2011. július 4., hétfő

Trans-America. Ch 6. B&N, 2061 (5. rész)

Hát, tudja, Gabe egy időben nem volt valami népszerű a helybéli lányos szülők körében. Ezzel a mozival kezdődött a dolog. Én bele is feledkeztem a filmbe, de egyszer csak Mary-Sue Peterson megszorította a karomat, és intett a fejével a mellettünk ülők felé. Ahogy odanéztem, majdnem magamra öntöttem a kólámat. Gabe meg a lány, valami Linda volt azt hiszem, egymás csöcseit markolászták, miközben úgy smároltak, mintha egy rágógumi birtoklásáért folytattak volna öldöklő nyelvcsatát. Áldottam az eszemet, hogy a hátsó sorba kértem a jegyet, a többi tini a vászon közelében csoportosult, így viszonylag diszkrét távolságban voltak tőlünk. Azért az előcsarnokban okoztunk kis feltűnést távozáskor. Pedig a ruhájukat már megigazították, de Linda duzzadt ajkai meg Gabe nyakán a lilás folt és a fognyomok nagyjából elmondták, hogy mivel töltötték az időt a vetítés alatt.
Hazafelé a sötétben Gabe ócska Fordjának a helyzetjelzőit követtem, mikor meglepve láttuk, hogy a KFC-nél jobbra fordultak, amerre a városból kifelé vezetett egy alsóbbrendű út. Mary-Sue mondta ki, "a kilátóhoz mennek". Az ipartelepeken túl volt egy kis hegy, aminek a tetejéről rá lehetett látni a városra. A kilátótoronyhoz csak gyalog lehetett feljutni, de alatta volt egy autóparkoló is, afféle randizós hely. Gyakorlatilag ide autóztak ki azok, akiknek nem volt hol összejönniük. Hát mondjuk, mert otthon maradtak a szüleik. Hogy mondjam magácskának, hogy világos legyek? Ide hordtuk a lányokat kefélni, na. Elnézést, de nem tudom érthetően meg finoman is.
Álltam a kereszteződésben, haboztam. Majd egyenesen tovább indultam. Mary-Sue megfogta a karomat. "Menjünk utánuk!" Tétováztam egy darabig, majd visszatolattam, és ráfordultam a kilátóhoz vezető útra. Mikor felértünk, beálltam a parkolóba, kicsit távolabb a Fordtól. Leállítottam a motort. Hűvös volt, feltekertem a fűtést. Mary-Sue-val néztük az autójukat és hallgattunk. "Szerinted mit csinálnak?" kérdezte, és rám mosolygott. A műszerfal zöldes fényeitől világítani látszott a foga és a szeme. Csak nyögtem valamit, mire megsimogatta az arcomat. "Talán valami ilyesmit?" Kikapcsolta az övet és feltérdelt az ülésre. Odahajolt hozzám. "Esetleg ezt?", kérdezte, és megcsókolt.
A hatodik kérdés után megfogtam a kezét és felhúztam a sliccemet. Mondtam, hogy ez egy kicsit gyors lesz így. Nagyon csodálkozott. Nem nagyon értette, miért kéne előbb Dickkel beszélnem. Mondtam, hogy igazából nem engedélyt akarok kérni a bátyjától, de az ember nem randizik komolyan a játékostársa húgával, anélkül, hogy előtte ne szólna róla. Az volt a válasza, hogy ő nem randizni akart, csak dugni egyet, és hogy szerencsére a csapatból a többiek nem így gondolkodnak. Kimutatott az ablakon. "Szerinted Gabe is ennyit problémázik?" A Ford úgy hintázott a rugóin, mintha valaki fel akarta volna borítani. Csak annyit mondtam, hogy "ez így nem helyes", és hazafuvaroztam Mary-Sue-t.
Gabe-nek attól kezdve nagyon sok randija volt. A csajok meg voltak őrülve, szinte mind ágyba akart bújni vele. A szülők meg háborogtak. Komoly lincshangulat kezdett kialakulni, még egy gyűlést is tartottak a múzeum konferenciatermében, jobbára lányos anyák részvételével. Ismét Stanic edző húzta ki Gabe-t a pácból, elküldte az egész csapatot egy hét edzőtáborba. Mire visszajöttünk, a szülői bizottság óvintézkedéseket léptetett életbe. Az iskola mellékhelyiségeibe óvszerautomaták kerültek, és a lányok csak bekapcsolt nyomkövetős mobillal mehettek el otthonról, aminek a pozícióját a szülők ellenőrizni tudták a térképen, és időnként fel is hívták a csemetéjüket, hogy tényleg ő veszi-e fel. Ezek a rendszabályok végső soron az összes sráctól óvták a lányokat, ami miatt volt is nagy háborgás. Gabe-et okolták a fiúk, hogy miatta szívnak. De én értettem a szülőket. Egyik sem örült volna egy idő előtt született unokának, különösen ha egy olyan srác az apja, akinek nagyobb melle van mint a lányuknak.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése