2011. július 5., kedd

Trans-America. Ch 6. B&N, 2061 (6. rész)

Gabe "vad" korszakának Jenny Bartowski vetett véget. Nem volt az a feltűnő szépség, kissé alacsony, vékony de izmos test, átlagos, kedves arc, enyhén szabálytalan fogsor, anyajegy a szája sarkában. Egy évvel alattunk járt, átlagos tanulmányi, és az átlagosnál jobb atlétikai eredményekkel. Viszont igazi hús-vér, élettel teli csaj volt, remek humorérzékkel. És bár egy számmal kisebb melltartót hordott, mint Gabe, kétség sem volt, ki irányít a kapcsolatukban. Mikor egy buli kellős közepén azt mondta, hogy ideje hazamenniük, Gabe háborgott, hogy neki ne parancsolgasson, majd felkapta a vállára, kijelentette, hogy alaposan meg fogja fenyíteni, és elcipelte, ahogy a lány kérte.
Jenny szülei örömmel fogadták a kapcsolatukat. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy Jenny nyíltan vállalta leszbikus vonzalmait, és ezért formás mellei ellenére a szülők szemében azzal, amije a lába között volt, Gabe még így is simán lekörözte a lányuk korábbi "fiúit". De rendesen is viselkedett, időre mindig hazafuvarozta Jennyt, nem vezetett részegen, nem viselkedtek botrányosan, úgy értem, kézen fogva látták őket, meg gyors csókot váltani, de nyilvánosan még csak nem is smároltak. A szülők is összebarátkoztak, a két család volt együtt nyaralni.
Akkor mentek széjjel, mikor Gabe fősulira ment. Egy jó fél év után. Nem, nem Gabe. Jenny ismerkedett meg egy lánnyal. De szépen váltak el. Előbb megbeszélték, és csak utána jött össze a csajjal. Nem, ő nem volt mással. Nem, fiúkkal sem, kitől hallotta ezt a hülyeséget? Nem a fiúkra értem, hanem, hogy Jenny mellett mással is kavart volna. Később voltak pasik is az életében, de ha járt valakivel, akkor nem létezett számára más.
Hogy érti azt, hogy a viszonyom Gabe-bel? Nekem nem volt viszonyom vele! Ja, hogy a kapcsolatunk. Felénk a viszony az egy igen speciális kapcsolat. Hát szexuális. Nem, sohasem. De higgye el, nem rajtam múlt. Tudja a fősuli első éve után nyáron, otthon találkoztunk. Tőlünk nem messze laktak Hotdog Barték, akiknél egy este buli volt. Rendesen eláztunk mindketten, így nem vezetett, hanem hazamentünk hozzánk aludni. Anyáméknak házassági évfordulója volt, és ilyenkor mindig elutaztak pár napra. Csak mi voltunk a házban.
Bekapcsoltuk a tévét, és a kanapén ülve kibontottunk még egy sört. Aztán azt vettem észre, hogy egy ideje a melleit bámulom. Gabe vigyorgott, hogy mivan, elbambultam? Mondtam, hogy rég nem láttam már a "kis kedvenceimet", és meg akartam fogni őket. Rácsapott a kezemre, és nevetett. Aztán birkózni kezdtünk. Leestünk a földre, és én kerültem alulra. Megmarkoltam a fenekét és az ölemhez szorítottam a csípőjét. Érezhette a merevedésemet. A hajába túrtam, a tarkóját simogattam, és kezdtem magam felé húzni
"Johnny", suttogta, "ezt nem kéne." Átfordítottam, és én feküdtem rá. A két kezem közé fogtam az arcát. Nem lökött el magától, de mikor megcsókoltam, nem csókolt vissza. Legördültem róla, és hanyatt feküdtem a szőnyegen. Mélyeket lélegeztem, szorított a szűk farmerom, sajogtak benne a golyóim. Gabe felkönyökölt, láttam, ahogy meg akart érinteni, de aztán visszahúzta a kezét. "Higgy nekem Johnny", mondta, "ennek így nem lenne jó vége." Visszamászott a kanapéhoz, lerángatott két díszpárnát, az egyiket nekem dobta. Ott a földön aludtunk el, az egyik lábfeje, keresztben a bokámon.
Így talált ránk reggel a nővérem, Vickie. Az összegyűrt sörösdobozok zörgésével keltett minket. "Ébresztő lusta disznók!", kiáltotta, majd megjegyezte, ha csak feleannyira érezzük szarul magunkat, mint ahogy kinézünk, akkor mélyen együtt érez velünk. Ezt bizonyítandó, amíg lezuhanyoztunk, rendet rakott, és csinált nekünk reggelit. Amíg megettük a rántottáját, főzött kávét is. Mellé meg csacsogott, mesélte, hogy mit csináltak előző nap a vőlegényével, Noah-val. Ahogy mászkált fel-alá, közben a vállunkra tette a kezét, beletúrt a hajunkba, Gabe-et is úgy kezelte, mintha az öccse lenne. Ezért Gabe mindig is bírta őt.
A kávé után összeszedtük a horgászfelszerelést, a tónál volt megbeszélve a találkozó a többiekkel. Vickie még kiszaladt utánunk egy-egy papírzacskóval. Szendvicseket csinált, mondván hátha nem harapnak a halak. Integetett, amíg befordultunk a sarkon. Csendben voltunk, amíg el nem hagytuk a városhatárt, és még utána is egy darabig. Én szólaltam meg előbb. "Nézd Gabe! Ami tegnap este...", de a szavamba vágott. "Felejtsük el, mintha meg se történt volna!" Tiltakoztam: "Én pont hogy nem ezt akarom. Én nem csak azért, mert részeg voltam..."
"Tudom Johnny, tudom." Lehúzódott az út szélére, leállította a motort. Felém fordult az ülésen. "Nem is olyan rég még örültem volna ennek. Mikor elkísértél fehérneműt venni, te jó ég, mennyire vágytam rá, hogy átölelj! Mikor a moziban Lindával csókolóztam, téged képzeltelek a helyébe! De Johnny, te erre nem állsz készen." Dühösen és értetlenül meredtem rá. Szemben velünk feltűnt egy traktor, az erdészeti útról kanyarodott le, lassan, zakatolva közeledett. Hozzám hajolt, és megcsókolt. Megmerevedtem, és a traktort bámultam a szélvédőn át, ahogy közeledett. Puhán játszott az ajkaimmal, de most én voltam az, aki nem csókolta vissza.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

