Ilyet se sűrűn mondok, de tesóm rá akar beszélni valami marhaságra. Azt akarja, hogy üljek vissza az iskolapadba. Fejeljem meg a diplomámat, és szerezzek master fokozatot. Miért nem mindjárt PhD-t?
Mentségére legyen mondva, ő is akar még egy diplomát (harmadikat), és gondolta, nekem sem ártana növelni a papírjaim számát. Katámnak is van két diplomája, meg pár ilyen-olyan oklevele. Jelenleg is küzd egy természetgyógyász papírért. Ha végül úgy döntök, hogy beadom a jelentkezésem, abban nagy része lesz a pillantásnak, amit kaptam a téma szóbahozásáért.
Tündérkirálylány elhúzta a száját, és kifejtette, hogy minek csinálnék programot magamnak, akkor kevesebbet leszek itthon, és kevesebbet foglalkozom Fecóval. Mondta ő, aki a gyermek mellett mindenre beiratkozott, ami eszébe jutott. Természetgyógyász tanfolyamok, kézműves foglalkozások (a kosárfonástól a nemezelésen át a tűzzománcig), főzőtanfolyamok, nyelvtanfolyamok, és minden más, fel sem tudom sorolni. Én meg közben vigyáztam Fecóra. Erre ne menjek iskolába, hogy inkább legyek itthon? Nem is tudtam mit válaszolni rá. Az arcátlanságnak van olyan foka, amitől elakad az ember szava. Annak ellenére, hogy nincs kedvem tanulni, felbosszantott annyira, hogy fontolóra vegyem az ötletet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése