Piros hó

Az éjszaka esett egy kis hó. Reggelre beállt a fagyos hangulat bent is. Katám morcos, mint a bolhás kutya. Morog és harap. Fecót kiosztotta a lecke ürügyén, én meg kaptam a citrom miatt. Hogy miért nem hálósat hoztam a boltból. (Szeretem magam összeválogatni, ha morgás az ára, hát legyen.) A morgást nem veszem magamra, mert egészen biztosan a csökkent ösztrogén szint okozza. Megjött, ami idáig késett.

Persze van más oka is morgásra Katámnak. Valami homályos okból meghívta a családját vendégségbe. Úgy tűnik semmi köze a dolognak a farsanghoz, csak szimpla rétes-partira gondolt. Meg is lepett a dolog, mert Katámnál a süteménysütés ritka, mint a piros hó. Ennek megfelelően alaposan előkészítette a dolgokat. Naná, hogy az utolsó pillanatban át kellett szaladjak a boltba, mert néhány összetevő hiányzott. Aztán lereszeltem a sütőtököt és az almát. Kati szeret másokat is bevonni a munkába, hogyha valami félresikerül, legyen kit hibáztatni, hogy elrontotta.

Mikor egy-egy tepsi meggyes és almás már kisült, a tökös a sütőben, a túrós töltés alatt volt, kiderült, egy fazék puding kimaradt, amit az almához kellett volna hozzákeverni. Pedig már visszamentem a boltba, még egy adag rétestésztáért. Látszott, hogy annyi rétes lesz, hogy azzal az egész utcát meg lehet majd mérgezni. De mi legyen a pudinggal? Láttam Kata arcára kiülni a gondolatot, hogy ez egy igen súlyos probléma, és meg kell keresni, ki ezért a felelős. No, ekkor támadt sürgős dolgom a konyhától jó messzire. Fecó biztonságban volt, az unokatesóival, velük együtt jött haza, amikor a téboly nagyján már túljutottunk.

Végül nem sikerült rosszul az összejövetel. Igaz a mama, Kati anyukája, nem hazudtolta meg magát, és sütött gesztenyés sütit, meg pizzaszeleteket. Aminek az volt az üzenete, hogy ha Kata ennivalót készít, akkor a biztonság kedvéért csinál valamit ő is, hogy éhen ne maradjanak a vendégek. Egyébként a végén a mama el sem jött. Talán a papával szólalkoztak össze, talán csak tényleg fáradt volt. Szóval a család, mínusz mama megérkezett. Kati a konyhában feszegette ki a tepsiből és szeletelte a réteseket. Én hordtam be a kistányérokat, kisvillákat, poharakat, szalvétákat, mama sütijét, kisült réteseket, kínálgattam, töltögettem a poharakat, szóval tartottam a vendégeket. S közben arra gondoltam, ha majd hazamennek, Kata elégedetten megjegyzi, hogy milyen jó háziasszony volt, hogy ilyen remekül gondoskodott a vendégekről.