nyüsz.
miki

AncsaT írta...

Miki drága, ezt én nem értem, nekem le kell fordítani, hogy mi az a "nyüsz". :)
(Rövidítés? NYálasak az Ürgék, de Szeretem?)

Névtelen írta...

szmájl, nem, szmájl. a nyüsz az az nem rövidítés, az egy nyüssz inkább. nagyszerelmi jelenetekre tartalékolt nyüssz. jófajta értelemben.
m

AncsaT írta...

A "jófajta értelmet" azt értem. Megnyugodtam. :)
Elmaradtak a kommentek, úgy tűnik a csajokat nem hozza lázba a csöcsös csaj története. Pedig még egy leszbivel is összehoztam. :) Na, majd még valahogy lekerekítem.

Névtelen írta...

érdekli sztem őket is, csak nem lehet mindig írni valami wow kategóriás kommentot, mert akkor az nemolyan. pedig jó, meg érdekes.
miki

AncsaT írta...

Nem a taps hiányzik, hanem azt gondoltam, gondolatokat fogok ébreszteni azzal amit írok, mert azért ez elég extrém helyzet. És erre sincs felkészülve a társadalom.

Sok évvel ezelőtt volt, azt hiszem katona volt a fickó, már nem emlékszem melyik országban, akinek akkora csöcsei nőttek, hogy nem tudta begombolni a zubbonyát. Erre fel leszerelték a seregtől. Nem hiszem, hogy ma, Magyarországon jobban tudnának kezelni egy ilyen helyzetet. :) A melegekkel nincs baja a hadseregnek, mert az nem látszik. Mihelyst azonban nem lehet úgy tenni, mintha nem is létezne a probléma, a rendszer összezavarodik, és nem tudja senki, hogy mit csináljon.

Megjegyzés küldése