Csongor és Tünde

Közösülés és orális szex a színpadon

Kaptam kérdést, (persze e-mailen, miért is használná bárki a blog hozzászólás funkcióját,) hogy mi nem tetszett az előadásban. Hát akkor most ismét egy színházi élménybeszámoló. Ha a szabadtérin a három tenort is számítom, akkor már a harmadik. De hát, ha erre van igény, miért ne. Megértem, az unalmas párkapcsolatom nem valami szórakoztató téma. A szexuális életem exhibicionista kiteregetése sem érdekel senkit. Mesélek hát a darabról, amit láttam.

Először is, nem csak negatívumokat tudok mondani. A színpadkép, a látványterv, a díszlet zseniális volt. A mohos sírkövek, az almafa a remekül beállított világítással nagyon szép volt. A forgószínpad segítségével folyton átrendezett színhelyek látványossá és pergővé tették az előadást. Sajnos ezzel nagyjából ki is merültek a dicséretre érdemes részletek.

Kezdődött a darab, megszólalt a Deep Purple-től a Black Night. Megjelent a három ördögfióka és csápoltak, pogóztak. Kezdtem otthon érezni magam, mondom, hátha jó buli lesz. De sajnos a szám címén kívül (Fekete Éj) nem találtam semmit, ami miatt ez a zene ide kerülhetett volna. Később gyakorta felhangzott Beethoven is (a kilencedikre tippelnék, de esküdni nem lennék rá hajlandó, a Deep Purple-t jobban felismerem). Ezt sem tudom miért került a darabba. Sőt, az ördögfiókok által előadott, Kossuthot majd a monarchia császárát éltető részegen gajdolt dalokat sem. Ahogy a színpadon időnként lobogó zászlókkal, a szabadságot éltetve átrohanó alakokról sem jutott eszembe semmi. A Csongor és Tündének mi köze a 48-as szabadságharchoz?

A gyönyörű díszlet időnként elvonta a figyelmet a színészekről. Tán nem is volt baj, mert megesett, hogy nem lehetet érteni mit mondanak, különösen, a hosszabb monológoknál. Nem csak a színészeket, de az előadást sem értettem. Általában a szerzők a darabjukkal mondanak valamit. Aztán a rendező az előadással is mond valamit. Jó esetben ezek az üzenetek nem ütik egymást. De most a rendező üzenete, nekem nem is jött át.

Ilma és Balga közösülést imitáltak. Az egyik ördög azt mondta, most megharaplak és rábukott a másik farkára. Két ördög felkapta Ledért, aki az egyiknek fejét a combjai közé szorította, szintén orális aktusra célozva. Eredetileg úgy volt, hogy Fecót is visszük, de aztán arra gondoltunk, hogy nagyon hosszú lesz neki. Nos, ezeknél a jeleneteknél összenéztünk, és láttam Katán, hogy hálát ad, amiért végül is a mamához vittük a gyermeket. Ismételten nem érzékeltem, hogy milyen művészi koncepció kifejtését szolgálják ezek a mozzanatok.

Tévesen azt szokták mondani, hogy a Csongor és Tünde a szerelemről szól. Hogy az igaz szerelem minden akadályt legyőz. Ez egy elég sekélyes olvasata a műnek. Először is ugye a darabban két szerelmes pár van. A címszereplőkön kívül a szolgálóik, Balga és Ilma is oda van egymásért. Az ő szerelmük meglehetősen földhözragadt, hús-vér érzelem, míg uraiké éterien tiszta és átszellemült. Tehát akár szólhatna az egész az égi és a földi "szerelem" párhuzamba állításáról. De nézzük tovább.

Csongor és Tünde találkozásaira jellemző, hogy mikor Tünde jő, Csongor épp alszik. Talán amire vágyik Csongor, azt halandó ember csak álmaiban érheti el. S mikor ébren találkoznak, Tünde arany haja Mirigy által  le van nyírva. A csak álomban elérhető, vágyott csoda ébren már nem olyan szép, híja van, nélkülözi azt, ami varázslatossá teszi. Ahogy Tünde sok mindent elveszít mikor Csongorhoz tér a földi világba, az ideák világának tökéletessége is csorbát szenved, mikor eszméi testet öltenek a Földön.

A földi világban korlátaink vannak. Elveszítjük a lényeg látásának képességét, miként a palást láthatatlanná tesz. Röghöz köttetünk, a földön kell járjunk, nem szárnyalhatunk szabadon, mint a bocskorral. Életünk során végig kísér, elvonva figyelmünk a fájdalom, mutatja az ostor. Vagy ez korbács-jelkép, ami a hatalom szimbóluma, a közvetlen teremtés, megvalósítás hatalmáé, amiről e világban lemondtunk.

Az égi boldogság helyett a föld más örömöket kínál. A Kalmár a Fejedelem és a Tudós, kínálgatja Csongornak a pénzt, a hatalmat, és a mulandó dolgok tudását. Aztán a darab végén ismét megjelenik e három, hogy elmondja, csalódott ezekben az "érték"-ekben. Csongor ellenáll a csábításnak, és csak így érhet célt. Mondjuk nekem úgy tűnik, ezt a célt csak a halálban, az evilági lét elhagyásával éri el.

Persze lehet, én olvasom bele Weöres Sándort Vörösmartyba, akiket mindig is hajlamos voltam keverni névhasonlóságuk miatt.

Ajánlott olvasmány:
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
Weöres Sándor: A teljesség felé