Szóba kerültek a bölcs dolgokat tanító, ihletett idézetek, nevesül Coelho. Mielőtt félreért bárki, semmi bajom Coelhóval. Biztosan lehet benne valami, ha ennyien szeretik, ennyi embernek fontos. Valószínűleg nem a megfelelő hangulatban és nem a megfelelő idézetekkel találkoztam azon három-négy alkalommal, amikor még elolvastam őket. Azóta meg automatikusan átugorja a szemem. Mondjuk ezzel nem Coelhót éri veszteség, hanem inkább engem. Persze túl fogom élni, Coelho helyett van, ahonnan idézetet keressek elő, ha szükségem lenne rá.
Például itt van Anthony De Mello atya, akiről már írtam. A nagyságát jelzi az a tény, hogy annyira nyitott volt más vallások bölcsességére, hogy a katolikus egyház állásfoglalásban határolódott el tőle, kijelentve, hogy egyes művei nincsenek összhangban a katolikus hittel. Persze ezen nem kell csodálkoznunk, meggyőződésem, ha Jézus megjelenne, és nyilvánosan tanítani kezdene, az egyház a szavait szintén a keresztény tanokkal összeegyeztethetetlennek találná.
Anyámnál láttam egy De Mello könyvet a polcon. A "Szárnyalás"-t. Talán azért nem vagyok nyitott Coelhóra, mert teli vagyok De Mellóval, Redfielddel, Bachhal, Gibrannal, Walsch-sal stb. "Tele van a csészém, nem fér bele több tea." Ki kell öntenem belőle, vagy növekednem kell. Vagy megelégednem azzal, amim van. Ez utóbbi tűnik a legkényelmesebbnek. Gondoltam is, milyen jó, mennyi De Mello könyvem van. Tök jó postokat írhatnék, ha kiválasztok egy-egy rövid történetet, aztán azokról írok néhány bekezdést. Fogtam a legkorábbi könyvet (A madár dala), és elolvastam a legelső történetet:
A tanítvány egyszer így panaszkodott mesterének:
- Te csak történeteket mondasz nekünk, de sohasem mondod meg, hogy mi az értelmük.
A Mester ezt válaszolta:
- Örülnél-e annak, ha valaki megkínálna gyümölccsel, de mielőtt átadná, meg is rágná?
- Te csak történeteket mondasz nekünk, de sohasem mondod meg, hogy mi az értelmük.
A Mester ezt válaszolta:
- Örülnél-e annak, ha valaki megkínálna gyümölccsel, de mielőtt átadná, meg is rágná?
4 megjegyzés:
namost a többi embert nem ismerem, de coelhótól olvastam a caminos könyvét, az úgyahogy, de lehet csak azért mert nagyon vágytam, hogy már a caminon legyek. aztán olvastam még az alkimistát, aminek az elején le is van írva, hogy csak alig maroknyi ember fogja érteni a történetet az egész világon, vagy valami ilyesmi és nem is az, hogy nem jött át, hogy úgymondjam, de valahogy nem az én világom. ennyi. ez egy ilyen dolog, mint mondjuk a túróstészta. hogy van aki sósan tejfölösen eszi, van aki meg cukrosan tejfölösen.
reméljük nem rágja meg helyettünk senki.
miki
A Camino-ról mindig is azt gondoltam, minek annyit gyalogolni, ha leülök a szobám sarkában, ugyanazt elérhetem. Ahogy templomba menni is kár, mert Isten mindenütt ott van, de ennek ellenére tízezer évek őta mégis építenek templomokat. De nem Istennek, az embereknek kellenek a templomok, és is szívesen megyek be, szóval biztos ad valamit egy ilyen zarándoklat, csak én vagyok lusta hozzá, inkább próbálkozom itthon, mert azt hiszem az könnyebb, pedig lehet nem az.
Azt hiszem, én inkább mégsem rágom meg helyettetek, pedig milyen jó kis postok lehettek volna. :)
Vörösmező és Patak urak jobb természetközeli élmények, mintha végig kéne menni a Caminon, valahogy én is ezt érzem. Még Shirley MacLaine sem tudott meggyőzni. Ezek után ha megrágnál helyettünk mindent, az már túl nyálas lenne. :)
Shirleyt rettentően bírom, és a Camino helyett inkább az Andokban vagy hol kefélnék a hegyi vezetővel meg szereznék misztikus, testen kívüli élményeket, de még az sem győzött meg, hogy minden áron ki kéne próbálnom. (Mondjuk női hegyi vezetővel jobban elgondolkodnék rajta.)
Megjegyzés küldése