2011. július 7., csütörtök

Minek nekem

A versenyszellem hiányáról akarok írni. Már hogy belőlem ez hiányzik, vagy legalábbis csökkent mértékben van meg bennem. Ha veszekszünk Katával, (kakaskodnak a tyúkok), akkor az nekem nem arról szól, hogy ki kerekedik felül, hanem bekapcsol az agresszióm, a területvédő stb. ösztöneim miatt. Például kíválóan lehet engem provokálni azzal, hogy bejön a szobámba, és valami holmiját nálam akarja elhelyezni. Állítólag ideiglenes jelleggel, de lassan egy évtized után már nem ülök fel ennek a dumának. Érdekes módon, függetlenül attól, hogy győztem-e vagy sem, amint megszűnik a "fenyegetés", mondjuk kimegy a szobából, rögvest lehiggadok. Jut eszembe mindez arról, hogy Répa nevezett a GoldenBlogra.
Most hisztizhetnék, hogy nem akarom, de minek. Egyébként se sok jelentősége van. Meggyőződésem, hogy én nem vagyok a GB-ra való. Ez műfajilag tényleg verseny, de nem ez a lényege. Előkerül egy csomó blog, emberek nézegetik, minősítik őket, és jó esetben előáll egy lista, amit végignézve szinte mindenki találhat magának valami csemegét. Olyat, amit addig nem ismert, de tetszik neki, és aztán majd rendszeresen visszajár olvasni. Ehhez az az ideális, ha a blog viszonylag állandó tematikával, stílusban és színvonalon íródik. De ebből a háromból minimum kettő pontnak illik megfelelni, különben amiért megtetszett, és visszajárnál, később már nem biztos, hogy megtalálod. Na, ezért nem kellek én a blogversenyre.
Ez olyan, mint mondjuk a szakácsverseny. Oda sem nevezik a menzáról a paradicsomlevest, a nagymama káposztás cvekedlijét, a dilis szomszéd csaj fahéjas-túrós-lekváros palacsintáját, vagy azt, amit ma főztem, de se receptje, se neve nincs neki. (Volt benne káposzta, paprika meg bab, műfaját tekintve a lecsóhoz áll közel, de Kata gyomrára tekintettel nem került bele se hagyma se fűszerpaprika.) Egyszerűen vannak ételek, melyek nem valók étterembe. Legalább is hagyományos étterembe nem.
Ennek a blognak van egy kisszámú, de viszonylag stabil olvasóközönsége. Ha írok egy új postot, akkor két nap alatt megnyitják ötvenszer. Ebben én nem vagyok benne, mert a blogspot statisztikai moduljában van egy ügyes funkció, amivel a saját böngészőmből történő letöltések számlálását ki tudom hagyni. Ha néhányan többször visszajönnek kommentelni vagy csak a kommenteket olvasni, akkor saccra lehet olyan 20-30 viszonylag állandó olvasóm. Ez jól korrelál a 26 fészbukos ismerősömmel.
Ez egy olyan létszám, ami emberi léptékű. Akik kommentet hagynak, szoktam tudni, hogy kicsodák. (A múltkor kommentelt valaki akit egy blog oldalsávjáról névről ismertem, plusz előtte pár nappal a fészbukon beszélgettem az expasijával, szóval tényleg szűk körben mozgunk.) Ez nekem így tökéletesen megfelel. Ezért nem izgat, mikor egy linktáras oldal felajánlja, hogy felvesz a listájára, ha cserébe valami pénisznövelős reklámlinket helyezek el ehhez a bejegyzésemhez. Miért jó az nekem, ha azt írom, a fütyi méreténél vannak sokkal fontosabb dolgok is, aztán a végére odateszem a reklámot, hogy akár negyedével is nagyobb lehet a pöcsöd?
Cserébe jön majd több olvasó? Az miért jó nekem? Ide eddig nem jött egyetlen troll sem, hogy lekopogjam, még egy hozzászólást sem kellett moderálnom. Elsősorban magamnak írok (terápiás blogolás), másodsorban ennek a 20-30 főnek, akiknek jó részét én is olvasni szoktam. Minek nekem a GoldenBlog? Mit csináljak a nagyobb ismertséggel? Úgy tudom elképzelni a különbséget, mint amikor egy kocsmaasztalt körbeülünk nyolcan, vagy fent vagyok egy színpadon, a nézőtéren meg kétszáz ember. Ez utóbbiból nem hiszem, hogy lesz egy jó beszélgetés.

