Juli és Júlia

Tegnap (vagyis ma hajnalban) későn kerültem ágyba. Nem bírtam abbahagyni a Julie és Julia - Két nő egy recept című filmet. Persze ebben benne volt Katám hangulata is. Jót veszekedtünk, majd amíg Fecó a mamáéknál volt, előre hoztuk az esti "romantikus" programot, amiből Kata jellemzően napi egyre van csak hitelesítve. Szerintem, sajnálja erre "vesztegetni" az időt. Viszont így leülhettem a gép elé. Emileket és dévédéket írtam, majd belenéztem az említett filmbe. És nem bírtam abbahagyni.

Dolgoznak a hormonok, hajtépés volt. Ebéd után megcsináltam a fürdőbe az üvegpolcait. Elflexeltem egy fúrószárat, hogy beférjen az akkus csavarozó a szűk kis helyre, és bele tudjak fúrni a csempébe. Levágtam a túlméretes tiplikből és csavarokból. A flex segítségével leköszörültem az egyik üvegpolcból. Be voltam tojva, hogy eltörik, de másképp nem fért be a helyére. A nappaliban felraktam egy egész alakos tükröt a falra. Elegem is lett aznapra a munkából. Ahogy már mondtam, én "minden nap csak egy kicsit" típus vagyok. Kata meg veszekedett, hogy mi lesz a kilinccsel, lámpával, falikárpittal?

Fecót elvitte a papa, nőm meg nekiállt digifotókat válogatni előhíváshoz, hogy majd albumba rakhassa a képeket. Persze képtelen volt egyedül létrehozni egy könyvtárat, ahová összegyűjtse a kiválasztott fotókat. Miközben a gépén babráltam, hozzámbújt, belecsókolt a nyakamba. Az ágyban kötöttünk ki. Ritka testhelyzetben, mert rám feküdt, a kitárt combjaim közé, én meg átkulcsoltam a lábaimmal. Ő általában jobb szeret a hátán. Én meg szeretem a lábaimat kinyújtani, mikor élvezek. Úgy valahogy intenzívebb az érzés. De végül nem panaszkodott egyikünk sem.

Szóval a film. Meryl Streep a kedvenceim közé tartozik. Már a Kramer kontra Kramerben is tetszett. Az ördög pradát visel pedig, nélküle messze nem lett volna olyan remek. Ettől a filmtől meg nem tudtam elszakadni. A történet lényege, hogy az egyik főszereplő csaj blogot ír, de nem ez volt, ami miatt a monitorra ragadtam. Mindkét nő akart valamit kezdeni magával. A diplomatafeleség és a dolgozó asszony szerep nem töltötte ki az életüket. Ezért mindketten főztek és írtak. Szakácskönyvet és blogregényt. A főzést annyira nem, de az írást irigyeltem tőlük. Nyolc évig, a másik meg egy évig, de minden nap. Bennem lenne-e ennyi kitartás, hogy befejezzek egy könyvet?

Julie és Julia. Rómeó és Júlia. Ramóna és Júlia. Megírhatnám a shakespeare-i sztori leszbikus változatát. A homofób szülők által szétválasztott pár tragédiáját. De lerágott csont. Kezdve a sort a West Side Story-val (Tony és Maria) egészen a Nyóckerig, (Ricsi és Julika) már sokszor előrángatták ezt a mesét. És tudom, ez csak a csomagolás. Még mindig töröm a fejem, mit szeretnék elmondani, mi lenne a veleje a történetemnek.