Vírus

Folyik az orrom. Talán kicsi hőemelkedésem is van. Kata még puruttyább állapotban van. Neki a feje is fáj és kapar a torka. Mondjuk ez jellemző, nekünk Fecóval erősebb az immunrendszerünk, mi könnyebben viseljük a fertőket. Egyelőre, hogy lekopogjam, Fecónak kutya baja. Igyekszünk, hogy ez így is maradjon, nem ölelgetjük, csókolgatjuk, sőt az esti mese elmondásához sem bújok mellé az ágyba. Ami a legrosszabb, hogy amíg a kórság el nem múlik, Katámmal is fel kell függesszük a "testnedvek cseréjét".

Hogy még rosszabbul legyek, délután Kata elcipelt a színházba, Csongor és Tündét nézni. Rettenetes volt. Folyton fújtam az orrom, nőm meg pisszegett, hogy zavarom az előadást. Hát bocsi, de ha a taknyom a földre csöpög, az mennyivel emelte volna a darab fényét? Hazafelé megbeszéltük, hogy papírforma szerint, most sem egyezik a véleményünk. Neki nagyon tetszett, nekem meg nagyon nem, amit láttunk.

Hazajöttünk, Kata forró vízbe áztatta a lábait. Az elegáns csizmácskája tökre átázott a csüdig érő hóban. Az én prémgalléros hótaposóm messze nem illett annyira a színházba, viszont száraz zokniban értem haza. Kibújtam végre a habos-babos blúzocskámból, felvettem  a pamut szabadidőruhám, ami rettentő kényelmes és kis késéssel elkezdtem a jógát. Megállapítottam, hogy folyós orral nem olyan élvezetesek a légzőgyakorlatok.

A vacsorám egy fej vöröshagyma volt. Úgysem puszilkodunk, se Fecóval, se Katával. Nyomom befelé kétóránként a cink tablettát és a mega dózis C vitamint mézes hársfateával. Kata is issza a hársfateát, de mellé ezüstkolloidot nyakal és elektromos kütyüt (zapper) köt magára. Az ledeket villogtat és pityeg, és állítólag a vírusokat is irtja. A villogást és a pityegést lehet látni, hallani, az irtást el kell hinni. Mondjuk ez nem baj, mert ha mégse hatna az elektromosság a vírusokra, a hit önmagában is gyógyító erejű lehet.