13 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ancsa, szerintem nem kell ezt túl ragozni. Azért neveztelek mert úgy gondolom hogy írásaid sok ember számára tanulságul szolgálhatnak mint értelmi, érzelmi, lelki síkon, arról nem is beszélve, hogy egy olyan világot mutatsz be, engedsz betekintést az olvasóknak amelyet csak az emberek pár százaléka ismer. :)
Manéla szintén ezért lett benevezve. :)

AncsaT írta...

Értem, hogy szerinted ez miért jó ötlet, én meg leírtam, hogy szerintem meg miért nem az. :)
Mivel a lehetőség adott, hogy bárki benevezze a saját blogját, éz ezt rábíznám a bloggerekre, de már ezen a részén túl vagyunk. :)

Señorita írta...

Mindenkiben van egy csap, aminek exhibicionizmus a neve. Van, aki locsolócsövet köt rá, akad, aki zuhanyrózsát. Néhányan inkább vödröt tesznek alá, de bizony van, aki csak csepegősre nyitja. Ismerek olyan embert is, aki meg ki se nyitja azt a csapot. :) Ancsa locsolási technikája nagyon jó, Répa bemutatót szervezett neki, hogy sokan elsajátíthassák. :) Az esernyő kérdésén még vitatkoztok, lányok, de a kert felett egy gyönyörű szivárvány csillog. Függöny. :D

AncsaT írta...

Szeretem az ilyen képszerű hasonlatokat. Kedves vagy és köszönöm. :)

Névtelen írta...

Ez nekem is nagyon tetszett. :)) Fantasztikus fogalmazás volt! :)
répa

V. írta...

Én örülök, hogy rátaláltam a blogodra. Jó olvasni, még akkor is, ha nem ismerjük egymást. És hátha jól fog esni másnak is.

AncsaT írta...

Nekem esik jól, mikor ilyet ír valaki. :)
És örülök, hogy szívesen olvasol.

Akira írta...

Ugyan, képzeld el ha megnyered az "egyéb" kategóriát! Mehetsz mixelni! Azért a nyeremények listáján ezen akadtam ki legjobban... mármint egy egoblog szerző álmainak netovábbja egy mixelési kurzus, ahol én személy szerint csak inni jelennék meg, hogy aztán egy hálálkodó posztban egy hét detox után hálálkodjak a szervezőknek, hogy ez most mennyivel járult hozzá a lelki egyensúlyomhoz... Pláne ha azt vesszük, hogy az egobologok szerzői nem éppen a társasági élet krémjébe tartoznak, hanem inkább a félreülős megfigyelős rétegbe, dehát dehát... legalább magunk szórakoztatására tudunk egy huzatos fosást előidéző koktélt keverni :)

AncsaT írta...

Mixertanfolyamot lehet nyerni? :)) Talán ha fizetnének érte, elmennék egy ilyenre, de egyébként nem vonz. Ennél egy töltőtoll is praktikusabb díj lett volna. :)
Na, mindegy, nem a díjazás a fontos, hanem, hogy foglalkoznak a blogokkal, beszélnek, írnak róluk, főként meg, hogy olvasgatják őket.

Señorita írta...

Így 1 nappal és 6 órával később sem késő megköszönni a szavaitokat. Csak nem lesz ismételt körbeköszöngetés belőle. :))

AncsaT írta...

Erre nem is gondoltam, jó hogy felhívtad a figyelmem a körbeköszöngetés veszélyére, köszönöm neked. :)

D' Angel írta...

Én nem mondok mást, csak annyit, hogy jó az írásaid olvasni. Vonzol, mint a mágnes a vasreszeléket. :)
Csak így tovább Ancsa! Ne foglalkozz semmivel csak írj, írj és írj!

AncsaT írta...

Imádom a kritikát! Különösen, ha ennyire pozitív. :)
Köszönöm, és igyekszem.

Megjegyzés küldése