Pontosabban "Stephen the King". Elolvastam a könyvet. Azok kedvéért, akik nem követték napról-napra a februári bejegyzésmaratont, elmondom, hogy tesóm házi feladatot adott. Stephen King: Az írásról c. könyvét kellett elolvasnom. Úgy szólt az alku, ha végigrágom magam a kötelező olvasmányon, és februárban legalább 24 bejegyzést írok a blogomba (ez már a 22.), azaz tanújelét adom a kellő elszántságnak, akkor segítséget kapok, hogy kibontakoztathassam a bennem rejlő írói tálentumot.
Szóval a könyv. Egyik fele önéletírás, a másik fele vallomás az írás folyamatáról. Mindkettő nagyon személyes hangú. Az önéletrajzi részek nekem jobban tetszettek. Talán, mert elég ótvar gyerekkora volt Kingnek, mégis megtalálta a módját, hogyan maradjon normális. De tartok tőle, a sok zűr, amíg felnövünk, nem elég a jó íróvá váláshoz. Pedig akkor komoly esélyekkel indulnék a pályán.
Amit az alkotási módszeréről elmond, az annyira nem lelkesít. King ösztönös író. Azt mondja, a történetei magukat írják. Részletesen elképzeli a szereplőit, aztán már csak arra figyel, hogyan viselkednének, ha tényleg valódi figurák lennének. Jellemzően valamilyen furcsa helyzettel indít, amibe a szereplői kerülnek. A cselekménnyel nem sokat vacakol, az valahogy alakul magától. Egy induló író számára nem igazán követhető metodika. Persze azért ad hasznos tanácsokat, figyelmeztet a szokásos hibákra. Sőt, ami a legjobb, hogy rögtön illusztrálja is őket. Rövid, félkövéren szedett részletekkel mutatja be az elrettentő példákat, ahogy nem kéne írni. Aztán megmutatja azt is, hogy egyszerű szavakkal hogyan tud ábrázolni, hangulatot teremteni.
A legfontosabb, amit leszűrtem a könyvből, hogy van egy dolog, amit elengedhetetlenül és folyamatosan csinálni kell. Írni. Gondolom ezért kaptam a feladatot, hogy minden egyes nap izzadjak ki egy blogbejegyzést magamból. Kicsit olyan ez, mint amikor a gyerekek tanulnak írni. Rajzolják az "A" betűket a füzetbe sormintának. Amit leírnak, az nem jelent semmit, egyszerűen csak gyakorolják a tevékenységet magát. Azért, hogy a későbbiekben, mikor majd valami értelmet is akarnak vinni az írásba, a mozdulatokon már ne kelljen gondolkodni. A "hogyan" helyett a "mit"-re koncentrálhassanak, hogy mi az, amit el akarnak mondani.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése