotikus nyelveken, ezzel magyarázta a sok külföldi utazást és az indiai meg arab nyelvjárások iránti érdeklődését. A vacsora végeztével kapott egy nagyméretű borítékot. Abban egy teljes alakos aktkép volt egy reménybeli ügyfélről, már amennyiben a "teljes" jelző alkalmazható valakire, akinek egyik keze könyékből, a másik meg vállból hiányzik. A kép mellett a szokásos tarifája volt, mint előleg, amit akkor is megtarthat, ha nem vállalja, és egy ajánlat ami a végén egy nullával hosszabb számsor volt.
Egy hónap múlva utazott. Aztán félévente, mert elégedett volt a partnere. Olyannyira, hogy egyre több hasonló felkérés érkezett hozzá, egyre "keményebb" munkákra. Egyszer eljött az a pillanat, amikor kint a helyszínen nem bírt eleget tenni a vállalásának. Természetesen korrekt módon rendezte az ügyet, az előleg összegének dupláját utalta vissza, és ő állta a hotel költségeit. De a legkorrektebb az volt, hogy nem egyszerűen kirohant, hanem leült az ügyfél mellé az ágyra, és elnézést kért tőle, hogy egyelőre még nem áll készen rá, hogy megfelelő minőségű szolgáltatást nyújtson. Megcsókolta az ajak nélküli szájat, gyakorlatilag a fogatlan ínyt, és barátságban váltak el. Egy év múlva ő üzent az illetőnek, hogy grátisz eltölt vele egy éjszakát. Ami olyan jól sikerült, hogy az ügyfél mégiscsak honorálni akarta a szolgáltatásait, de a pénzt sértőnek érezte volna, ezért egy briliánsokkal díszített karkötőt ajándékozott neki, a tarifája többszörösének értékében.
Kérdeztem Dorinát, hogy hogyan volt erre képes, de először csak annyit mondott, hogy "gyakorolt". Később elmesélte, hogy a kudarc után harmadszor is találkozott az ügynökével, akitől kapott egy névjegyet. Telefonált, és megegyeztek az időpontban. Hajnali kettőkor az illető várta a személyzeti bejárónál, és bevitte magával. Lifttel lementek az alagsorba, ahol a férfi bevezette egy jókora terembe. Lepedővel letakart, rozsdamentes acél asztalok voltak mindenütt. Végigmentek, sorra vették az összeset, és neki le kellett húznia a lepedőket. Így egyenként nem volt szörnyű, és mikor a terem végébe érve megfordult, nyugodtan, borzongás nélkül nézett végig a többtucatnyi holtesten.
A következő alkalommal már kezdetben sem voltak letakarva, és ő megérintette őket. A karjukat, a hajukat. Megsimogatta az arcukat. Kezdte megszokni, hogy amit lát, amit megérint az csak test. Hús. Nincs benne semmi félelmetes vagy gusztustalan. Rendszeresen lejárt, megfogta a hullák kezét, szétnyitotta az ujjaikat és összekulcsolta velük a kezét. A tenyerükbe simította az arcát, belenyúlt a szájukba, megfogta a nemi szervüket. Egy idő után felnyitott állapotban is megnézett testeket, beléjük nyúlt, megtapogatta a belső szerveiket. Dorina jéghideg férfiszíveket melengetett a tenyerén. Azért azt hiszem, a valóságban ez nem volt ennyire költői.
A kórboncnokról rögtön megállapította, hogy nem teljesen normális, de nem érdekelte, mivel sikeresen segített megszüntetni minden gátlását. A terem hűtött volt, ott fázott, ezért a férfi a kedvéért áttolt egy-egy testet a pihenőszobájába is, ahol Dorina meztelenre vetkőzve melléjük feküdt. Hozzájuk simult, a mellbimbóival simogatta mozdulatlan mellkasukat. Idővel még meg is "lovagolta" őket. Ezt nem nagyon tudtam elképzelni, mire elmesélte, hogy ehhez rendelkeznie kellett a testnek bizonyos anatómiai adottságokkal, és a részéről is szükség volt némi ügyességre, de mikor a technika pontos részletezésére tért volna, azt inkább nem akartam hallani.
A doki nem óhajtott mást, csak nézni. A szemei kiguvadtak, remegett a szája, erősen izzadt és zihált. Pedig csak a teste mellett lógott a keze, nem nyúlt a zsebébe, hogy azon keresztül fogdossa a micsodáját. Dorinát egyenesen bálványozta, a legmélyebb tisztelettel beszélt vele, a lány pedig szívesen visszajárt hozzá, habár már rég túljutott a "válságán", de az orvos is fizetős ügyfél lett. A hullákat fotózta, mindenféle zavarbeejtő pózokba rendezte őket, néha serdületlen fiatalokat matuzsálemi korban elhunytakkal, és ezekből a képekből meglepően magas jövedelme kerekedett. Nem okozott nehézséget kifizetnie Dorinát, akinek a pénzért azt kellett tennie amihez épp kedve volt. Néha csak levetkőzött, az ölébe vonta a halottat, ringatta és dúdolt neki. Nem tudott olyat csinálni, amivel a doki elégedetlen lett volna. Egy kérése volt a férfihoz, hogy őt ne fotózza. Erre ígéretet kapott, és bízott is annak megtartásában, annyira, hogy néha még el is aludt, a holttesttel a karjában.
A doki sohasem élt vissza a helyzettel, még csak meg sem érintette. Ha találkoztak, meghajlással köszöntötte, kezet sem fogott vele. Épp ezért Dorina rettentően meglepődött, mikor egyszer arra ébredt a félhomályos pihenőszobában, hogy valaki épp a térdeit feszegeti szét és a lába közé furakodva erőszakot készül elkövetni rajta. Megpróbálta lelökni magáról, de a súlyos test az ágyhoz szegezte. Hiába ütötte ököllel a mellkasát, érezte, hogy az erőszaktevő eléri célját és beléhatol. Csapkodó kezei elérték az asztali lámpa zsinórját. Megkereste a kapcsolót, és fényt gyújtott.
A továbbiakról csak hézagosak az emlékei. Saját sikolyainak a csempézett falakról visszaverődő hangjai, a kétségbeesett vergődése és a csupasz mellkason az Y alakú vágást összefogó durva öltések rémlenek neki. Meg a doki, ahogy beront a szobába, és kiszabadítja a holttest alól, életében először hozzáér, segít az öltözködésben, taxit fog és hazaviszi. Arra már nem emlékszik, hogyan jutott be a lakásba, hogy került a kádba. Onnantól vannak ismét folytonos emlékei, hogy a zuhanyrózsával ezernyi tűként szurkáló erőteljes vízsugarat folyat a lába közé.
Az élőkkel soha többé nem akadtak problémái, de a halottakat elkerülte. Néhány hónap elteltével megpróbált ismét elmenni a hullaházba, de mikor egy letakart holttest ölénél emelkedni látta a lepedőt, elszaladt. Temetésekre sem járt, mert előfordult, hogy virággal a kezében a koporsó mellett állva, halk kaparászást hallott, és enyhén remegni látta a lazán lecsavarozott fedelet. Hozzám azért jött, hogy a halottkeltésről kérdezősködjön. Mindenféle vudus meg zombis dolgokkal volt tele a feje, hála a sok ócska könyvnek, és nagyon érdeklődővé vált, mikor igazi nekromanciáról kezdtem neki beszélni. Hogy talán benne is megvan az adottság. Ám mikor a döglött kiscsirke megmozdult a tenyerében, eldobta, és nem jött többet. Kár érte, mert tehetséges volt.

