Donald Hilarious

A sokkoló amerikai választási eredményt a Brexithez hasonlítják. (Mert a várakozásokkal hasonlóképp homlokegyenest ellenkező eredmény született, köszönhetően a protest szavazatoknak, mivel a szavazópolgároknak tele volt már a hócipője a regnáló hatalommal.) Mindenki azt hajtogatja, hogy ez megdöbbentő, és teljességgel érthetetlen, ez a Donald fickó pedig egyenesen röhejes (Hilarious). De valóban az? Az 1-2%-os hibahatárral működő közvéleménykutatások 5-10%-kal elmérték az eredményeket. Megmagyarázhatatlan? Nekem van két ötletem is. A) A nyilvánosságra hozott közvéleménykutatások nem csak a választói hangulat szondázására, hanem a befolyásolására is alkalmasak. B) A magyar választásoknál is láttunk u.n. "rejtőzködő" szavazókat, akik a felmérések során nem árulták el a pártpreferenciájukat, általában a bizonytalanok vagy nem szavazók táborába mérték őket, miközben pontosan tudták, hogy kire fognak szavazni. Trump nem PC, sőt politikailag kimondottan inkorrekt jelölt volt, így elképzelhető, hogy azok egy része, akik a két rossz közül a kisebbiknek őt tartották, a véleményüket nem vállalták fel nyiltan.

A közeljövőben ezernyi írás fogja elemezni az okokat, én máris beleszaladtam egybe, ami meglepően logikus magyarázatát adta a történteknek. A cikk felvezetése három filmet hoz szemléltető példaként. Hogyan tudjuk megkülönböztetni a jókat a rosszaktól? Az éhezők viadalában a jók vidéken élő egyszerű népek, bányászok, földművelők - a rosszak a városban lakó, fura ruhákat viselő, dekadens seggfejek. A Csillagok háborújában Luke, a jófiú egy istenhátamögötti bolygón gazdálkodó parasztgyerek, a rosszak nagyhatalmú, számító politikusok, akik csillogó űrbázison élnek. A rettenthetetlenben Mel Gibson is földet művel, távol a várostól, míg a pompázatos ruhákban parádézó, gonosz herceg egy várban lakik. Primitív és modern, durva és kifinomult, férfias és nőies, szegény és gazdag, egyszerú és dekadens, hagyománytisztelő és különc áll egymással szemben. A fenti ellentétpárok kísértetiesen emlékeztetnek a vidékiek és a városiak közti különbségekre.

Ha rápillantunk az USA térképére, ahol az egyes államokat az eredmények alapján színezték, a republikánusok által megnyert államokat vörösre, a demokratákét kékre, akkor azt látjuk, hogy a nagy pirosságban kéklik a nyugati part; az észak-atlanti partvidék; a nagy tavak vidéke; és egy folt délen, Colorado és Új-Mexikó. A lényeg nem látszik, mert kicsi a felbontás. De ha egy olyan térképet nézünk, ahol az egyes megyék vannak pirosra és kékre színezve, az már árulkodó. Tegyünk mellé egy népsűrűség-térképet, és mindjárt látszik, hogy a kék foltok a sűrűn lakott helyek (nagy városok) a demokraták támogatói, és a tengernyi piros, a ritkán lakott vidék az, ahol Trump győzött. Vagyis a republikánus-demokrata politikai szembenállás egész jól leképezhető a városi-vidéki életmód, gondolkodás, értékek közti eltérésre.

A nagy vörös tengerben az apró kék szigetek a terület 4%-át teszik csak ki, de itt él a lakosság 62%-a, és innen ered, itt gyökerezik a médiában megjelenő kultúra 99%-a. A mozifilmek, a tévésorozatok, a slágerek, a hírek 99%-a ezekben a kék szigetekben születik, ezekről a kék szigetekről szól, és innen sugárzik ki a piros területekre. Ezért a piros részeken élni szívás. Hiszen a világ a kék részek körül forog. Az ott lakókról szólnak a történetek, melyek többnyire Los Angelesben, New Yorkban, Chicagoban vagy Baltimore-ban játszódnak, az ottaniak öröme, bánata áll a középpontban. A vidéki figurák jellemzően műveletlen tahók, butuska, naív lánykák, és az esetek többségében csak mellékszereplők. A Katrina hurrikán pusztításáról szóló hírekben folyton New Orleans szerepelt, hogy a Mississippi mentén végig letarolt mindent, ott, vidéken meghalt több mint kétszáz ember, és százmilliárd dolláros kár keletkezett, az csak elvétve került említésre.

A vidéki népek, és a városiak mintha külön bolygón élnének, vagy másik fajhoz tartoznának. Vidéken többen tartanak fegyvert, fiatalabban házasodnak, a városiak gyorsabban beszélnek, gyorsabban mozognak. A vidékiek nagyobb valószínűséggel lesznek alkoholfüggők, a városiak  pedig drogfüggők. Vidékenn több a fehér, a színesek többnyire a városokban élnek. A vidékre sokkal inkább jellemző az ingatlan tulajdonlás, és a vallásgyakorlás. A városokból indulnak ki a trendek, a divat és a szokások, jelenségek, és az általuk okozott változás nem mindig jó a vidéknek. Ugyanakkor a közbeszédet a város uralja. Mit látnak ebből a vidéki népek? A városokból terjed át hozzájuk az erőszak, a bőnözés, onnan ered a keresztény értékek hanyatlása, mégis a vidéki életforma kerül pellengérre. A feketék zavargásokat robbantanak ki, gyújtogatnak, a muszlimok bombákat robbantanak, a mexikói kartelek gyerekeket fejeznek le, de a legnagyobb probléma, hogy a vidéki, fehér, keresztény népek nem akarják, hogy férfiak is használhassák a női vécét, és micsoda borzalmas kegyetlenség ketrecben tartani a csirkéket.

Hogy ez téves nézőpont, ezeket nem lehet egymással szembeállítani? Próbáljuk meg a vidékiek szemével nézni a dolgokat. Vidéken kétszer gyakoribb az öngyilkosság, mint a városokban. A válság sokkal rosszabbul érintette a vidéki településeket. Ha megszűnt az egyetlen nagyobb vállalat a kisvárosban, akkor szinte mindenki elvesztette az állását. Ha egy nagyvárosban megy csődbe egy cég, akkor van másik, és legvégső esetben a dolgozók elmennek a szolgáltatószektorba. Vidéken ilyenkor szolgáltatásra sincs igény, mert aki fizetne érte, az is elvesztette a jövedelmét. Ráadásul a válság enyhítésére szánt kormányzati pénzek a városokba áramlottak. Ott keletkeztek új munkahelyek. De a vidékinek nem opció a mobilitás, mert a városokban sokkal drágább az élet. Ami munkát kapnának, abból nem tudják kifizetni a városi lakhatás költségeit. Persze mehetnének nyomorogni egy külvárosi gettóba az ateista feketék közé. De ha ezt megemlítik, még azt is megkapják ráadásnak, hogy rohadt rasszista bunkók, Vagyis megint az elszegényedett, vidéki, fehér keresztényeken csattan az ostor.

Ha a városi feketék rendőrautókat gyújtanak fel, az nem az ő hibájuk, a nyomor, amiben élnek, az tehet róla. De ha a vidéki, fehér fiatalok szívják a kert végében termesztett vadkendert (mert venni nincs pénzük, különben is a vidéki ember dolgos és önellátó, előállítja magának, amire szüksége van), akkor ők kábítószertermelők, plusz tapló bunkók, akikből viccet lehet csinálni, hisz a politikai korrektség őket nem védi, gyakorlatilag ők az utolsó olyan csoport, akiken büntetlenül lehet élcelődni. Csoda, ha elegük van, tele a hócipőjük? És akkor jön egy Donald Trump, akiről a városi média azt mondja, hogy mekkora egy tahó paraszt, bunkó rasszista, szexista disznó. Hé Joe, nézzed mán, mintha terólad beszé'nének. És ez a Trampli gyerek tisztára úgyanazokat mindja, mint Ernest bácsikám. Hát, én inkább erre szavazok, mint arra a felvágós, vén muffra.