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Úúúúh Ancsa, hát milyen hatással van rád a Balaton? :) Nekem tetszett, szépen megfogalmazott kis darab, enyhe morbiditással. ;)
Üdv:
stoneage

AncsaT írta...

Köszi, örülök, hogy tetszett!
Nem a Balaton hatása, még csütörtökön írtam, indulás előtt, csak nem sikerült valami, mert nem tette ki automatikusan. A Balatonról majd holnap.

Friðþjófur írta...

Fene ártatlanul kezdődik. Tetszik. :)

AncsaT írta...

"Dorina kurva." Tényleg ártatlan kezdés. :) De értem én, a végéhez képest ez még ártatlan. :))
Örülök, hogy tetszik.

Általában nem vagyok ennyire perverz, de furcsát álmodtam. Egy csaj mászkált egy fehér csempés, neonfényes alagsori folyosón, és olyan érdekes hangulat volt. Kicsit félelmetes is, ugyanakkor valahogy mégis uralta a helyzetet. Na, ebből lett ez.

Rosabella Sanchez írta...

Aztaa! Nagyon ütős! Simán el tudnám képzelni a mozivásznon. :)

AncsaT írta...

Nincs annyi X meg olyan szám a karikába, hogy ezt moziban le lehessen adni. :) Annak is örülök, hogy még nem háborgott senki, hogy miezmá, meg fúj meg izé. (Pedig azt hittem jó provokatív lesz, de látom már, kell valami animálszex, hátha azzal ki tudok akasztani valakit.)

galathea írta...

Ancsa! Olyaaan vaaagy... :)
Ezek szerint nyitott olvasóid vannak.
Vagy mire a végére jutnak a kis intellektuális labirintus-játékodnak, jobban elképednek, mint felháborodnak...
Tetszik. Van benne valami hűvösség, ami nem enged, egyszerre komoly, groteszk, könnyed.

AncsaT írta...

Azért van 3.sz.-ben, hogy kicsit távolságot tartsak, és tárgyilagosan lehessen róla, de majd az animálszex! AZ E/1-ben lesz, hátha kiakasztok valakit. :) Majd megmondjátok, hogyan jobb.

Megjegyzés küldése